Pizsiben ülök az ágyban. S verseket olvasok a neten. Sose olvastam még a neten verseket az olvasás öröméért. Mekkorát fordult a világ! Egyszerűbb a googleba írni: Weöres Sándor, mint kimenni a nappaliba, s végigböngészni a polcokat, hol is lehet... Időnként döbbenten nézem magam. Két évtizede, mikor könyvártudományi tanulmányaim során arról beszélt egyik tanárunk, miért fontos az informatika, s hogy eljön majd az idő, mikor az emberek ilyen nagy "portálokról" töltik le az olvasnivalót, na akkor magam elé képzeltem azokat a hatalmas hangárszerű portálokat, ahol a világirodalom remekei várakoznak arra, hogy az olvasók telefonvezetékeikkel rájuk kapcsolódva lekérjék az élményt... s megállapítottam, lehet hogy a szakmai adatbázisok hasznosak, de sose lesz ember, aki verset olvas a netről... s ma én lennék? Idő egyre kevesebb. De ma is kell az a nehezen megragadható csoda, amit irodalomnak nevezünk. Nagy kedvencem, Gabriel García Márquez írta róla:
"Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?" (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet)
Ma reggel Weöres Sándor négysorosa segített:
Prae-existentia
Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése