A mögöttünk álló hét sem volt eseménytelen. Hétfő este az elöljárókat hívtuk meg feleségeikkel a már hagyományossá váló novemberi vezetői-vacsorára. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az elöljárók mindegyike sokat tesz a gyülekezetért. Jó velük dolgozni! Hmm... jó kis csapat ez!
Másnap reggel látogatni voltam egy családnál. Úgy látom, hogy most sokakat megpróbál az utóbbi évek hajtása-pörgése. Sok párnak sokkal többet kellene együtt beszélgetni, a bizalmat növelni. Nehéz időket élünk, de ezek a nehézségek eltörpülnek, ha tudatosan figyelünk a párunkra, bátorítjuk őt, és merünk férfiként támogatói lenni az egész családnak.
Kedd este a Nap utcai ifjúsági istentiszetleten szolgáltam, ami számomra felfrissítő volt. A tízparancsolatról van egy sorozat, most a szülő-tisztelet volt soron. Következő kedden pedig a "Ne ölj!"parancsolat lesz.Izgalmas, sokak által felületesen "ez nem az én asztalom" mondattal elintézett téma. Szeretném, ha Isten egy nagyon élő és friss üzenetet adna ebből az igéből. Köszönöm, ha imádkoztok értem.
Szerdán a nagyifis dicsőítő csoporttal volt egy újra induló alkalmunk.Tóth Marci lett a csapat vezetője, és ezeket a változásokat beszélgettük át. Hmmm... jó kis csapat ez!
Csütörtök délelőtt folytattam a családlátogatást. Délben együtt ebédeltünk, aztán Velencére tartottunk Szilvivel. Vida József barátunknak volt a temetése. Pont annyi idős volt mint én, és 6 gyerkőcöt hagyott hátra. Brigi, a felesége nagyon erős volt, csodáltam az erejét. Tóth Dezső vezette az alkalmat, a ravatalnál Szenczy Sanyi beszélt őszinte, szívból szóló szavakkal emlékezett meg Józsiról. Én az urnakertben mondtam el az evangéliumot. Sokan eljöttek! Jó volt látni, ahogy a Szeretetszolgálat emberei egyként álltak Brigi mellé. Sírtunk, mert fájt ez nap, de mégis egy béke itatott át mindent. Olyan fajta, amit csak Isten tud adni. Vigyázzon az Isten Rájuk, és adja minden nap vezetését és gondviselését ennek a családnak.
Este a helyi (Szfvár) testvérekkel imádkoztunk együtt. Nagyon szeretem a csütörtök estéket. Sajnálom, hogy viszonylag kevesen jönnek... De akik ott vannak, azokkal sok dologért tudunk könyörögni. Hmmm... jó kis csapat ez!
A péntek reggelt ajándékba kaptam, ugyanis a délelőtti találkozót reggel lemondták, így ezt a gyerekekkel töltöttem. Apropó! Gyerekek itthon, lázuk elmúlt, gyomruk javulóban. ( az orvos azt mondta: " most ilyen vírus van a városban.")
Délután elvittem őket az orvoshoz, de ott olyan sokat kellett várni, hogy az ifi-törekvőket lekéstem. A felnőttet Tóth Péter vitte, így még egy órám volt, ami pont elég volt a Bori szülői-értekezletére. Aztán egy gyors gyógyszer kiváltás, és indult az esti ifjúsági óra. A kisifiseket most Áron tanította, én a nagyifivel voltam, akik kevesebben voltak a szokásosnál. Ennek elenére nagyon jó volt az este. ( bár ez most egy egyoldalú vélemény, illene őket is megkérdezni.)
Este még egy házaspárhoz ugrottam el egy villám látogatásra, így tíz körül értem fel a lakásba, ahol Szilvi meg a lábadozó gyerekek vártak. Az éjszaka nyugodt volt. A felső szinten csendben imádkozott pár fiatal, s mi békében pihenni tértünk. A gyerekek is lábadoznak már, és egy igazi " békebeli" szombat reggelünk volt.
Hát, ezek történtek velünk mostanság.
U.I.: A "Cím" most nem tükrözi a leírtak tartalmát. De egyszer majd írok erről a témáról is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése