A Kempinski díszvacsoráján ültünk. Sokféle téma szóba jött. A vacsora végén azt mondta: "Szerencsés vagy, hogy ez az ember a férjed!" - Ezt mindig is tudtam, de nem értettem, a multi cég igazgatója másfél óra alatt hogy jutott erre a következtetésre.
"Elmesélte, hogyan találkoztatok azon a karácsony estén. - Tudod, velem is történt egy karácsonyi csoda."
Sok-sok éve vártak egy babára, egy csodára. Emberileg nem volt már sok esély.
Két éve a férfi szüleinél Franciaországban töltötték a karácsonyt. Szenteste elmentek a templomba, s a mise után a hegytetőn álló templom előtt megfogták egymás kezét, s utolsó esélyként megszólították a Mindenhatót. "Egyetlen kérésünk van. Tekints ránk, és add meg a csodát, hogy jövő karácsonykor már hárman állhassunk a fa alatt."
Szenteste volt. Elkészült az ünnepi vacsora, s az ajándékok is díszben várták a lány szüleinek érkezését. Bármelyik pillanatban betoppanhattak már. De a lány hirtelen tudta, hogy valaki más is érkezni készül. "Elfojt a magzatvíz. Le kell mondanunk a karácsonyi vacsorát."
2010. december 24-én este - napra pontosan az imádság évfordulóján - megszületett Joel, aki nevében is hordozza azt a reménységet, amit Isten ad.
"Ma sem értem, hogy történhetett meg épp velünk" - mondta a férfi.
"Jó az Úr, és jókat tesz!"
Ki kutathatná ki az Ő tetteit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése