Szellemi kárpótlás

N.néni néhány hónapja ismerte meg az Urat, s kezdett a gyülekezetbe járni. Fantasztikus látni, hallani hitének elevenségét, az első szeretet tüzét. Hatvannyolc évet élet Isten nélkül. Végig hajtotta, küzdötte az életet. Ahhoz a generációhoz tartozik, akik nem hallottak, tudtak, foglalkoztak lelki, szellemi dolgokkal. Nem volt más, csak a földiek, az anyagiak. Most örömmel mesélmi, mekkora áldás az életében, hogy célt kapott, valódi értékeket kapott.
"De mi lesz a többeikkel, a hozzám hasonló korúakkal? Annyiféle kárpótlás volt a rendszerváltás idején - de ki fogja szellemileg kárpótolni ezt a nemzedéket? Mi lesz azokkal, akik 40-50-60 éve igazi értékek, értelmes célok nélkül élik az életüket? Nyomorultak, szerencsétlenek, betegek. S fogalmuk sincs, hogy van több, van más."

Apukám is ahhoz a nemzedékhez tartozik. A minap vele is korosztályáról beszélgettünk. Ő "szerencsésebb" volt, hisz szülei révén a gyüelkezetben nőtt fel. De kortársai közül - tizennégyen voltak gyermekkorában azonos korú fiúk a gyülekezetükben - ma ő az egyetlen, aki Krisztust követi. S ő is hatalmas kanyarok után talált vissza az Atyához. Miért is volt, miért is lett így? Milyen kihívásokkal kellett megküzdenie Isten népének az elmúlt negyven, ötven év alatt? S hogyan találhat vissza egy nemzedék az atyai házhoz?

N. néni azt mondta: "Mostmár megvan a feladat! El kell mondanom minél többeknek, hogy van más is, van több az életben!"

Isiségek

"... himbolyog, mint Postás Pat a gördeszkán."

Egy blogbejegyzés

Meglepő módon ez egy blogbejegyzés lesz. Terveim szerint a tegnapi napról. Van rá kb. öt percem, miközben elkészül a túrógombóc vacsora.
Hatezer km-re innen, Mongólia fővárosában, hat évvel ezelőtt volt egy mongol-magyar szomszéd család, akikkel sokféle emlék, élmény összeköt. Gyerekeink egy iskolába (Hobby School) jártak. Reggeleként és délutánonként felváltva hoztuk-vittük őket. Tőlük tudtuk meg a legfontosabb magyar-szerű ételek alapanyagainak fellelhetőségét. Ők informáltak, ha valami helyi ünnep miatt várhatóan több napig leállt az élet. Együtt mentünk cirkuszba, operába, kirándulni. Ők voltak a karácsonyi vendégek. Judittól lehetett magyar könyveket kölcsönözni. Odaadta a tartalék villanyrezsóját - ha kiégett a villanytűzhely. Postafiókjukba küldettük a leveleinket...
Öt éve nem láttuk egymást.
Tegnap meglátogattak bennünket.
Izgatottan vártuk, mennyit is változtak a gyerekek, milyen is lesz majd együtt lenni.
Nagyszerű volt újra látni őket. Valahogy olyan volt, mintha tegnap váltunk volna el. S végre kifaggattuk őket a városról, az utcákrók, az iskoláról, a közös ismerősökről, a parlamentről, a leégett pártházról, ahová fodrászhoz jártunk, Garamocsirról, a főbérlőkről, a koreaia papról és Zbisekről, a lengyel babáról,aki azóta persze lassan már iskolás.
Este a vonat mellett elintegettük őket - talán újabb öt év, mire megint látjuk egymást.

éhzfg

A hét gyerkőcmentesen zajlik, hiszen Sára angoltáborban, Bálint, Illés meg nagyszülőknél, máig!
Jó ez a kis csend, de mint minden jóból, ebből is megárt a sok... Várjuk haza őket, hogy megtelhessen élettel, zsivajjal a ház.

Tegnap Szilvivel lemotoroztunk Kiskőrösre. A szeretetház két lakója gyülekezetünkhöz tartozik. Marika néni( Ráczné) nagyon nagy szeretettel fogadott bennünket, és csak úgy áradt belőle az Isten iránti szeretet és vágy, hogy nemsokára megláthatja azt, akit az elmúlt 81-évben annyira vágyott meglátni. Készül a nagy útra: hittel, örömmel, örökséget maga után hagyva.

Júlia. Csak két szobával odébb lakik. (micsoda véletlen!!) Ő lassan két éve lakik bent, inkább szociális indokkal. A lelke neki is vágyódik idehaza, és Odahaza egyszerre.
Találkoztunk az otthon vezetőjével, aki szívesen és szeretettel mutatta be az otthont. Beszélgetésünkkor elmondta, mennyi hitharcon ment keresztül, és mennyiszer próbálta a józan-, vagy inkább nevezzük fiskális gondolkodásnak, megállítani. Hiába, kockázat nélkül nincs győzelem. Aki csak a fellegeket vizslatja, sosem fog aratni. De ha arató embereket lát, örülni sem tud, hiszen azon kezd aggódni, hogy ezt a sok magot meg hová tegyük? Opauszki György egy ma élő legenda. Ha hitet akarsz együtt látni szolgáló lelkülettel, akkor feltétlenül meg kell keresned Őt!!
3-4 órát töltöttünk el a szeretetházban, de annyi benyomás, bátorítás ért bennünket, hogy felüdülve vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. (+ szép időt kaptunk az úthoz a Főmeteorológustól! Köszönjük Neki ezt is!)
Más...

Ma reggel olvastam egy megdöbbentő igét: Márk 7:30. Hmm...Vajon hány gyerek, na meg felnőtt várja ezt a pillanatot? Érdekelne, hogy mit gondolsz erről, Te.
-l-

..halálnál erősebb

A szeretetről beszélgettünk. Csak ennyit mondott:
- "A szeretet erősebb, mint a halál."
A hirtelen ránkzuhant csendben ott volt valami annyira mély. Tudni akartam.
- "Neked ez mit jelent?"
- "Pár éve hirtelen ott hagyott a férjem. Elindította a válást. Akkor valami meghalt bennem. Itt belül halott lettem. De a szeretet erősebb, mint a halál. S elkezdtem imában harcolni érte. Belül üresen és halottan, de a szeretet túlemelt önmagamon. Akkor értettem meg. Erősebb, mint a halál."
- "És azóta?"
- "Már minden papír megvolt, de valami miatt az utolsót nem írta alá, s így hatályát vesztette a válás. Aztán visszajött. Aztóa együtt a család."
A szeretet erősebb, mint a halál.

A szülők jó munkaerők

"A felmérések alapján azok a dolgozók, akik gyermeket nevelnek, általában nagyobb hatékonysággal végzik a munkájukat. Elsősorban azért, mert megtanulták jól megszervezni idejüket, próbálnak minél többet belesűríteni a munkaidőbe, másrészt azért, mert szülőként struktúrákban gondolkodnak..." - olvasom.
Reggel épp az aktuális "struktúrákon" gondolkodtam. Hogy szeptember közeledtével kinek, hová, mire is lesz szüksége a sikeres évkezdethez és persze folytatáshoz. Beszerezni minden táskát, tollat, füzetet, benti és kinti cipőt. Orvosi, sportorvosi, iskolalátogatási és ki tudja még miféle igazolást. Fotót a diákba,a naplóba, a bérletbe, az egyesületi igazolványba. Pótolni a nyáron kinőtt ünneplőt, matrózblúzt, az elkallódott iskolai nyakkandőt és kitűzőt.
Az már biztos, hogy ha van az embernek egy-két-pár gyereke, meg kell tanuljon struktúrákban gondolkodni, mert mások a feladatok, a szükségek, az igények, az érdeklődés, az ízlés, az érték...
S az ember mindezen kihívások mellett megtanulja pillanatok alatt átállítania az agyát egyik dologról a másikra. S ami még nagy áldás, hogy nem marad ideje, ereje aggodalmaskodni. Mert ha folyamatosan megvalósít, kevesebb ideje marad az elméleti tervezgetésekre, a "milenneha...", "akkormileszha..." kezdetű történetekre. Inkább megtanulja hálaadással Isten elé tárni az esedékes feladatokat, szükségeket, problémákat és áldásokat. És csodálni, hogy Istennel "még a kőfalon is átugrom...".
Nem tudom ki előtt miféle kőfalak tornyosulnak mostanság, de azt tudom, hogy Vele, az Úrral nincs olyan fal, amin ne tudnánk átjutni! Időnként a falak nagynak tűnnek, időnként jobb lenne ha csak nyitott kapuk elé vezetne az Úr, s ha nem nekünk kellene megtalálni az utakat, áttörni a falakat és hordoznia terheket. Valójában azonban Isten különleges áldása, hogy most, életünk ebben a szakaszában épp a mi generációnk az, amely teherhordozó, áldásosztó és fakasztó lehet - s abban a különleges élethelyzetben van, hogy naponta vethet egy új generációba. Szülőként pedig nemcsak tudatosan, de minden gesztusával, reakciójával, döntésével, szavával.
S mindemellett - ha Isten kegyelmes hozzá - talán még a munkahelyén se vall szégyent.

"Jó, ha a férfi ( s a nőnek se árt meg!) már ifjúkorában igát hordoz." Jer.Sir. 3:27.

Séta

Bori hazaért Tahiból. Mégis megint sokfelé lettünk. Sára az unokatesóihoz utazott angoltáborba. Bálint és Illés Őrbottyánba mentek a papihoz-mamihoz. Bori Zágrábba egy koncertre. Így délután ketten maradtunk.
Fontolgattuk, hogy merre is menjünk, mit is tegyünk a váratlan jött szabadságban. Míg eszembe jutott, hogy kb. egy éve készülök feljebb menni a várba a lépcsőkön, amiken az irodába járok a különlegesebb reggeleken.
Klassz volt, hogy végre megmutathattam Lalának merre megyek ha ilyen vagy épp olyan kedvem van reggelente. S együtt fedezhettük fel, mi is van a lépcsők tetején. Hát ott van, a Logoditól csak pár lépcsőnyire, ott van a Tóth Árpád sétány. Végesvégig a várban. Végesvégig a csodaszép kilátásával. A padjaival és fáival. Két percre a Halászbástyától. Séta a várban