Két ismeretlen fogalommal is találkoztam az elmúlt napokban.
Az első az ikonoklaszt.
Az ikonoklaszt az az ember, aki képes megcsinálni azt, amire a legtöbben azt mondanák, lehetetlen. Számára ugyanis ez a fogalom nem létezik, mert egyszerre csak bevillan a megoldás, és ettől kezdve nincs megállás, elindul és megvalósítja. Az ikonoklasztok, akik számára a válsággal együtt eljött a kiteljesedés, a lehetőségek időszaka is.
Egy angol agykutató tapasztalatai szerint az ikonoklasztok kevesen vannak, holott többen is lehetnének, ha nem ijednénk meg annyiszor. Mert eredeti ötleteink azért még akadnak. A félelmeink azonban megakadályozzák, hogy elinduljunk és megvalósítsuk legjobb terveinket. Sőt, az angol kutatók úgy találták, gyakorta szántszándékkal adunk „rossz” válaszokat egy-egy problémára, csak azért, hogy megfeleljünk környezetünk elvárásainak.
A karaktergyilkosság fogalmával a Friderikusz könyvben találkoztam először. Aztán a neten rákeresve láttam, hogy ez is elég újkeletű fogalom a közéletben. A karaktergyilkosság a jellemre vonatkozó megsemmisítő célzatú általánosítás. Tulajdonképp emberek tudatos lejáratása. Vagy talán nem is annyira újkeletű?
2 megjegyzés:
Hogy engem igy hivnának? Nem tudtam... :):):) (mármint nem a karaktergyilkos, hanem az az ikonos...) Ma is tanultam valamit :)
Na, jó, tényleg úgy érzem néha, hogy sok eredeti ötletem van, de valaki mindig kitalál valamit.. épp ellene...ez nem a Beugróban volt?
aztat nagyon szeresssük - mármint a beugrót
kiscsaládunk legnépszerűbb műsora :)
Megjegyzés küldése