Dobozolunk

Élek. Élünk.
Dobozolok. Dobozolunk.

Az úgy volt, hogy majd idén másképp lesz. Aztán mégse. És persze egy cseppet se bánom! Mert bár az év legeslegfárasztóbb, de egyben a legeslegpörgősebb és legeslegklasszabb időszaka is mifelénk a Cipősdoboz Akció. Ilyenkor reggeltől estig dobozolunk - minden szinten. A dolgozóban és otthon is. Ma pl.a reggeli műsorból hazaérve az a látvány fogadott, hogy a bejárati ajtó előtt egy szabályos cipősdoboz-hegy tornyosul. Lala épp elrohant valahová további dobozokért, így csak odakiáltott, hogy maradjak az autóban és őrizzem a dobozokat. Amiket azóta betermelt az ajtón belülre, így lassan már csak egy cipősdoboz-alagúton keresztül lehet felküzdeni magunkat az emeletre.

A heti kedvenc dobozos sztorim valamelyik reggel esett meg, mikoris az M1 a Reggelben élőben bejelentkezett a Cipősdoboz Gyűjtőpontról, a Nyugati tértől. A kapcsolás előtti másodpercben egy kollégám felhívta az édesanyját, hogy mindjárt integet a Tv-ben, mire egy hirtelen jött ötlettől vezetve én is felhívtam az anyut, és sietve csak ennyit mondtam: "Szia Anyu, mindjárt leszek az M1-en, nézzél!" Aztán már soroltam is a tudnivalókat a riporternek miközben éreztem, hogy a zsebemben folyamatosan rezeg a telefon. "Ki hívhat ilyen kitartóan ilyen korán?" Dolgom végeztével nézem: hát az anyu volt az.
- "Anyu, miért hívtál? Hát nem néztél a tévében?"
- "A tévéében?" 
- "Igen, mondtam, hogy az M1-en leszek." 
- "Ja, azt hittem az autópályán!" - ugyanis általában reggelente az autópályáról szoktam hívni az anyut, s olyankor beszélünk, így hirtelen azt hitte, az M1-esen vagyok.
Én meg elképzeltem, amint otthon a nappaliban sűrűn nézeget az M1-es felé, mert mindjárt jön a lánya :)