Klasszikusok

"A krisztusi tanítás megtartásának próbája: tisztában vagyunk-e azzal, hogy e tökéletes eszmény megvalósítására alkalmatlanok vagyunk. Azt sohasem tudhatjuk meg, mennyire sikerült megközelítenünk az ideált, csakis alkalmatlanságunk mértékének lehetünk tudatában."
- Tolsztoj

"Lehetetlen, hogy miközben ilyen sokat vár tőlünk, Isten ennyire kevéssel megelégedjen. Olyasmire teremtett bennünket, ami elérhetetlen számunkra."
- Dosztojevszkij

"Isten nem azért szeret bennünket, mert ilyenek vagy olyanok vagyunk, ezt vagy azt tettük, hanem azért, mert Ő ilyen."

Karácsonyi csodadobozok

Aznap, melynek estéjén 1400 doboz kellett Erdélybe induljon. Aznap reggel még úgy 200 körüli doboz állt csak útra készen a raktárban. Mindenki tudta, látta, idén nehezebben érkeznek a dobozok. Az emberek már sokat adtak, sok volt a szükség, a katasztrófa... Szóval aznap reggel felhívott a fuvarozó cég embere, hogy akkor ő most megnézné, hogy mennyi is az annyi - azaz mekkora térfogatot képvisel 1400 cipősdoboz ajándék. Próbáltam lebeszélni, s elmagyarázni, hogy az most még reménytelen, nem kellene odafáradnia. Ő pedig készségesen közölte, hogy nem gond neki, ha nem a raktárban vannak a dobozok, odamegy ő bárhová, csak mondjam meg hol vannak. Ezt akkor még elég nehéz lett volna megmondanom, mert abban a percben csak hittem, hogy valahol Budapest területén már megvannak ők, az 1400-ak. Sofőrbácsi nem adta fel, megnézte a kétszázakat. A raktáros fiúk meg útrakeltek, hogy begyűjtsenek mindent műv.házakból, állatkertből, iskolákból, nagy dobozból... és délutánra meglettek az ezernégyszázak. Mert Istennek semmi sem lehetetlen.

Pénteken indult a cipősdoboz-járat Marosvásárhelyre. A reptéren az onnan érkezett Böjthe-árvákkal és nevelőjükkel beszélgettem. Az élményeiket mesélték, s hogy mit is jelent nekik a cipősdoboz akció. egy kis falucskából jöttek. S 2009-ben jártak első alkalommal Parajdon a Csaba-testvéres-Sóbányás-Cipősdobozos karácsonyon. Gyermekeik egyikének azon a télen nem volt még kabátja. Kabát nélkül próbálta átvészelni a telet. Aztán a Sóbányában kapott egy nagy cipősdobozt. S amikor kibontotta, a dobozban nem volt más csak egy kabát egy sapka és egy sál. Az egész iskola hetekig erről beszélt. Isten gondviselése egy cipősdoboz ajándékon keresztül. Mert nem tudom, hogy a tavalyi 20.300-ból vajon hány ilyen doboz lehetett, amiben kabát volt. S mekkora annak az esélye, hogy éppen ez a doboz, éppen ehhez az egyetlen fiúcskához kerüljön. Az esélyeket nem tudom, csak azt, hogy ki állhatott az egész mögött.
Isten, aki a dobozokat és a dobozolókat is ismeri.

Életkép

Az érthetetlen Mikulás

December 5-e van. Lassan, lassan besötétedett. A konyhaablakban felsorakoztak a csizmák. Illés volt a kezdeményező. Akkora igyekezettel takarítgatta sajátját, hogy nemcsak a csizma, de a teljes öltözéke is elázott, így most pizsamában várja a történéseket.
"Valamit nem értek." - közli , miközben az ablakpárkányra sorakoztatja a lábbeliket. "Ha a Mikulás meghalt, akkor ki hoz ajándékot a cipőnkbe?" Majd kifejti, hogy Szent Miklós püspöke - akiről az oviban beszélgettek - mindenkinek ajándékokat oszotgatott. De már meghalt. Ha pedig meghalt, akkor ugye ő nem hozhatja az ajándékokat.
"Dehát te is találkoztál vele Nagykarácsonyban! A szobájában is voltál!"
"Az csak egy beöltözött ember! És nem értem, hogy ha már meghalt az igazi, akkor meg minek utánozni?"
"Dehát akkor nekünk ki hozza az ajándékot?"
"Egy nem igazi Mikulás. Mert a Mikulást nem lehet leutánozni. Magát az emebrt nem. Mert abból csak egy van."
Szóval itt tartunk. A Mikulás, aki hozzánk jön -vagy az oviba - nem igazi Mikulás.
De azért jó, hogy hoz ajándékot, csakhát nem ő az igazi...

Hollandiába Spanyolországból hajóval érkezik a Mikulás. Amikor a hajó befut a kikötőbe, a Mikulás lóra száll, és azzal folytatja útját. Szóval a különböző népeknél a legeltérőbb Mikulás-tradíciók léteznek. Van ahol szánnal jön, máshol a kéményen át, ezek szerint még hajóra szállni se rest, csak ajándék kerüljön a gyerekek csizmáiba. Hozzánk nem tudni honnan érkezik, csak az a nyilvánvaló, hogy nem az igazi...
Hát, itt tartunk.

Ez a kérdés már nem kérdés

A rádióbeszélgetés egy színházi előadásról szólt. A darab dramaturgja azt magyarázta a riporternek, miről is szól az általa színre vitt Kaméliás hölgy. "Eredetileg persze a Kaméliás hölgy azt az alapkérdést feszegeti, hogy lehet-e valaki még úgy is tiszta, hogy a múltja koszos. De mindannyian tudjuk, hogy ez a kérdés már nem kérdés."

Döbbenten néztünk össze az autóban.

Persze, értem én, hogy a rendező mire gondolt. Tudom, hogy napjainkban már nem kérdés, hogy lehet-e valaki terhelt múlttal szabad és tiszta - mert a tisztaság se kérdés. S a tisztaság, mint érték a többségi társadalomban már nem létezik.

De valahogy azóta visszhangzik bennem ez a mondat. S azóta gondolkodom azon, hogy akkor most szép lassan negálunk majd mindent, amiről az emberiség kultúrtörténete szól? Hogy azok a klasszikus drámák, mik az ember örökérvényű konfluktusairól, kérdéseiről, harcairól, kételyeiről és értékeiről szólnak... azok is szép sorjában nem leszenk több, mint egy régi világ lenyomata?

Valóban hozzá kell szoknia az embernek ehhez?

Valóban csak az az út létezik, hogy áthangszereljük a dolgokat, hogy ma is fogyaszthatóvá váljanak. Mert a piac, a fogyasztó, a pénz még itt is diktál?

Persze ha elszakadunk az alaptól, ha az értékek relatívvá válnak a többi már csak idő kérdése.

Milyen jó is, hogy lehetnek biztos alapjaink, értékeink. Hogy nem kell a közizlésnek vagy szokásnak kiszolgálatatva sodródni a korszellemmel. Hogy bár a világ, s annak értékei változhatnak, van mi Örök. A Teremtő Isten. Kihez nem fér változás, sőt árnyéka se annak. Ki hez szabhatjuk értékeinket, életünket, s akkor nem lesz szükség átiratra.

Oltott Illés és az első decemberi havas nap

"Anya, mondd azt hogy az Oltott Illés és anya" - kérte Isi, mikor hazatérve felcsengettünk a kaputelefonon. Ugyanis ma kapta meg a hatéves kötelező védőoltást.

Estefelé aztán dühösen kiáltozott: "Nem értem, miért kell beoltani a gyerekeket! Nem akarok több védőoltást! Nem szeretem az oltásokat!" Mert megfájdult a karja. Pedig nagyon ügyes volt. Nem sírt, nem tiltakozott, bátran válaszolt a doktor bácsi kérdéseire.

Az oltásnak az volt az előnye, hogy megintcsak délben jöhetett haza az oviból. Reggel hóesésben mentünk, délben esőben jöttünk haza. Az orvos felé már inkább valamiféle jég esett. Szóval sokminden belefért a mai napba.

A havazás miatt az angolok gépét is törölték reggel. Végül mégis csak sikerült egy másik gépre jegyet kapniuk. Amit kinyomtatni már nem sikerült - csak a Remiben. Lalának viszont sikerült időben beevickélnie velük a reptérre, s ezóta már haza is értek talán.

Aztán ma kezdődött két jelentős dolog. Ma reggel "Vágtak" először a gyerekek. A rituális Vágás alatt nálunk persze nem valamiféle állatirtást, hanem az adventi ablak egy szabadonválasztott csomagocskájának levágását kell érteni. Ez is sikeresen megtörtént. Ma indult a Cipősdoboz Akció is, úgyhogy volt néhány telefonhívás és e-mail is a napban. Ja és iskolaérettségi szülői az oviban. Estére újra elromlott az autó, amit épp tegnap javított meg a szerelő. A legviccesebb, hogy pontosan ugyanazon a helyen, ahol tegnapelőtt is. Az estében az volt a klassz, hogy hétre Bálint is hazaért a szolfézsról, Sári is a barátnőzésből, így együtt vacsorázott az egész család.

Oltott Illés azóta aludni tért, a havazás is alábbhagyott, s lassan véget ér az első decemberi nap.

Csak ez a bejegyzés marad befejezetlen.