Bálint mindenre emlékezett. A Velencéről Nadapra vezető ösvényre. Az erdei úra. A sziklákra, miket anno ki tudja hányszor másztak meg apával. A cápás játékra. Na és persze gyíkokat is talált! Egy csomó apró gyíkot. Aztán Velencén maradt a mamáéknál. Mi pedig bevégeztük, ami a húsvéti sütés-főzésből még hátra volt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése