Van testvéred?

Illés egyik kedvence az apával-anyával történő bevásárlás. Tegnap a Tesco pénztárosa megszólította:
- Van testvéred?
- Van.- válaszolta szégyellősen.
- Hány éves?
- Tíz.
Mondd el a többieket is! - biztattuk.
- És tizennégy, és tizenhat.
- Naháááát! Négyen vagytok testvérek! - csodálkozott el a pénztárosnő.

Nagyon szeretem, amikor idegenek rácsodálkoznak arra, hogy nagycsalád vagyunk. Vagy szájtátva kérdeznek vissza: "Négy? Neked négy gyereked vaaaan?". Szinte minden héten megismétlődik ez a mini jelenet. S én ilyenkor hálát adok, hogy Isten különös kegyelméből valóban négy gyermek édesanyja lehetek.
Illés pedig - akit az ilyen bevásárlós, ügyintézős kiruccanásoknál gyakran néznek egykének - nemcsak hogy nem egyke, de bővölködik a nagyobb testvérei szeretetében és figyelmében.

Gettómilliomos avagy kinek is nyomorúságos az élete

Esti mozizásként kivettük a tékából a Gettómilliomost, mert még senki sem látta a családból. Érdekelt, hogy mire is kapott 8 Oscart. Végül egészen más maradt meg bennem. Eszembe jutott egy közelmúltban folytatott beszélgetés, melyben valaki a magyarok borzalmas, reménytelen helyzetét ecsetelte. Hogy bezzeg a "kínai gazdaság döbörög"..., s nekünk meg milyen... Néztem az indiai gettóban felcseperedő, mindent túlélő kis fickókat. S eszembe jutottak a mi "borzalmas" nehézségeink itt Európa szívében. Tudom, tudom... Tudom, nem egyszerű a munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, a pályakezdőknek... Tudom, hogy jobban élnek a Lajtától nyugatra. De vajon a Latorcától keletre is olyan irigylésre méltó a helyzet?
Az emberek egyszerűen nem hiszik el, hogy azzal az akármilyen életszínvonallal, amivel itt éljük kétezerkilences mindennapjainkat, még mindig a Föld népességének felső egyharmadába ( sőt talán a legmódosabb tíz százalékba) tartozunk. Hiába látnak képeket, filmeket. Hiába olvasnak híreket, cikkeket. Azt hiszik, ez csak a tévé, a kevesek eltúlzott borzalmai. Pedig nem. Pedig tény, hogy kontinensnyi ember várja korai halálát AIDS-től, maláriától... fertőzötten. Naponta 18 ezer gyerek hal meg éhezés vagy vészes alultápláltság következtében a Földön, és 850 millió ember félig éhezőnek minősül.Nem akarok tudni róla, mit érezhet az édesanyjuk (ha van olyan nekik). Maradnék inkább saját magyar "problémáinknál", melyekért milliók lennének hálásak...

Libegő

Délelőtt végre sok havi tervezgetés után ma eljutottunk családilag a Libegőhöz és a János-hegyre. Hát nem is értem, hogy miért nem járunk ide sűrűbben. ( ha emlékezetem nem csal, Lalával utoljára 1992.május 1-jén jártunk ott két másik teológus-házaspárral)
Szóval nagyon klassz volt. Az én párom Illés lett, aki pár méter után felvetette: "menjünk még egy köööört". "Jövünk majd visszafelé is." "Neeem. Jöjjünk le, és szálljunk be újra." Igaz a János-hegyen már szemerkélt az eső, de hihetetlen szépség, nyugalom (lévén munkanap és borongós időjárás), tiszta levegő... tárult elénk.

Szülinap

Ma két éves. A kisifi.
Könnyű dolgom lesz ezzel a bejegyzéssel, csak egy levelet és egy másik bejegyzést idézek.

"Sziasztok...!!!

Ma 2 éve hogy együtt vagyunk mint Kisifi...Nagyon jó...

Boldog szülinapot nektek...

Isten áldjon titeket!"

S tegnap pedig by Szivecskeklub

Megírom majd én :)
Tegnap volt az utolsó "nyári ifi". Muszáj volt kitalálni vmi nem szokványosat. Megbeszéltük, megimádkoztuk a jövő évi terveket(persze folyamatban van mind az ima, mind az ötletek megvalósítása ! ;)
Az ifi végére Szilvi meglepetést ígért. Én meg nem bírtam ki,hogy ne mondjam el-hisz félig tudtam miről van szó-így mondtam Szilvinek, vagy ő,vagy én, de nagyon gyorsan "rántsuk le a leplet" :O
Sorverseny 4 csapattal. De nem a gyüliBEN. Nem is előttte. A városban:
1.) 150 Ft-ból vásárolj minél több dolgot a TESCO-ban!
2.) Bekötött szemmel az ivókútból a szádban hozz ide-oda sok-sok vizet!(itt lehetőségünk nyílt szétosztani a csöviknek a megvásárolt kajákat)
3.) Buszpályaudvaron rohangálni időpontokért.
4.) Bibliakvíz. /Ádival és Joncussal? ugyanmár :P /
5.) Apa üzletében vérnyomásmérés. /itt is van 1-2 sztori/
6.) Mci Lalával: 5 nyelven a "jóreggelt" /aki tudja, írja meg!/
+ vegyetek magatoknak fagyit, a blokkot hozzátok ki (peeersze h a csapatomnak benthagytam)
+libasorban totyogjatok vissza a gyülihez, a fagyi balkézben!

Hát érdekes megjegyzéseket lehetett hallani: "jajj, dee éédesek (2 benga részeg)
"ezek..hülyék :P"

Ború látók

Egy szociológiai felmérésről olvasok. Magyar lélekállapot 2008.
Nagyon érdekes eredményre jutottak a kutatók egy közel húszezres minta alapján elvégzett kutatás eredményeként.
A magyar emberek eszerint rendkívül individuálisak. Ami nem lenne még akkora baj, hisz a hollandok, még tőlünk is individualistábbak. Ám nekik -velünk ellentétben- igen lényegesek a belső értékek, mint szolidaritás, közös értékek, célok - sígy Európa egyik legélhetőbb oszágát alkotják. Nálunk viszont egyre kevesebben hisznek közös értékekben, megoldásokban. 2002-ben a lakosság 54%-a látta reménytelennek azt, hogy megváltozzon lakhelye, 2006-ban már 70-80%.
A közhiedelemmel ellentétben azonban nem igaz, hogy a magyarok alapvetően depresziósak. Inkább ciklotim temperamentum jellemez bennünket, azaz nagyon tudunk lelkesedni, de kilátástalan helyzetben azonban hajlamosak vagyunk a magunkba zuhanásra. Megdöbbentő, hogy Zimbabwe után mi vagyunk a legborúlátóbb ország, az emberek 34%-a mondja, hogy nagyon rossz az életminősége, s hogy öt év múlva sem lesz jobb.
Pozitív, hogy az alapértékek tekintetében nem állunk rosszul. A fiatalok 70%-a gondolja, hogy nem lehet boldog az, ekinek nem születik gyereke (Litváni- 30%).
Az individualista értékek felszabadíthatóak lennének, ha nem lennénk bátortalanok, s mernénk kockázatot vállalni....

Vajon milyen lehet a helyzet Isten népe között?

Erő, de mire?

Ma reggel a Kolossé 1.részét olvastam. Komoly és mély igéket, imádságokat, titkokat oszt meg Pál Isten népével. Annyi áldás és figyelmeztetés.
Az egyik, ami ma feltűnt, az Isten ereje.
11. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel
29. ... az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.

A menyhez tartozó újjászületett embernek szánt mennyei erő. Minden erő. Erő, ami képes egy halandó emberben is (ld. Pál) hatalmasan munkálkodni. Ki ne vágyna az erőre? Hatalmasan munkálkodó erőre. De az 11.versben Pál megjegyzi azt is, mire szánja Isten az erőt. Kitartásra és hosszútűrésre. Upssz. Örömmel viselt hosszútűrésre.
Ma minden a rohanásról, az azonnali megoldásról, sikerről, a gyorsételekről, a gyorsan érlelt gyümölcsről szól. Az este valaki azt mesélte, hogy megdöbbent, amikor az orvosi rendelőben a szokásos várakozás során gyermeke teljesen felháborodott, miért is kell neki itt ennyit várnia. Várni. Kitartani. Tűrni. Netán hosszan tűrni. Ma? Pedig hol vannak azok a megpróbáltatások, amiket PÁlnak kellett átélnie a botütések, hajótörések, menekülések, börtönök között. Kitartott, mert megvolt hozzá az ereje. Kitartott, s ezért Isten ereje tudott benne munkálkodni. Hatalmasan.

... megtaláltatott

Forrest újra itthoooon!!!

Hazafelé Seregélyesről benéztünk a menhelyre. Elvileg már zárva volt, de az ügyeletes odajött a kapuhoz. Apa mindenkire ráparancsolt, hogy a kocsiban maradjon. Egyedül érdeklődött. Nem küldték el. Kezével intett, hogy várjunk. Az autóban minden szempár az arcát leste. Próbáltunk valami többet leolvasni róla. Aztán kinyílt a karantén ajtaja, s Laláról láttuk: ő az, a mi kóbor ebünk. A következő másodpercben kinyílt az összes kocsiajó is. A gyerekek repültek befelé a menhelyre. Én pedig ott sírtam az autó mellett, mert egyrészt fantasztikus volt látni őket, másrészt annyira hálás voltam Istennek, hogy bár Ő a világmindenség Ura, milliárdnyi fontos ima meghallgatója, de odafigyel egy szerencsétlen kutyára, s kis és nagyobb gazdái kérésére.
Látni kellett volna, amikor végre Forrestet is kihozták. Ő is repült.Annyira örült nekünk. A gondozó meg is jegyezte, nem kérdés, hogy hozzánk tartozik-e. Furán festhettünk ott: az öttagú család talpig ünneplőben egy izgalomtól repdeső kutyát tuszkol befele a kocsi első ülésére. És mindenki szárnyal. Jobban, mint mikor először láttuk őt.
Szóval újra itthon van. S remélhetőleg egy ideig nem jut eszébe, hogy egyedül vágjon neki a városnak.
Bálintom órákig ölelgette,s megígérte: "Kiskutyám, jó gazdád leszek, ígérem minden nap elviszlek sétálni." Apa pedig megosztotta vele a csülökpörköltet.