Manógyár

Este lenéztem a Manógyárba. Eredetileg csak a fentről hozott "töltőanyagot" akartam leadni, de végül ott ragadtam. Így mostmár teljes a paletta. A cipősdobozos-meló minden ágazatából kivettem a részem. Előkészületek. Kampány. Kommunikáció. Csomagkészítés. Ügyelet a házikóban. Telefonok fogadása. Kérelmek. Rakodás. Szállítás. Osztás. S mostmár az átnézésben is. Azt kell mondjam, talán ez a leggyilkosabb ágazat. Eleinte lelkes vagy. Nézed a cuki kis dobozokat, s naivul azt hiszed, ebbe aztán tényleg felesleges belekukkantani. S láss csodát! Látsz. A legkülönfélébb dolgokat. Dobozok ki, cuccok be, dobozok újra be. Egy óra múltán legszívesebben mindről elhinnéd, hogy úgy lesz jó,ahogy van.

Lala délelőtt ügyelt a házikóban. Összehozta az élet egy-két alakkal. Valaki pl. a szórólapot úgy hozta vissza, hogy a szélére körbe odagépelte saját "építő" észrevételeit. Egyesek mi mindenre ráérnek! S mindenki ideges, és mindenkinek baja van. S valamiért az adománygyűjtő emberkék épp alkalmas egyednek tűnnek arra, hogy rájuk zúdítsák az egésznapos agyvérszegénységet. S ha jobban belegondolok, valóban, hisz a segítőnek, s főleg ha hívő is, mindig türelmesnek, kedvesnek kell lennie, így tökéletes egyed ahhoz, hogy a visszavágás veszélye nélkül őt válasszák céltáblául.