Ma reggel a Kolossé 1.részét olvastam. Komoly és mély igéket, imádságokat, titkokat oszt meg Pál Isten népével. Annyi áldás és figyelmeztetés.
Az egyik, ami ma feltűnt, az Isten ereje.
11. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel
29. ... az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.
A menyhez tartozó újjászületett embernek szánt mennyei erő. Minden erő. Erő, ami képes egy halandó emberben is (ld. Pál) hatalmasan munkálkodni. Ki ne vágyna az erőre? Hatalmasan munkálkodó erőre. De az 11.versben Pál megjegyzi azt is, mire szánja Isten az erőt. Kitartásra és hosszútűrésre. Upssz. Örömmel viselt hosszútűrésre.
Ma minden a rohanásról, az azonnali megoldásról, sikerről, a gyorsételekről, a gyorsan érlelt gyümölcsről szól. Az este valaki azt mesélte, hogy megdöbbent, amikor az orvosi rendelőben a szokásos várakozás során gyermeke teljesen felháborodott, miért is kell neki itt ennyit várnia. Várni. Kitartani. Tűrni. Netán hosszan tűrni. Ma? Pedig hol vannak azok a megpróbáltatások, amiket PÁlnak kellett átélnie a botütések, hajótörések, menekülések, börtönök között. Kitartott, mert megvolt hozzá az ereje. Kitartott, s ezért Isten ereje tudott benne munkálkodni. Hatalmasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése