Tegnap délután hazaengedték a Sárát. Egy ideig még nem mehet suliba, s egy-két eredménye még hiányzik, de már sokkal-sokkal jobban van. S főleg: Itthon.
Köszönjük az imákat!
2008. november 12., szerda
2008. november 9., vasárnap
Kór - ház
Ülök egy rémronda kórházi szobában a Sára mellett. Elaludt végre pár percre. Dél óta kapja az infúziókat, s mostmár csak félóránként kell őt a mosdóba cipelni. Ez utóbbi kicsit macerás procedúra, tekintettel az infúzióállványzatra. Eleinte nem tudtuk a technikát, s az infúziós cső eldugult a visszafolyó vértől. Hát kicserélték, s kiokítottak - kár, hogy csak ekkor - azóta ügyesebbek vagyunk. Délután apa felváltott. Hazamentem kajálni, s a fiúkhoz. Bálint csodálatos leveleket írt a Sárának. Hengereket gyártott belőlük, s átkötötte őket szalaggal. Azt ígérte, amíg távol van, takarítani fogja helyette a szobáját, s ajándék is várja majd itthon (kosárlabdát tervez venni neki). Ő a csupa-szív Bálint. Illés is "írt" levelet, melyben hasonlókat közölt. Felsorolta, mi mindent tesznek majd otthon... " a vége pedig az lesz, hoyg majd nálad alszom". Kérdés, ez kinek jutalom. A két fiú folyamatosan próbálja rávenni nővéreit a vendégségben alvásra. Mire visszaértem, Sárát meglátogatta az egyik osztálytársa az édesanyjával. Majd felolvastam neki egy ilyen koromban általam kedvelt könyvből, amiből semmire nem emlékszem már, csak hogy anno tetszett. Sára meg belealudt. Persze eléggé ki van merülve, az elmúlt éjjel se sokat pihent. ( ekkor írtam egy fecnire a fentieket) Majd bejött Orsi és Zozy. Köszönet a látogatásért. Mert már egyre többet szipogott Sára, hogy maradjak benn vele éjszakára. S Zozyék kicsit elterelték a figyelmet az éjszaka közeledtéről. S hála az Úrnak, közben az imáinkra is megérkezett a válasz egy 5 éves szobatárs és nagymamája személyében, így nem maradt Sára egyedül a szobában. S apa is befutott. Aztán nyolc körül hazajöttünk. Itthoni teendők. Telefonok a kórházba. Fél tízkor már nem reagált az SMS-re. Mostanra mindenki alszik. Lassan én is. Köszönet az imákért. Azt mondták, ha minden jól alalkul, szerda körül jöhet haza.
2008. november 8., szombat
Tigristámadás a Himalája lábánal!
A mögöttünk álló hét sem volt eseménytelen. Hétfő este az elöljárókat hívtuk meg feleségeikkel a már hagyományossá váló novemberi vezetői-vacsorára. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az elöljárók mindegyike sokat tesz a gyülekezetért. Jó velük dolgozni! Hmm... jó kis csapat ez!
Másnap reggel látogatni voltam egy családnál. Úgy látom, hogy most sokakat megpróbál az utóbbi évek hajtása-pörgése. Sok párnak sokkal többet kellene együtt beszélgetni, a bizalmat növelni. Nehéz időket élünk, de ezek a nehézségek eltörpülnek, ha tudatosan figyelünk a párunkra, bátorítjuk őt, és merünk férfiként támogatói lenni az egész családnak.
Kedd este a Nap utcai ifjúsági istentiszetleten szolgáltam, ami számomra felfrissítő volt. A tízparancsolatról van egy sorozat, most a szülő-tisztelet volt soron. Következő kedden pedig a "Ne ölj!"parancsolat lesz.Izgalmas, sokak által felületesen "ez nem az én asztalom" mondattal elintézett téma. Szeretném, ha Isten egy nagyon élő és friss üzenetet adna ebből az igéből. Köszönöm, ha imádkoztok értem.
Szerdán a nagyifis dicsőítő csoporttal volt egy újra induló alkalmunk.Tóth Marci lett a csapat vezetője, és ezeket a változásokat beszélgettük át. Hmmm... jó kis csapat ez!
Csütörtök délelőtt folytattam a családlátogatást. Délben együtt ebédeltünk, aztán Velencére tartottunk Szilvivel. Vida József barátunknak volt a temetése. Pont annyi idős volt mint én, és 6 gyerkőcöt hagyott hátra. Brigi, a felesége nagyon erős volt, csodáltam az erejét. Tóth Dezső vezette az alkalmat, a ravatalnál Szenczy Sanyi beszélt őszinte, szívból szóló szavakkal emlékezett meg Józsiról. Én az urnakertben mondtam el az evangéliumot. Sokan eljöttek! Jó volt látni, ahogy a Szeretetszolgálat emberei egyként álltak Brigi mellé. Sírtunk, mert fájt ez nap, de mégis egy béke itatott át mindent. Olyan fajta, amit csak Isten tud adni. Vigyázzon az Isten Rájuk, és adja minden nap vezetését és gondviselését ennek a családnak.
Este a helyi (Szfvár) testvérekkel imádkoztunk együtt. Nagyon szeretem a csütörtök estéket. Sajnálom, hogy viszonylag kevesen jönnek... De akik ott vannak, azokkal sok dologért tudunk könyörögni. Hmmm... jó kis csapat ez!
A péntek reggelt ajándékba kaptam, ugyanis a délelőtti találkozót reggel lemondták, így ezt a gyerekekkel töltöttem. Apropó! Gyerekek itthon, lázuk elmúlt, gyomruk javulóban. ( az orvos azt mondta: " most ilyen vírus van a városban.")
Délután elvittem őket az orvoshoz, de ott olyan sokat kellett várni, hogy az ifi-törekvőket lekéstem. A felnőttet Tóth Péter vitte, így még egy órám volt, ami pont elég volt a Bori szülői-értekezletére. Aztán egy gyors gyógyszer kiváltás, és indult az esti ifjúsági óra. A kisifiseket most Áron tanította, én a nagyifivel voltam, akik kevesebben voltak a szokásosnál. Ennek elenére nagyon jó volt az este. ( bár ez most egy egyoldalú vélemény, illene őket is megkérdezni.)
Este még egy házaspárhoz ugrottam el egy villám látogatásra, így tíz körül értem fel a lakásba, ahol Szilvi meg a lábadozó gyerekek vártak. Az éjszaka nyugodt volt. A felső szinten csendben imádkozott pár fiatal, s mi békében pihenni tértünk. A gyerekek is lábadoznak már, és egy igazi " békebeli" szombat reggelünk volt.
Hát, ezek történtek velünk mostanság.
U.I.: A "Cím" most nem tükrözi a leírtak tartalmát. De egyszer majd írok erről a témáról is... :)
Másnap reggel látogatni voltam egy családnál. Úgy látom, hogy most sokakat megpróbál az utóbbi évek hajtása-pörgése. Sok párnak sokkal többet kellene együtt beszélgetni, a bizalmat növelni. Nehéz időket élünk, de ezek a nehézségek eltörpülnek, ha tudatosan figyelünk a párunkra, bátorítjuk őt, és merünk férfiként támogatói lenni az egész családnak.
Kedd este a Nap utcai ifjúsági istentiszetleten szolgáltam, ami számomra felfrissítő volt. A tízparancsolatról van egy sorozat, most a szülő-tisztelet volt soron. Következő kedden pedig a "Ne ölj!"parancsolat lesz.Izgalmas, sokak által felületesen "ez nem az én asztalom" mondattal elintézett téma. Szeretném, ha Isten egy nagyon élő és friss üzenetet adna ebből az igéből. Köszönöm, ha imádkoztok értem.
Szerdán a nagyifis dicsőítő csoporttal volt egy újra induló alkalmunk.Tóth Marci lett a csapat vezetője, és ezeket a változásokat beszélgettük át. Hmmm... jó kis csapat ez!
Csütörtök délelőtt folytattam a családlátogatást. Délben együtt ebédeltünk, aztán Velencére tartottunk Szilvivel. Vida József barátunknak volt a temetése. Pont annyi idős volt mint én, és 6 gyerkőcöt hagyott hátra. Brigi, a felesége nagyon erős volt, csodáltam az erejét. Tóth Dezső vezette az alkalmat, a ravatalnál Szenczy Sanyi beszélt őszinte, szívból szóló szavakkal emlékezett meg Józsiról. Én az urnakertben mondtam el az evangéliumot. Sokan eljöttek! Jó volt látni, ahogy a Szeretetszolgálat emberei egyként álltak Brigi mellé. Sírtunk, mert fájt ez nap, de mégis egy béke itatott át mindent. Olyan fajta, amit csak Isten tud adni. Vigyázzon az Isten Rájuk, és adja minden nap vezetését és gondviselését ennek a családnak.
Este a helyi (Szfvár) testvérekkel imádkoztunk együtt. Nagyon szeretem a csütörtök estéket. Sajnálom, hogy viszonylag kevesen jönnek... De akik ott vannak, azokkal sok dologért tudunk könyörögni. Hmmm... jó kis csapat ez!
A péntek reggelt ajándékba kaptam, ugyanis a délelőtti találkozót reggel lemondták, így ezt a gyerekekkel töltöttem. Apropó! Gyerekek itthon, lázuk elmúlt, gyomruk javulóban. ( az orvos azt mondta: " most ilyen vírus van a városban.")
Délután elvittem őket az orvoshoz, de ott olyan sokat kellett várni, hogy az ifi-törekvőket lekéstem. A felnőttet Tóth Péter vitte, így még egy órám volt, ami pont elég volt a Bori szülői-értekezletére. Aztán egy gyors gyógyszer kiváltás, és indult az esti ifjúsági óra. A kisifiseket most Áron tanította, én a nagyifivel voltam, akik kevesebben voltak a szokásosnál. Ennek elenére nagyon jó volt az este. ( bár ez most egy egyoldalú vélemény, illene őket is megkérdezni.)
Este még egy házaspárhoz ugrottam el egy villám látogatásra, így tíz körül értem fel a lakásba, ahol Szilvi meg a lábadozó gyerekek vártak. Az éjszaka nyugodt volt. A felső szinten csendben imádkozott pár fiatal, s mi békében pihenni tértünk. A gyerekek is lábadoznak már, és egy igazi " békebeli" szombat reggelünk volt.
Hát, ezek történtek velünk mostanság.
U.I.: A "Cím" most nem tükrözi a leírtak tartalmát. De egyszer majd írok erről a témáról is... :)
2008. november 7., péntek
2008. november 6., csütörtök
Olvasok
Pizsiben ülök az ágyban. S verseket olvasok a neten. Sose olvastam még a neten verseket az olvasás öröméért. Mekkorát fordult a világ! Egyszerűbb a googleba írni: Weöres Sándor, mint kimenni a nappaliba, s végigböngészni a polcokat, hol is lehet... Időnként döbbenten nézem magam. Két évtizede, mikor könyvártudományi tanulmányaim során arról beszélt egyik tanárunk, miért fontos az informatika, s hogy eljön majd az idő, mikor az emberek ilyen nagy "portálokról" töltik le az olvasnivalót, na akkor magam elé képzeltem azokat a hatalmas hangárszerű portálokat, ahol a világirodalom remekei várakoznak arra, hogy az olvasók telefonvezetékeikkel rájuk kapcsolódva lekérjék az élményt... s megállapítottam, lehet hogy a szakmai adatbázisok hasznosak, de sose lesz ember, aki verset olvas a netről... s ma én lennék? Idő egyre kevesebb. De ma is kell az a nehezen megragadható csoda, amit irodalomnak nevezünk. Nagy kedvencem, Gabriel García Márquez írta róla:
"Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?" (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet)
Ma reggel Weöres Sándor négysorosa segített:
Prae-existentia
Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?
"Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?" (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet)
Ma reggel Weöres Sándor négysorosa segített:
Prae-existentia
Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?
2008. november 4., kedd
Isten csodálatosan működik
Vannak helyzetek, melyek előtt értetlenül áll az ember. Vannak, melyek tálcán kínálják az alkalmat, hogy azt kérdezd: "Miért?""Hát hogyan engedhette meg ezt Isten?". Vannak olyanok, amiket - ha nem keseredsz meg bennük - később átlátsz, megértesz. Másokat talán majd csak odaát. De bármi is történjen, bármi vegyen is körül, egy biztos: a nehézségeink ellenére Isten ugyanazzal a változhatatlan, örökkévaló szeretettel és hűséggel van felénk. Honnan tudhatjuk? Mert az Ige ezt mondja. S ugye " az ég és a föld elmúlnak, de Isten beszédei soha el nem múlnak". Egyik kolléganőm , alig harminc évesen, hat kisgyerekkel maradt özvegy a múlt héten. Belső munkahelyi intranetes weboldalunkon olvastam ma a következő történetet, s mivel este a női alkalmon is hasonlókról beszélgettünk, gondoltam megosztom hát mindenkivel: Isten csodálatosan működik.
Egy királynak volt egy minisztere, aki minden alkalmas és alkalmatlan helyzetben azt mondta: „Isten csodásan működik.” Egy idő után a király olyan sokszor hallotta ezt a mondatot, hogy már elege lett belőle. A király és minisztere vadászatra indultak. A király lőtt egy szarvast. Mindketten éhesek voltak, így tüzet raktak és megsütötték. A király nekilátott az evésnek, de a nagy sietségében levágta egy ujját. A miniszter most is azt mondta: „Isten csodásan működik.”
A királynál most már betelt a pohár. Elbocsátotta miniszterét és megparancsolta neki, hogy tűnjön el a szeme elől. A miniszter elment. A király, a szarvas sülttel jóllakva, elaludt. Vad rablók, Kali istennő imádói törtek rá. Megkötözték, fel akarták áldozni istennőjüknek – majd elfogyasztani. De az utolsó pillanatban észrevette egyikük, hogy a királynak hiányzik egy ujja. A rablók tanácskoztak, és úgy találták: „Ez az ember nem tökéletes. Hiányzik egy testrésze. Istennőnk csak tökéletes áldozatot kaphat.” Így futni hagyták.
A király visszaemlékezett minisztere szavaira: „Isten csodásan működik.” És megértette, hogy ebben az esetben is igaza volt. Bűnösnek érezte magát, hogy száműzte, és megparancsolta, hogy keressék meg. Hosszú idő után rátaláltak. A király bocsánatot kért tőle és kérte, álljon újra szolgálatába.
A miniszter azt válaszolta: „Nem kell bocsánatot kérned. Hálás vagyok, hogy elküldtél magadtól. Különben engem áldoztak volna fel a rablók. Nekem megvan minden ujjam. Isten csodásan működik.”
Egy királynak volt egy minisztere, aki minden alkalmas és alkalmatlan helyzetben azt mondta: „Isten csodásan működik.” Egy idő után a király olyan sokszor hallotta ezt a mondatot, hogy már elege lett belőle. A király és minisztere vadászatra indultak. A király lőtt egy szarvast. Mindketten éhesek voltak, így tüzet raktak és megsütötték. A király nekilátott az evésnek, de a nagy sietségében levágta egy ujját. A miniszter most is azt mondta: „Isten csodásan működik.”
A királynál most már betelt a pohár. Elbocsátotta miniszterét és megparancsolta neki, hogy tűnjön el a szeme elől. A miniszter elment. A király, a szarvas sülttel jóllakva, elaludt. Vad rablók, Kali istennő imádói törtek rá. Megkötözték, fel akarták áldozni istennőjüknek – majd elfogyasztani. De az utolsó pillanatban észrevette egyikük, hogy a királynak hiányzik egy ujja. A rablók tanácskoztak, és úgy találták: „Ez az ember nem tökéletes. Hiányzik egy testrésze. Istennőnk csak tökéletes áldozatot kaphat.” Így futni hagyták.
A király visszaemlékezett minisztere szavaira: „Isten csodásan működik.” És megértette, hogy ebben az esetben is igaza volt. Bűnösnek érezte magát, hogy száműzte, és megparancsolta, hogy keressék meg. Hosszú idő után rátaláltak. A király bocsánatot kért tőle és kérte, álljon újra szolgálatába.
A miniszter azt válaszolta: „Nem kell bocsánatot kérned. Hálás vagyok, hogy elküldtél magadtól. Különben engem áldoztak volna fel a rablók. Nekem megvan minden ujjam. Isten csodásan működik.”
2008. november 1., szombat
Élni jó
Érezni az őszi napfényt, ahogy átmelegíti arcod.
Látni a szélben kavargó színes levelek kavalkádját.
Hallani gyermeked legújabb "dalát", amint teljes erőből tépi a gitárroncson maradt két húrszerű képződményt, s hozzá tinódilantossebestyén stílusában énekli meg a családtagok legjellemzőbb megnyilvánulásait.
Szaunázás után punnyadni egy nyugágyban, s külön élni érezni minden sejtedet.
Éjjel az autóban családoddal megvitatni a világ dolgait, s keresni legszebb szavainkat.
Érezni, hogy Isten megáldja, amit teszel, hogy része lehetsz akaratának.
"Öröméneket zengeni" a társad, a másik ember felett.
Látni, ahogy mások rátalálnak az Útra, az Életre, az Igazságra.
Örülni az örülőkkel, és sírni a sírókkal.
Látni hazamenni olyanokat, akik megfutották a pályát, akik végig hűek voltak.
Tudni, hogy nincs lehetetlen, ha adunk még egy lehetőséget Neki, kivel a lehetetlen is lehetővé válik.
Kedvenc bögrédből lassan kortyolni egy forró teát a nappali kanapéján flanelltakaróba bújva.
Bambulni a félhomályban egy illatgyertya pislákoló fénye mellett.
A fáradtságtól folyamatosan nevetni munkatársaiddal. Kinevetni magadat, kinevetni magadból.
Nézni ki a fejedből, nézni a világot, a vonatablakból tovarohanó tétova tájat.
Végigmenni éjjel a Hősök terétől az Andrássyn, a Lánchídon, az Alagúton át.
Ülni a ház melletti padon, s nézni a fákat, kik túlnőttek kaput, kertet, házat, s zöldbe burkolják az imaházat a zsúfolt belvárosi buszmegállók, s szomszédos háztömbök között.
Szeretni Istent, s élvezni szeretetét.
Látni a szélben kavargó színes levelek kavalkádját.
Hallani gyermeked legújabb "dalát", amint teljes erőből tépi a gitárroncson maradt két húrszerű képződményt, s hozzá tinódilantossebestyén stílusában énekli meg a családtagok legjellemzőbb megnyilvánulásait.
Szaunázás után punnyadni egy nyugágyban, s külön élni érezni minden sejtedet.
Éjjel az autóban családoddal megvitatni a világ dolgait, s keresni legszebb szavainkat.
Érezni, hogy Isten megáldja, amit teszel, hogy része lehetsz akaratának.
"Öröméneket zengeni" a társad, a másik ember felett.
Látni, ahogy mások rátalálnak az Útra, az Életre, az Igazságra.
Örülni az örülőkkel, és sírni a sírókkal.
Látni hazamenni olyanokat, akik megfutották a pályát, akik végig hűek voltak.
Tudni, hogy nincs lehetetlen, ha adunk még egy lehetőséget Neki, kivel a lehetetlen is lehetővé válik.
Kedvenc bögrédből lassan kortyolni egy forró teát a nappali kanapéján flanelltakaróba bújva.
Bambulni a félhomályban egy illatgyertya pislákoló fénye mellett.
A fáradtságtól folyamatosan nevetni munkatársaiddal. Kinevetni magadat, kinevetni magadból.
Nézni ki a fejedből, nézni a világot, a vonatablakból tovarohanó tétova tájat.
Végigmenni éjjel a Hősök terétől az Andrássyn, a Lánchídon, az Alagúton át.
Ülni a ház melletti padon, s nézni a fákat, kik túlnőttek kaput, kertet, házat, s zöldbe burkolják az imaházat a zsúfolt belvárosi buszmegállók, s szomszédos háztömbök között.
Szeretni Istent, s élvezni szeretetét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)