Meglepő módon ez egy blogbejegyzés lesz. Terveim szerint a tegnapi napról. Van rá kb. öt percem, miközben elkészül a túrógombóc vacsora.
Hatezer km-re innen, Mongólia fővárosában, hat évvel ezelőtt volt egy mongol-magyar szomszéd család, akikkel sokféle emlék, élmény összeköt. Gyerekeink egy iskolába (Hobby School) jártak. Reggeleként és délutánonként felváltva hoztuk-vittük őket. Tőlük tudtuk meg a legfontosabb magyar-szerű ételek alapanyagainak fellelhetőségét. Ők informáltak, ha valami helyi ünnep miatt várhatóan több napig leállt az élet. Együtt mentünk cirkuszba, operába, kirándulni. Ők voltak a karácsonyi vendégek. Judittól lehetett magyar könyveket kölcsönözni. Odaadta a tartalék villanyrezsóját - ha kiégett a villanytűzhely. Postafiókjukba küldettük a leveleinket...
Öt éve nem láttuk egymást.
Tegnap meglátogattak bennünket.
Izgatottan vártuk, mennyit is változtak a gyerekek, milyen is lesz majd együtt lenni.
Nagyszerű volt újra látni őket. Valahogy olyan volt, mintha tegnap váltunk volna el. S végre kifaggattuk őket a városról, az utcákrók, az iskoláról, a közös ismerősökről, a parlamentről, a leégett pártházról, ahová fodrászhoz jártunk, Garamocsirról, a főbérlőkről, a koreaia papról és Zbisekről, a lengyel babáról,aki azóta persze lassan már iskolás.
Este a vonat mellett elintegettük őket - talán újabb öt év, mire megint látjuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése