Délután Nadapon jártunk a fiúkkal és papával-mamával. Évekkel ezelőtt hetente kilátogattunk a szintezési ősjegyhez - mostanában nem sűrűn járunk arra.
Bálint mindenre emlékezett. A Velencéről Nadapra vezető ösvényre. Az erdei úra. A sziklákra, miket anno ki tudja hányszor másztak meg apával. A cápás játékra. Na és persze gyíkokat is talált! Egy csomó apró gyíkot. Aztán Velencén maradt a mamáéknál. Mi pedig bevégeztük, ami a húsvéti sütés-főzésből még hátra volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése