Aznap, melynek estéjén 1400 doboz kellett Erdélybe induljon. Aznap reggel még úgy 200 körüli doboz állt csak útra készen a raktárban. Mindenki tudta, látta, idén nehezebben érkeznek a dobozok. Az emberek már sokat adtak, sok volt a szükség, a katasztrófa... Szóval aznap reggel felhívott a fuvarozó cég embere, hogy akkor ő most megnézné, hogy mennyi is az annyi - azaz mekkora térfogatot képvisel 1400 cipősdoboz ajándék. Próbáltam lebeszélni, s elmagyarázni, hogy az most még reménytelen, nem kellene odafáradnia. Ő pedig készségesen közölte, hogy nem gond neki, ha nem a raktárban vannak a dobozok, odamegy ő bárhová, csak mondjam meg hol vannak. Ezt akkor még elég nehéz lett volna megmondanom, mert abban a percben csak hittem, hogy valahol Budapest területén már megvannak ők, az 1400-ak. Sofőrbácsi nem adta fel, megnézte a kétszázakat. A raktáros fiúk meg útrakeltek, hogy begyűjtsenek mindent műv.házakból, állatkertből, iskolákból, nagy dobozból... és délutánra meglettek az ezernégyszázak. Mert Istennek semmi sem lehetetlen.
Pénteken indult a cipősdoboz-járat Marosvásárhelyre. A reptéren az onnan érkezett Böjthe-árvákkal és nevelőjükkel beszélgettem. Az élményeiket mesélték, s hogy mit is jelent nekik a cipősdoboz akció. egy kis falucskából jöttek. S 2009-ben jártak első alkalommal Parajdon a Csaba-testvéres-Sóbányás-Cipősdobozos karácsonyon. Gyermekeik egyikének azon a télen nem volt még kabátja. Kabát nélkül próbálta átvészelni a telet. Aztán a Sóbányában kapott egy nagy cipősdobozt. S amikor kibontotta, a dobozban nem volt más csak egy kabát egy sapka és egy sál. Az egész iskola hetekig erről beszélt. Isten gondviselése egy cipősdoboz ajándékon keresztül. Mert nem tudom, hogy a tavalyi 20.300-ból vajon hány ilyen doboz lehetett, amiben kabát volt. S mekkora annak az esélye, hogy éppen ez a doboz, éppen ehhez az egyetlen fiúcskához kerüljön. Az esélyeket nem tudom, csak azt, hogy ki állhatott az egész mögött.
Isten, aki a dobozokat és a dobozolókat is ismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése