Valamelyik éjjel a híradó záró híreként beszámoltak arról, hogy Japánban megkezdődött a cseresznyevirágzás. A cseresznyevirágzás, ami ott egy nemzeti ünnep is egyben. Az emberek kivonulnak a parkokba "virágnézésre" és családtagjaikkal, barátaikkal közösen ünneplik meg a virágfelhőkben pompázó fákat, s persze a tavaszt. Már a hír is szívderítő volt. A sok-sok nyomasztó borzalom és politikai híradás után. A képek után a műsorvezető is mosolygós arccal kívánt jó éjszakát.
A héten az udvarunkon is virágozni kezdtek a fák. A kapu melletti dísz-szilvafa lassan egyetlen hatalmas virágernyő már. Reggel eszembe jutott a japánok ünnepe, s hogy nem is lehet rossz egy ilyen ünnep. Kimenni, tudatosan átélni, együtt örülni a tavasznak. Vagy milyen lenne pl. a hóesés ünnepe? Mert szerintem mindenkit megérintenek a teremtett világ apró csodái. Mégis csak ritkán jut időnk, hogy megálljunk, nyugodtan élvezzük, megcsodáljuk a világot, amely szavak nélkül is képes beszélni Isten dicsőségéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése