Ebben az évben olvastam...

1. Bonhoffer tanulmányok
2. Chapman-Palmer: Télre tavasz
3. Chapman-Fabry: Parázs a hó alatt
4. Roald Dahl : Meghökkentő élete
5. Paolo Coelho: A győztes egyedül van
6. Dicjens: Szép remények
7. Francine Rivers: Szégyen nélkül
8. Otto Bixler: Özvegyek, árvák és foglyok
9. Shirley Mclaine: Camino - A lélek utazása
10. Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
11. Todd Brpo: Igazából mennyország
12. Philip G.Ney-Marie A Peeters-Ney: Abortusztúlélők
13. Orwell: 1984
14. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
15. C.S.Lewis: A nagy válás
16. John Steinbeck: Rosszkedvünk tele
17. John Steinbeck: Lement a hold
18. John Steinbeck: Egerek és emberek
19. Sz.Kiss Mária: reini
20. James McBride: A víz színe
21. Jábec imája
22. Jull Southern: Szex, mi Isten igazsága
23. Elie Wiesel: Az éjszaka
24. Oral Roberts: A hittel nincs lehetetlen
25. Salinger: Zabhegyező
26. Henry James: Daisy Miller
27. Jones Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
28. Szép Ernő: Lila ákác
29.  Frodsham: Hit apostola
30. Virginia Wolf: Mrs.Dalloway

Hálás vagyok...

524. Hálás vagyok az ünnepnapokért.
525. ... minden percért, amit a gyerekekkel tölthetünk.
526. Hálás vagyok az új társasokért, s a családi játékokért.
527. Hálás vagyok a vasárnap esti őrbottyáni látogatásért, s hogy a főtéren a hóesésben gyújthattuk meg a negyedik adventi gyertyát.
528. Hálás vagyok a vasárnapi hóesésért.
529. ... és a délelőtti kegyelemért.
530. Hálás vagyok, hogy van új szemüvegem.
531. ... s hogy az Illés is kezdi lassan megszokni a szemüvegét.
532. Hálás vagyok, hogy Illés aranycsillagot kapott magatartásból az utolsó nap.
533. Hálás vagyok a gyülekezetért.
534. ... hogy itt élhetünk, Fehérváron.
535. Hálás vagyok a karácsonyi sütikért. Olyan nagyszerű érzés, hogy Isten látja és betölti minden szükségem, s hogy nem csak a lelkiekben, de fizikai síkon is gondol rám.
536.  Hálás vagyok, hogy ott lehettem az idősek karácsonyán.
537. Hálás vagyok a pihenőnapokért.

538. Hálás vagyok Sára szalagavatójáért.
539. ... s hogy az Anasztázia zenéjére vonulhatott, amit pici lányként (és most is) annyira szeretett.
540. Hálás vagyok, hogy ott lehettünk a Sárosdi és a Seregélyesi Iskola karácsonyi ünnepén.
541. Hálás vagyok, hogy az elmúlt hetek rengeteg történése között mindig adatott erő, kegyelem.
542. ... s hogy egészségesek lehettünk az adventi és ünnepi időszakban.
543. Hálás vagyok, hogy Borinak tetszik az új gitár.
544. ... s hogy Sára használni tudja az új hajvasalót, mert nem történt semmi baja, amikor a  régi zárlatos lett.
545. Hálás vagyok, hogy bár egy nap alatt elromlott az autó, a fagyasztó, a mikró és a porszívó. Azóta már az autó is működik és új fagyasztót is vehettünk.
546.Hálás vagyok a 33.000 ezerért.
547.  ..és a 3000-ért is nagyon hálás vagyok!
548. Hálás vagyok az új Kindle-ért.
549. Hálás vagyok az ígéretekért.

Egy élet is számít

Lala és a fiúk évek óta etetgetik a madarakat a konyha előtti teraszon. Mostanra már egész cinege-családok ellátásáról gondoskodunk a téli időszakban. Van hagyományos etetőnk, vannak kifejezetten cinegéknek vásárolható "gömbjeink". Legutóbb egy magvakkal telt speciális műanyag flakont is becsempészett Lala a bevásárlókocsiba. Így reggelenként a konyhából csodálhatjuk, amint egyszerre 4-5 cinege lakmározik tőlünk alig egy méterre - nem beszélve a másik 10-15-ről, akik a szomszédos fenyőn ülve várják, hogy szabad legyen számukra is a "pálya". Egyik péntek reggel egy széncinege teljes erőből nekirepült az üvegajtónak, s ájultan zuhant a terasz padlójára. Néztük, vártuk, mi lesz vele? Magához tér? Képes lesz újra szárnyra kapni? Öt perc is eltelt, mire mozdult szegény. Nem tudott lábra állni. Egyik szárnya és lába (amivel az ajtónak ütközött) használhatatlannak tűnt. Nem vagyunk nagy állatvédők, de amikor Bori a csöppnyi madár életbenmaradási esélyeiről kérdezgette apját, már sejtettem, hogy nem nézik majd tétlenül a pusztulását. " Be kéne hozzuk! Hátha felépül! Nincs a pincében egy kalitkánk?" "Ó, neeee!" Lala még tétovázott, majd felugrott és azt mondta: "Ez is egy élet!" - aztán az alagsorba távozott. Kalitkával a kézben nyitotta ki a konyha ajtót, de a cinege akkora már egész jól magához térhetett, mert a meglepetéstől hirtelen a magasba röppent. 

"Ez is egy élet!" - gondoltam azóta többször is erre. Időnként közömbös, mert idegen, távoli, ismeretlen. De amikor közelről látod, hogy mi történt vele, amikor előtted zuhan a pusztulás felé, többé már nem csak egy a megszámlálhatatlan tömegből. Attól a perctől Ő az az élet, akiért felelős vagy....

Dobozolunk

Élek. Élünk.
Dobozolok. Dobozolunk.

Az úgy volt, hogy majd idén másképp lesz. Aztán mégse. És persze egy cseppet se bánom! Mert bár az év legeslegfárasztóbb, de egyben a legeslegpörgősebb és legeslegklasszabb időszaka is mifelénk a Cipősdoboz Akció. Ilyenkor reggeltől estig dobozolunk - minden szinten. A dolgozóban és otthon is. Ma pl.a reggeli műsorból hazaérve az a látvány fogadott, hogy a bejárati ajtó előtt egy szabályos cipősdoboz-hegy tornyosul. Lala épp elrohant valahová további dobozokért, így csak odakiáltott, hogy maradjak az autóban és őrizzem a dobozokat. Amiket azóta betermelt az ajtón belülre, így lassan már csak egy cipősdoboz-alagúton keresztül lehet felküzdeni magunkat az emeletre.

A heti kedvenc dobozos sztorim valamelyik reggel esett meg, mikoris az M1 a Reggelben élőben bejelentkezett a Cipősdoboz Gyűjtőpontról, a Nyugati tértől. A kapcsolás előtti másodpercben egy kollégám felhívta az édesanyját, hogy mindjárt integet a Tv-ben, mire egy hirtelen jött ötlettől vezetve én is felhívtam az anyut, és sietve csak ennyit mondtam: "Szia Anyu, mindjárt leszek az M1-en, nézzél!" Aztán már soroltam is a tudnivalókat a riporternek miközben éreztem, hogy a zsebemben folyamatosan rezeg a telefon. "Ki hívhat ilyen kitartóan ilyen korán?" Dolgom végeztével nézem: hát az anyu volt az.
- "Anyu, miért hívtál? Hát nem néztél a tévében?"
- "A tévéében?" 
- "Igen, mondtam, hogy az M1-en leszek." 
- "Ja, azt hittem az autópályán!" - ugyanis általában reggelente az autópályáról szoktam hívni az anyut, s olyankor beszélünk, így hirtelen azt hitte, az M1-esen vagyok.
Én meg elképzeltem, amint otthon a nappaliban sűrűn nézeget az M1-es felé, mert mindjárt jön a lánya :)