Délelőtt végre sok havi tervezgetés után ma eljutottunk családilag a Libegőhöz és a János-hegyre. Hát nem is értem, hogy miért nem járunk ide sűrűbben. ( ha emlékezetem nem csal, Lalával utoljára 1992.május 1-jén jártunk ott két másik teológus-házaspárral)
Szóval nagyon klassz volt. Az én párom Illés lett, aki pár méter után felvetette: "menjünk még egy köööört". "Jövünk majd visszafelé is." "Neeem. Jöjjünk le, és szálljunk be újra." Igaz a János-hegyen már szemerkélt az eső, de hihetetlen szépség, nyugalom (lévén munkanap és borongós időjárás), tiszta levegő... tárult elénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése