Élni jó

Érezni az őszi napfényt, ahogy átmelegíti arcod.
Látni a szélben kavargó színes levelek kavalkádját.
Hallani gyermeked legújabb "dalát", amint teljes erőből tépi a gitárroncson maradt két húrszerű képződményt, s hozzá tinódilantossebestyén stílusában énekli meg a családtagok legjellemzőbb megnyilvánulásait.
Szaunázás után punnyadni egy nyugágyban, s külön élni érezni minden sejtedet.
Éjjel az autóban családoddal megvitatni a világ dolgait, s keresni legszebb szavainkat.
Érezni, hogy Isten megáldja, amit teszel, hogy része lehetsz akaratának.
"Öröméneket zengeni" a társad, a másik ember felett.
Látni, ahogy mások rátalálnak az Útra, az Életre, az Igazságra.
Örülni az örülőkkel, és sírni a sírókkal.
Látni hazamenni olyanokat, akik megfutották a pályát, akik végig hűek voltak.
Tudni, hogy nincs lehetetlen, ha adunk még egy lehetőséget Neki, kivel a lehetetlen is lehetővé válik.
Kedvenc bögrédből lassan kortyolni egy forró teát a nappali kanapéján flanelltakaróba bújva.
Bambulni a félhomályban egy illatgyertya pislákoló fénye mellett.
A fáradtságtól folyamatosan nevetni munkatársaiddal. Kinevetni magadat, kinevetni magadból.
Nézni ki a fejedből, nézni a világot, a vonatablakból tovarohanó tétova tájat.
Végigmenni éjjel a Hősök terétől az Andrássyn, a Lánchídon, az Alagúton át.
Ülni a ház melletti padon, s nézni a fákat, kik túlnőttek kaput, kertet, házat, s zöldbe burkolják az imaházat a zsúfolt belvárosi buszmegállók, s szomszédos háztömbök között.
Szeretni Istent, s élvezni szeretetét.