AF-FA-TER party

Tegnap meglátogattuk Lala szüleit. Amolyan utókarácsony gyanánt. Bazsi egyik ismerősével telefonált, mikor is az rákérdezett: "Aha. Akkor after-partyn vagytok?" Balázs pedig: "Nem egészen. Inkább fater-partyn". - Mamiék udvarán igazi hófoltakat is láttunk! Illés és Bálint szerint a hó nagyon hideg. Illés útközben... ( de erről majd Bori ír) Bori és Sára végül Balázséknál kötöttek ki Budán. Így mi a fiúkkal maradtunk. Hazafelé bementünk az IKEÁ-ba anyagbeszerző körútra. Sikerült beszereznünk jópár dolgot.
S hazafelé az MR1-en hallottam egy volt fősulis tanáromat. (lukica ) Az állománygyarapításról beszélt. Na akkor gondolkodtam el, hogy ez amit most élek, már legalább hetedik életem. Merthogy voltam én már könyvtáros is. S hajde fontos is volt annakidején az állománygyarapítás, meg az egyetemes tizedes osztályozás és társai. S most meg világok választanak el bennünket egymástól.

A mai aktualitás továbbra is a lakásátalakítás. Elkészültünk egyik éjjel a tapétázással, s a nappaliba is sikerült kimozgatnunk a gardróbot. A nappalit még szoknunk kell. Van egy határozottan jól sikerült sarok. A többi... maradjunk annyiban, hogy új. A lépcső megközelíthetósége miatt sajnos a gardróbszekrény kellett előtérbe kerüljön, s drága kis könyveim pedig csak valahol a sarokban a szekrény árnyékában leledzenek. Mai prodzsekt: a fiúk szobája - néhai hálószobánk. Délelőtt sikerült a sarkokban pangó vasalnivalóhegyeket egész szépen eltüntetnem. Lala pedig meghozta a bútorokat. Így ha befejezi a beszélgetést az irodában, akkor újra nekilátunk. Reggel fel kell függgesszük a lakásos dolgainkat, mert holnap meg vendégeket kell fogadjunk. Így megint átmeneti rendnek kell lennie, s találnunk kell még három vagy négy vendégfekhelyet is. Remélem abban már a lányok is segítenek majd.

Elkezdődött... a lakásátalakítás

Ma reggel végre közösen is belegondoltunk, hogy hogy is alakítsuk át lakásunk a következő hét során. Merthogy az ifipásztorék költözésével kicsit összébb húzzuk magunkat, s ki kell találjuk mit is és hová tudunk a legpraktikusabban - s persze a legotthonosobban - elhelyzeni. Eleinte a karácsony előtti hajtás alatt még nem tudtam belegondolni a pakolásba. Később, az ünnepek alatt , meg Lala nem akart hallani se a témáról. Még tegnap is azt mondta ( igaz, igazi nőhöz híven a legjobbkor, a délutáni istentisztelet kezdete előtt 10 perccel hozakodtam elő vele), hogy "hagyjuk ezt most kicsikém, ráérünk még vele..." - mit mondjak cáfolnék, tekintettel arra a tényre, hogy ma reggel már a Pistiék konyhabútora is megérkezett. Ez utóbbi egyébként a Bálint és Illés jelenlegi hálószobája helyét veszi majd át. ( jelzem, eredetileg is konyhának készült, Illés ágya mellett ott a vízvezeték - csonkja ) De térjünk vissza a ma reggelhez. Ma végre rávettem Lajosom, hogy bevizsgáljuk a kisszobát, befér-e oda a nagy ágyunk (ami már nem is olyan nagy, mert egy korábbi költözésünk során sikeresen lefűrészeltünk a hosszából tizenöt centit, mondván, mi apróbb népek vagyunk).
Kisszobába befér az ágy. Az íróasztal is pont mellé. Persze a gardróbszekrény már nem. Még szerencse, hogy a gardróbszekrény éppúgy antik-fenyő, mint a nappali könyvespocai és komódja, így - s mivel a nappali egy hatalmas helyiség - előzetes mérések alapján a négyajtós gardrób is a nappaliba költözhet némi átszervezést követően. De ne rohanjunk annnyira előre! Maradjunk a kisszobánál. Az ágy végénél lévő falra egy klassz kis tapéta kerül. - persze, arra még ráérünk, majd úgy kedd magasságában kezdünk hozzá a tapétázáshoz. Eme egyetlen tekercset egy kedves szerzet szerzette, s mivel saját otthonában nem enyvezte, reám hagyatékolá azt. Ma lemértük, és pont elég lesz... ha a nem ragasztjuk egészen a földig, csupán úgy tizenöt centire a földtől -ig. Szóval az egész kisszoba várhatóan nagyon cuki lesz, viszont a további átrendezésétől egyszer s mindenkorra el lehet tekinteni. A három színes halacskából álló lámpácskát is le kell még cseréljük, s a zöld függönyök helyett is kinéztem már egy újat az Ikea honlapján. ( Remélem, nem csak virtuálisan létezik a drága- s hogy nem annyira drága...) Az egészben az a legjobb, hogy most nem kell dobozolni, mert az otthonunkon belül kell kivitelezni a költözködést. Izgatottan várom, hogy miből mi lesz végül. S hogy sikerül-e minden fontosabb funkciót megőrizni, s olyan környezetet teremteni, amellyel mind a hat érintett elégedett lesz. Végre egy feladat!

Nyugalom

Idén úgy sikeredett, hogy a karácsony ritkán látott nyugalmat hozott. Nem gyötörtem magam a sokféle konyhai varázslattal. Lehetetlen volt már véghez vinni egy valódi nagytakarítást. Így a lehetőségekhez képest tettük meg, amit tudtunk, s vártuk az ünnepet.
Együtt volt a család. Együtt volt a gyülekezet. Első nap délután még alvásra is futotta. S ma reggel se kellett kiugrani az ágyból. Jujjdejó is volt. S olvasni is jutott idő. Lalától egy csodaszép új Bibliát kaptam. Ez volt az egyetlen, amire vágytam. S előszedtem az ünnepek előtt beszerzett új könyveket. Úgy esett, hogy a Family magazinba írtam egy éjjel egy cikket, s miután megjelent ajándékba kaptam tőlük könyvutalványt. C.S. Lewis könyvekre váltottam. Így most különleges érzés olvasni az egyébként is értékes könyveket, amikhez írással jutottam.

Álljon itt mai kedvencem:

" Vesd alá magad a halálnak, törekvéseid és dédelgetett vágyaid halálának naponként, s végül egész tested halálának az utolsó órán, vesd alá magad, lényed minden rostjával, s megtalálod az örök életet. Semmit se tarts vissza! Amit oda nem adtál, sohasem lesz igazán a tiéd."
"Ami meg nem halt, soha nem fog feltámadni a halálból." (C.S.Lewis)

Itthon

Hát véget ért idénre a cipősdoboz akció Fehérváron, s szerte az országban. Tizenhatezer doboz született. Tizenhatezer döntés. Tizenhatezer lépés. Tizenhatezer "adagnyi" szeretet.
Őszintén hiszem, hogy nem egy-két, de párszáz valódi csoda.
Ma itthon is befejeztük. Erről szóljon inkább az Arany Asszony az Aranyoldalakról.
Drága Móni, nagyon nagyon köszönöm! Az Úr pótolja vissza az erődet, idődet. Soxorosan.

Újra itthon. Karácsonyra készülve. Lakást takarítva. Fát díszítve. Az ifi énekeit hallgatva.
A fáról jut eszembe Illés, aki izgatottan várta, hogy végre teljes díszben álljon a fa, s felkerüljön tetejére a csillag, mert "ha felteszitek a csillagot, akkor eléneklem a csillagdalt". Egyébként is egész délután énekel. Hihetetlen lelkesedéssel tépi a mandolin húrjait, s kiáltja dalait az állólámpa tányérjába. Jövőre gitárt kell kérjünk az angyalkától.

Manógyár

Este lenéztem a Manógyárba. Eredetileg csak a fentről hozott "töltőanyagot" akartam leadni, de végül ott ragadtam. Így mostmár teljes a paletta. A cipősdobozos-meló minden ágazatából kivettem a részem. Előkészületek. Kampány. Kommunikáció. Csomagkészítés. Ügyelet a házikóban. Telefonok fogadása. Kérelmek. Rakodás. Szállítás. Osztás. S mostmár az átnézésben is. Azt kell mondjam, talán ez a leggyilkosabb ágazat. Eleinte lelkes vagy. Nézed a cuki kis dobozokat, s naivul azt hiszed, ebbe aztán tényleg felesleges belekukkantani. S láss csodát! Látsz. A legkülönfélébb dolgokat. Dobozok ki, cuccok be, dobozok újra be. Egy óra múltán legszívesebben mindről elhinnéd, hogy úgy lesz jó,ahogy van.

Lala délelőtt ügyelt a házikóban. Összehozta az élet egy-két alakkal. Valaki pl. a szórólapot úgy hozta vissza, hogy a szélére körbe odagépelte saját "építő" észrevételeit. Egyesek mi mindenre ráérnek! S mindenki ideges, és mindenkinek baja van. S valamiért az adománygyűjtő emberkék épp alkalmas egyednek tűnnek arra, hogy rájuk zúdítsák az egésznapos agyvérszegénységet. S ha jobban belegondolok, valóban, hisz a segítőnek, s főleg ha hívő is, mindig türelmesnek, kedvesnek kell lennie, így tökéletes egyed ahhoz, hogy a visszavágás veszélye nélkül őt válasszák céltáblául.

Parkolóőr és egyéb emberszabásúak...

Máv-sztrájk lévén ma reggel busszal készültem dolgozni menni. De már nem is emlékszem miért, elszöszöltem az időt és totál lekésésre álltam, így kocsi lett belőle. Zuhogó esőben, tömött utakon, de végül egész korán sikerült felérnem még az irodához. Fél óra alatt már meg is büntettek. Hát gondoltam, itt maradok egész napra. Lebékávéztam a rádióhoz. Dolgom végeztével benéztem két könyvesboltba, majd újra a Logodi. Na mire az autóhoz értem, épp dobozokat hoztak valahonnan, melyeket - hogy ne kelljen a hatodikra cipelni fel-le - bepakoltunk a kocsiba. Tehát három segélymunkás épp egy szállítmányt rakodott, miközben a parkolóőr a kocsi rendszámát fényképezgette köztünk. Jól van, gondoltam, persze hogy megbüntetett. Ám pár másodperc múlva két büntetést véltem azonosítani a szélvédőn. Nézem. Nézegetem. S látom ám, a két kis kék tasak úgy hataezernyi összeget rejteget. Azt hittem roszzul látok! Állok a munkahelyem előtt alig több mint három órát, s megvág hatezerre. Hihhetetlen. Rohanok utána. Ő meg beközli. Ha nem tetszik itt van a Moszkva sarkán az irodájuk, oda menjek reklamálni. Hát nekivágtam, hogy felkeressem őket. De akkorra már annyira elegem lett a pofátlanságából, hoyg lazán az arcunk előtt nyomja fel a második büntetést, hogy elkezdtem bőgni a nyílt utcán. Zaklatottságom tovább fokozta, hogy kiderült, a kis irodájuk hát nem épp a Moszkvánál, sokkal inkább a Batthyányin van. Ezt elfelejtette mondani. Mindegy. Mostmár nem adom fel! Berontottam, s hangot adtam felháborodásomnak, mekkora szemétség már, hogy míg mi küzdünk mások megsegítéséért kedves parkolóőr majdhogynem arrébb taszigál a kocsitól, hogy szebb fotót készíthessen a rendszámról etc.etc. Na a nő erre közölte, hogy az nekik totál mindegy, hogy valaki bevásárol-e vagy segélyszállítmányt pakol, ha lejárt az idő, akkor jogos a büntetés. De végül az egyiket csak elengedte :) Kifelé azért megkérdeztem, remélhetem-e, hogy visszaérve újabb tasak vár - mire ő: ha nem dobott be pénzt, miért ne. Na kész voltam. Nem tudom miért, de visszafelé is sikerült végigbőgnőm az utat. S úgy döntöttem, nem gyarapítom tovább a parkolótársaság vagyonát.
Közben egy ismerősömtől megtudtam, hogy a nyáron vele az is megtörtént, hogy egyszerre ötvennégyezer forintnyi parkolási büntetést kellett befizetnie. - na ehhezképest a kétzer/óra nem is rossz. - S azt is megtudtam, hogy ezek a parkolóőrök jutalékra vannak. Állítólag napi háromezeröt a bérük, de ha tizenötnél több büntit sikerül kiróniuk, akkor kapnak még ezeröt grátiszt. Hát ezért irogatják fel, kinek hány perckor jár le a jegye, mert ha pl. napi háromszor túllépem, már csak másik négy ilyen balek kell... De szép kis munka ez!

Defekt

Hát az úgy történt, hogy tegnapra ugye a vasutas sztárjk kiterjesztette védőszárnyait a Dunántúl felé is, ígyhát arra jutottam, bölcsebb lesz, ha megfinanszírozok egy napi parkolást, s kocsival indulok székes fő városunkba dolgozni. Bé is dobáltam minden kéznél lévő érmét az csodás kék ótómatába, de ez sajnos kevésnek ígérkezék. Ismervén parkolóőrök éberségét - s persze legális tartozkodási időmet észrevétlen túllépvén bírságot szélvédőmen sejtvén - azt határozám, ma már nem mozdulék e kerületből a másikba, maradék egész nap Békofin. Mávos sztrájk lévén hónapok óta gondosan tervezgetett mái mávos pojektünk tegnap kútba dőlvén - gyors iramban új megoldást keresni próbálék ezer doboz logisztikázására és... Délután négy felé örömmel konstatálám, hogy ma talán korábban hazaérék kis családhoz. Lelkesen veszem le szélvédőmről kék tasakot, s indulék hazafelé. Ám az öröm korai valék, mert egy kanyarban egy kátyúban defektet szerzék. Szemben lévő benzinkútra variálék. S ott örömmel észlelém, Bazsiék épp itt lakék. Csakhogy Bazsi még munkahelyén tartózkodék, így további egy órát várakozék. Autóban irodát nyiték, s tovább dolgozék. Bazsival kerekeket kicserélék. S haza indulék. Bazsi lelkemre köté, hogy majd lassan haladék, mert e kerék, tartalék valék. Ótópályán külső sávban lassan haladék, ám ezzel életemet kockéra tevék. Agresszív kamionos gyorsítni segítni próbálék. Magam gyors döntést hozni kényszerülék, életem kockára tenni mely formában szeretnék: pótgumival száguldozva-é vagy 25 tonnás tehergépjárművel az árokba tolva-é. Eme sokkokat túlélvén hazaérkezék. Uram s gyermekem sétálni akarék, így a városba térénk. Donálcék fiánál megpihenénk, majd bévásárolénk. S bélvároson át három szatyrot hazacipelénk. Közben az városháza udvarán lévő Bétlehemet megtekinténk. Illés csodálkozék, mily csodás kis mókusok ülének kisjézus kerítésén. Másodszor is haztérénk, s gyermekink ágyba tevénk. Kora reggel felkelénk. S mivel mávosok munkájukat ugyan beszünteték, de mi ezt nem tevénk, így Balázzsal székes fővárosunkba jókora reggel feljövénk.