"A felmérések alapján azok a dolgozók, akik gyermeket nevelnek, általában nagyobb hatékonysággal végzik a munkájukat. Elsősorban azért, mert megtanulták jól megszervezni idejüket, próbálnak minél többet belesűríteni a munkaidőbe, másrészt azért, mert szülőként struktúrákban gondolkodnak..." - olvasom.
Reggel épp az aktuális "struktúrákon" gondolkodtam. Hogy szeptember közeledtével kinek, hová, mire is lesz szüksége a sikeres évkezdethez és persze folytatáshoz. Beszerezni minden táskát, tollat, füzetet, benti és kinti cipőt. Orvosi, sportorvosi, iskolalátogatási és ki tudja még miféle igazolást. Fotót a diákba,a naplóba, a bérletbe, az egyesületi igazolványba. Pótolni a nyáron kinőtt ünneplőt, matrózblúzt, az elkallódott iskolai nyakkandőt és kitűzőt.
Az már biztos, hogy ha van az embernek egy-két-pár gyereke, meg kell tanuljon struktúrákban gondolkodni, mert mások a feladatok, a szükségek, az igények, az érdeklődés, az ízlés, az érték...
S az ember mindezen kihívások mellett megtanulja pillanatok alatt átállítania az agyát egyik dologról a másikra. S ami még nagy áldás, hogy nem marad ideje, ereje aggodalmaskodni. Mert ha folyamatosan megvalósít, kevesebb ideje marad az elméleti tervezgetésekre, a "milenneha...", "akkormileszha..." kezdetű történetekre. Inkább megtanulja hálaadással Isten elé tárni az esedékes feladatokat, szükségeket, problémákat és áldásokat. És csodálni, hogy Istennel "még a kőfalon is átugrom...".
Nem tudom ki előtt miféle kőfalak tornyosulnak mostanság, de azt tudom, hogy Vele, az Úrral nincs olyan fal, amin ne tudnánk átjutni! Időnként a falak nagynak tűnnek, időnként jobb lenne ha csak nyitott kapuk elé vezetne az Úr, s ha nem nekünk kellene megtalálni az utakat, áttörni a falakat és hordoznia terheket. Valójában azonban Isten különleges áldása, hogy most, életünk ebben a szakaszában épp a mi generációnk az, amely teherhordozó, áldásosztó és fakasztó lehet - s abban a különleges élethelyzetben van, hogy naponta vethet egy új generációba. Szülőként pedig nemcsak tudatosan, de minden gesztusával, reakciójával, döntésével, szavával.
S mindemellett - ha Isten kegyelmes hozzá - talán még a munkahelyén se vall szégyent.
"Jó, ha a férfi ( s a nőnek se árt meg!) már ifjúkorában igát hordoz." Jer.Sir. 3:27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése