Mostanság olvastam valakinél ezt a kifejezést abban az összefüggésben, hogy mekkora kegyelem, ha az embernek van egy stabil hite, egyfajta "őshite" abban az értelemben, hogy történjen bármi is, Isten gyermekei az Ő tenyerén, az Ő gondviselésében vannak.
Azóta sokszor eszembe jut, valóban mekkora áldás, mekkora kegyelem, mekkora erő ez a hit, ez a tudat! Mennyi minden forrása az életemben, hogy tudom, bármi is legyen, az Isten örökkévaló szeretettel szeret. Bárhol is legyek, szüntelen előtte vannak falaim. Mindig a tenyerén hordoz, hisz markába metszett. Akkor is, ha ezt nem érezném, vagy érzékelném. Részéről ez nem kérdés, mert megígérte. Ez az Istenhez tartozás békességet ad viharok között. Megelégedettséget hiányok között. Biztonságot potenciális veszélyhelyzetben. Ez képes felülemelni a jövőtől való félelem, aggodalmaskodás csapdáin. Az örökkévaló biztonság tudatát adja.
S mit tehet az ember, ha bizonytalankodni, inogni látszik?
Felülírja saját félelmeit, gondolatait valami valósabbal.
Isten megadta azt a kiváltságot, hogy betekintést enged gondolataiba Igéjén keresztül. Így adott a lehetőség, hogy bizonytalanságainkat, szorongásainkat, csalódásainkat az általa kínált biztonságra cseréljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése