Ez a kérdés már nem kérdés

A rádióbeszélgetés egy színházi előadásról szólt. A darab dramaturgja azt magyarázta a riporternek, miről is szól az általa színre vitt Kaméliás hölgy. "Eredetileg persze a Kaméliás hölgy azt az alapkérdést feszegeti, hogy lehet-e valaki még úgy is tiszta, hogy a múltja koszos. De mindannyian tudjuk, hogy ez a kérdés már nem kérdés."

Döbbenten néztünk össze az autóban.

Persze, értem én, hogy a rendező mire gondolt. Tudom, hogy napjainkban már nem kérdés, hogy lehet-e valaki terhelt múlttal szabad és tiszta - mert a tisztaság se kérdés. S a tisztaság, mint érték a többségi társadalomban már nem létezik.

De valahogy azóta visszhangzik bennem ez a mondat. S azóta gondolkodom azon, hogy akkor most szép lassan negálunk majd mindent, amiről az emberiség kultúrtörténete szól? Hogy azok a klasszikus drámák, mik az ember örökérvényű konfluktusairól, kérdéseiről, harcairól, kételyeiről és értékeiről szólnak... azok is szép sorjában nem leszenk több, mint egy régi világ lenyomata?

Valóban hozzá kell szoknia az embernek ehhez?

Valóban csak az az út létezik, hogy áthangszereljük a dolgokat, hogy ma is fogyaszthatóvá váljanak. Mert a piac, a fogyasztó, a pénz még itt is diktál?

Persze ha elszakadunk az alaptól, ha az értékek relatívvá válnak a többi már csak idő kérdése.

Milyen jó is, hogy lehetnek biztos alapjaink, értékeink. Hogy nem kell a közizlésnek vagy szokásnak kiszolgálatatva sodródni a korszellemmel. Hogy bár a világ, s annak értékei változhatnak, van mi Örök. A Teremtő Isten. Kihez nem fér változás, sőt árnyéka se annak. Ki hez szabhatjuk értékeinket, életünket, s akkor nem lesz szükség átiratra.