Hálás vagyok...

Nem  is tudom, hol tartok a hálaokok számolásánál, de a hétvégén akadt pár kiemelkedő a múltból, amit gyorsan megörökítek.
Időnként csak haladnak előre a munkával, szolgálattal, élettel teli napok, az ember (jól vagy kevésbé jól) teszi a dolgát - s alig kap visszajelzést Istentől vagy egy embertől, hogy van-a egyéltalán hatása, gyümölcse annak, amivel a napjait töltit.
Péteken pár óra alatt három visszajelzést is kaptam a múltból.

Az első egy kollégám SMS-e volt: "É.Kiss Katalin név szerint említett téged itt a Magyar Tudományos Akadémián a beszédében! 10 éves a Nyilas Misi!"
Ez egy szívemnek kedves hír volt, mint ahogy a Nyilas Misi, és a Fogadj örökbe program is életemnek olyan részei, amit azt hiszem sose fogok megbánni. É.Kiss Katalin, az MTA egyik nyelvész professzora, - akinek jegyzetéből nyelvészként még vizsgáztam is - egyszer megkeresett azzal, hogy indítsunk közösen egy erdélyi tehetséggondozó programot. Péntek János prefesszor hatására vált számára fontossá, hogy tegyünk valamit az erdélyi diákokért. És megtettük, amit tudtunk. Dávid hétfőn elmesélte, elképzelni se tudom, hogy (többek között) micsoda gyönyörű festményeket (is) készítenek azok a diákok...

Egy szeghalmi diákommal is találkoztam péntek este sok-sok év után. Tudtam, hallottam már, hogy évekkel ezelőtt megismerte az Urat, de egészen más volt átölelni őt annyi év után, és látni, hogy a gimnazistából mára háromgyerekes családanya lett. Hétfőn a következő üzenetet küldte:

"Drága Szilvi (néni) 

Sokat gondolkodtam azon,hogy mi munkálta a megtérésemet!

Ki imádkozhatott kitartóan értem. A gyerekeimért én a férjem,nagymamák, testvérek könyörögnek. De velem mi volt,ki járhatott közben. Isten néhány héttel ezelőtt mutatta meg számomra azt,hogy volt valaki 14 évvel ezelőtt ,aki nem felejtett engem Isten élé vinni imádságban. Ennek a gyümölcse az,hogy megnyílhattam az evangélium előtt lassan 10 éve. Köszönöm. Testvéri szeretettel: N.

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

1 Kor.15/58"

Péntek este, közvetlen a tanítás előtt pedig Bori és Sára szeghalmi óvónénije lépett oda hozzám. Először szinte fel se fogtam, hoyg ott van, Ő az, a mi óvónpnink. Ma ő is az ottani gyülekezet tagja már! 

Annyira szerettük őt. Isten különleges áldása volt az életünkben. 
Szombaton egy borítékot hozott - benne emlékek. Fényképek a múltból. És a képeslap, amit már Velencéről küldtünk.  
Ő mutatta ezt a vicces képet is. 
Sára, a kis kedvenc, persze a tantestületi fotózás alatt is az óvónénik mellett volt, és ha már ott volt... észrevétlen ő is feltűnt a fotón.