N.néni néhány hónapja ismerte meg az Urat, s kezdett a gyülekezetbe járni. Fantasztikus látni, hallani hitének elevenségét, az első szeretet tüzét. Hatvannyolc évet élet Isten nélkül. Végig hajtotta, küzdötte az életet. Ahhoz a generációhoz tartozik, akik nem hallottak, tudtak, foglalkoztak lelki, szellemi dolgokkal. Nem volt más, csak a földiek, az anyagiak. Most örömmel mesélmi, mekkora áldás az életében, hogy célt kapott, valódi értékeket kapott.
"De mi lesz a többeikkel, a hozzám hasonló korúakkal? Annyiféle kárpótlás volt a rendszerváltás idején - de ki fogja szellemileg kárpótolni ezt a nemzedéket? Mi lesz azokkal, akik 40-50-60 éve igazi értékek, értelmes célok nélkül élik az életüket? Nyomorultak, szerencsétlenek, betegek. S fogalmuk sincs, hogy van több, van más."
Apukám is ahhoz a nemzedékhez tartozik. A minap vele is korosztályáról beszélgettünk. Ő "szerencsésebb" volt, hisz szülei révén a gyüelkezetben nőtt fel. De kortársai közül - tizennégyen voltak gyermekkorában azonos korú fiúk a gyülekezetükben - ma ő az egyetlen, aki Krisztust követi. S ő is hatalmas kanyarok után talált vissza az Atyához. Miért is volt, miért is lett így? Milyen kihívásokkal kellett megküzdenie Isten népének az elmúlt negyven, ötven év alatt? S hogyan találhat vissza egy nemzedék az atyai házhoz?
N. néni azt mondta: "Mostmár megvan a feladat! El kell mondanom minél többeknek, hogy van más is, van több az életben!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése