December 5-e van. Lassan, lassan besötétedett. A konyhaablakban felsorakoztak a csizmák. Illés volt a kezdeményező. Akkora igyekezettel takarítgatta sajátját, hogy nemcsak a csizma, de a teljes öltözéke is elázott, így most pizsamában várja a történéseket.
"Valamit nem értek." - közli , miközben az ablakpárkányra sorakoztatja a lábbeliket. "Ha a Mikulás meghalt, akkor ki hoz ajándékot a cipőnkbe?" Majd kifejti, hogy Szent Miklós püspöke - akiről az oviban beszélgettek - mindenkinek ajándékokat oszotgatott. De már meghalt. Ha pedig meghalt, akkor ugye ő nem hozhatja az ajándékokat.
"Dehát te is találkoztál vele Nagykarácsonyban! A szobájában is voltál!"
"Az csak egy beöltözött ember! És nem értem, hogy ha már meghalt az igazi, akkor meg minek utánozni?"
"Dehát akkor nekünk ki hozza az ajándékot?"
"Egy nem igazi Mikulás. Mert a Mikulást nem lehet leutánozni. Magát az emebrt nem. Mert abból csak egy van."
Szóval itt tartunk. A Mikulás, aki hozzánk jön -vagy az oviba - nem igazi Mikulás.
De azért jó, hogy hoz ajándékot, csakhát nem ő az igazi...
Hollandiába Spanyolországból hajóval érkezik a Mikulás. Amikor a hajó befut a kikötőbe, a Mikulás lóra száll, és azzal folytatja útját. Szóval a különböző népeknél a legeltérőbb Mikulás-tradíciók léteznek. Van ahol szánnal jön, máshol a kéményen át, ezek szerint még hajóra szállni se rest, csak ajándék kerüljön a gyerekek csizmáiba. Hozzánk nem tudni honnan érkezik, csak az a nyilvánvaló, hogy nem az igazi...
Hát, itt tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése