Hálás vagyok....

296. Hálás vagyok, hogy ma reggel Illéssel együtt nézhettük meg a Velencei-tó mellett a napfelkeltét (igaz az M7-esről )

297. ... hogy szépen gyógyul a keze.

298. ... hogy ma egy hete, amikor ráesett az akváriumra és elvágta a kezét épp hazaérkeztünk az apával.

299. ... hogy bár mély volt a vágás, nem érte el az inat és nem egy centivel lejjebb keletkezett.

300. ... hogy Illés nagyon bátran viselte/li a kezeléseket.

301. Hálás vagyok, hogy Sára szombaton elmehetett nyelvvizsgázni.

302. ... hogy olyan sokat tanult, mint még soha életében :)

303. Hálás vagyok, hogy a fiúk szombat délelőtt felfedezték a gyermekkönyvtárat az Oskola utcában.

304. ... hogy leírhatatlan lelkesedéssel tértek haza a sok-sok új szerzeménnyel.

305. ... hogy a Bálint szombat dél óta már négy kikölcsönzött könyvet is kiolvasott.

306. ... s hogy teljesen odaáig van most a könyvekért.

307. Hálás vagyok, hogy ha nem is "csiribácsiribú", de Isten előbb-utóbb megadja szívünk kéréseit, vágyait. Így azt a pillanatot is, amikor egy szombat este a nappaliban a család zöme csendben olvas.

308. Hálás vagyok a szavakért, melyek képesek visszaadni a gondolatot.

309. ... és a betűkért, melyek megőrzik a szavakat.

310. Tulajdonképp Guttenbergért is hálás vagyok :)

311. Hálás vagyok az új könyvek illatáért.

312. ... s hogy ha az utóbbi időben sokkal nehezebben is, de látok olvasni.

313. Hálás vagyok az e.book-ért

314. ... és a sok-sok-sok-sok könyvért, amit mind elolvashatok még rajta.

315. ... a Wass Albertekért. ( Wass Albertről pedig eszembe jutott még egy csomó hálaok, de ezeket majd máskor osztom meg)

316. Hálás vagyok viszont, nagyon hálás a ma átvett parkolási engedélyemért. (Csak az a furcsa, hogy ezután reggelente már nem kell imádkoznom azért a Bocskaitól, hogy találjak egy ingyenes parkolót.)

317. És hálás vagyok minden eddigi reggeli imameghallgatásért: hogy az elmúlt másfél-két évben egy zsúfolt háztömb korlátozott ingyenes helyei között szinte kivétel nélkül mindig kirendeltetett az a hely.

Életek

Az "Igazából mennyország" könyvről - ami egyébként a Libriben a múlt héten a negyedik volt az eladási ranglistán - beszélgettünk a minap egyik kollégámmal. Véletlenül mindketten épp akkoriban olvastuk. Elmondta, hogy csak két dolgot furcsállt a főszereplő beszámolójában. Az egyik az, hogy a kisfiú szerint a mennyben nagyon sok gyerek van.

"Hát ez elég hihetetlen, már miért lenne ott sok gyerek, ha az emberek zöme azért mégis inkább idősebb korban távozik..."

Hirtelen jutott eszembe, hogy ami a mi szemszögünkből így van, az nem is biztos, hogy a másik oldalról ennyire egyértelmű. Mert ha arra gondolunk, hogy hány és hány életet abortáltak az elmúlt évtizedekben, s hogy a földön valaha élt elberiség jelentős zöme épp ma él... akkor már nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a mennyben sok-sok-sok-sok gyerek van.

Egy másik kollégám ajánlotta még tavaly az "Abortusztúlélők" című könyvet, miután hosszabban elbeszélgettünk egy érzékeny sráccal, aki sok érdekes szokásáról mesélt. Tünetei kimerítették az abortusztúlélők összes jelemzőjét. A héten sikerült megszereznem a kis könyvecskét. S most azon gondolkodom, hogy egy világban, ahol világszerte évente 60 millió abortuszra kerül sor talán nem is olyan véletlen, hogy a halál árnyékában felnövő nemzedék alapvető életérzése a szorongás, a bizonytalanság,az önbizalomhiány, az elutasítottság. S ebből logikusan következik, hogy alapvető magatartása a bizalmatlanság, a cinizmus, a szkepticizmus, a család, a gyermekvállalás elutasítása.

"Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse: jutalom".

Milyen jó tudni, hogy életünk Tőle indult! Nem csak azért vagyunk, mert szüleink akartak - s fordítva is: ha akartak , ha nem , Valaki akarta létünk.

"holott élek

holott halok

holott élő

élő halott

...

egész lényem

lüktet gennyed

nem fogadnak

be a mennyek"

(Petri György: Halálomba belebotlok)

Az öregség misztériuma

Valami félénk csodálattal figyelem mostanában a földi lét utolsó szakaszát. Távolról figyelem a Teremtő titkát, ahogy gyermekeiről szép lassan lefejti a földi élet burkát, s közben kitárja előttük azt a másik dimenzitót.

Időnként , amikor a földi testben már-már csak vegetáló időseket látok, úgy tűnik, olyan hiábavaló, értelmetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért is nem emeli már át őket a kegyelem abba a másik hazába. Máskor meg - másokkal beszélve látom, hogy semmi sincs véletlen, ok és cél nélkül a teremtett világban. Hogy a rohanó mindnennapokból való fokról fokra visszalépés, a földi élettér beszűkülése, a láthatóból való lassú kivonulás a láthatatlan felé emeli őket. A halandó halódva egyre világosabban látja a halhatatlant.

Egyik megbékélve, csendben, valami mélységes nyugalomban, különös örömben - másik a fizikai szenvedések kohójában, vagy lelki gyötrelmek, fájdalmak, kétségek között küzdve.

Egyik szerettei között vagy mellett - másik egyedül egy kis szobában. Egyedül, de mégse magányosan.

Egyik megbékélve, hálát adva, megtapasztalva, hogy a Mindenható Gondviselése átsegíti a mindennapok megpróbáltatásain, s egyre valóságosabb jelenléte átemeli a látható korlátokon. Másik haraggal, panasszal elűzve még a szeretettel közeledőt is.

Mi mindent végez Isten ebben a különös kohóban? Hogyan égeti ki a belénk ragadt salak utolsó szemcséit is? Titok, az Ő különös titka.

Mint ahogy titok az is, ahogy mindeközben hazafelé tartó gyermekei imái által hordozza, s tartja a láthatóban futkosó, oly "fontos" létünk hány és hány darabját.

Mi lenne velünk, ha Isten hirtelen hazaszólítaná őket, az értünk könyörgőket, ha visszavonna mögülünk minden minket hordozó, értünk harcoló közbenjárót?

Dragon Dictation, avagy a megvalósult beszélír

Orwell úgy hat évtizede vetette papírra először a beszélírt, mint egy utópisztikus társadalom írást helyettesítő találmányát. Pár hete az egyik kollégám mutatta az iPhon (iPad) magyar nyelven is elérhető ingyenes alkalmazását, a Dragon Dictation-t. Nyomban ki is próbáltuk, s elképesztő, hogy egész jó pontossággal képes ez a program a hangot szöveggé alakítani. ( vizsgálatok szerint 80-90%-os pontossággal) Ráadásul a program tanulni is képes, így minél többször használja az ember, elvileg annál kevesebb hibát ejt. A program egyébként csak felveszi a hangot , s továbbítja egy amerikai szerverre, ami elvégzi annak elemzését. Hihetetlen, hogy azok a technikai alkalmazások, melyek egy-két évtizede még csak utópisztikus "álmoknak" tűntek, ma már a hétköznapi ember számára is elérhető valósággá váltak. Izgalmas, hogy milyen mértékben változik majd meg maga az írás és olvasás, ha a technikai fejlődés ilyen ütemben halad.

A bátorság emberei

Múlt csütörtökön látta meg Sára a facebook-on ezt a filmet: megtalálta, megnézte és este rávett bennünket, hogy nekünk is látni kell. Nem bántuk a rábeszélést. Sőt azt is elhatároztam, hogy egyszer az ifivel is megnézzük majd filmklubon "A bátorság embereit". Akkor még nem gondoltam, hogy ez az "egyszer" nem egészen 24 óra múlva lesz. Péntek este ugyanis a rossz idő miatt elmaradt a városba tervezett program, s hirtelen adódott a filmes lehetőség. Utána pedig a beszélgetés.

A felelősségről. A felelősség felvállalásáról. A felelősségvállalásról egy felelőtlen korban, amikor az adott szónak szinte már sehol nincs súlya. Az apák szerepéről. Arról, hogy mi mindent adnak az apák. Támaszt, biztonságot, megerősítést, identitást, védelmet... Apákról egy apátlan világban.

Tegnap este Illést baleset érte. Beleesett az akváriumba, és elvágta a tenyerét. Jó volt látni, hogy az apa, hogyan segítette, bátorította, óvta őt a kritikus helyzetben - s így ő is bátran nézett szembe a megpróbáltatással.

Titkok sáfárai

"Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." 1.kor. 4:1-2.

Szeretem ezeket az igéket. Valaha, mongol szolgálatunk idején váltak számomra nagyon fontossá. Akkor a hűség miatt. A kilátástalannak, eredménytelennek látszó hetek, hónapok alatt sokat jelentett Isten biztatása: nem nagy teljesítményre, különleges attrakciókra van szükség - nem vagyunk többek, mint sáfárok, amire szükségünk van, az a hűség, az állhatatosság, a kitartás. A többit Isten végzi el. És így is lett.

Ma reggel ugyanebből az Igéből az "Isten titkainak sáfárai" kifejezés emelkedett ki számomra.
Sáfárság. Nem csak úgy általánosságban véve, hanem sáfárság valamivel.
Sáfárság Isten titkaival.

Isten minden gyermekére bízott titkokat. Mindazok, akik befogadták Krisztust, már egy életbevágó titok birtokosai lettek. S ezzel a titokkal sáfárkodnunk kell.
Nem csak a tálentumainkkal, adottságainkkal, képességeinkkel, de mindazzal, amit megértettünmk már Isten országából, titkaiból, törvényeiből.
És ez nem olyan bonyolult, mert Isten nem kér többet, mint amit ránk bízott.
Amit megértettél, megtapasztaltál, azzal kell bátorítsd, építsd a környezetedet. És megdöbbentő módon egyre többet és többet fogsz megérteni majd Isten titkaiból. Nem akkor, amikor elméleti tudásokat próbálsz magadba szívni, sokkal inkább amikor a már megélt igazságot, titkot - ami már a tiéd - megosztod, tovább adod.
"Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még...."

Adjon Isten sok örömet a sáfárságban! Adja meg a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy lásd hol és kik felé kell szolgálanod a rád bízott titkokkal!

Beteg Bálint

Bálint megbetegedett. Napok óta gyengélkedik. Kedden a zongoravizsgájára is már betegen vittük el. Pizsamából ünneplőbe, majd újra vissza az ágyba. Egész nap fekszik, olvas, pihen. Betegséget enyhítendő tegnap meglepikkel tértem haza. Ma reggel viszont egyedül kellett elmennie az orvoshoz, s egész nap egyedül lesz otthon - mert apa, anya is munkálkodik. Reméljük, ügyesen megoldja a dolgokat majd.

Az elmúlt hetekben egyébként szédületes teljesítményt nyújtott tanulás terén. Ha minden igaz, 4,6-os átlaga lesz. Egy hét alatt tizenvalahány ötöst szerzett be - és persze folyamatosan ment a tanulás. Így most rá is fér a pihenés.

Hálás vagyok...

281. Hálás vagyok, hogy Isten készségesen segít az embernek a változásokban.

282. Hálás vagyok, hogy nincsen tévénk.

283. Hálás vagyok a meleg lakásért, szobáért.

284. ... hogy ezen a télen is esett a hó.

285. Hálás vagyok, hogy előkerült ma reggel a sluszkulcs.

286. ... hogy Bori túl van minden vizsgán.

287. ...hogy együtt lehet a család.

288. Hálás vagyok a 40.Zsoltárért "...Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. ..." -

minden soráért, minden szaváért

289. Hálás vagyok, hogy van otthonom a Mennyben - ahová Atyám hazavár, s ahol majd találkozhatom a nagyszüleimmel, s a kistesómmal, aki csak 5 napot élt. Milyen lesz majd megismerni őt?!

290. Hálás vagyok a Szentlélekért - aki itt van velem mindig, aki tanácsol, pártfogol, int és vezet. Mi lennék, hová lennék nélküle!

291. Hálás vagyok a munkahelyemért

292. ... és a munkatársaimért.

293. ... s hogy - kegyelem - azon az oldalon lehetek, aki másokon segít, s nem kell a napi betevőért aggódnom, amikor családomra nézek.

294. Hálás vagyok, hogy fűtött autóban, buszon járhatok dolgozni.

295. Hálás vagyok a forró teáért.

Túrázz a városodban!

Épp a múlt héten volt egyik reggel a Mai Igében szó a változásról. Milyen fontos is, hogy az életünk folyamatosan fejlődjön. Ehhez pedig elengedhetetlenek a változások. Aznap reggel együtt olvastuk Lalával és beszélgettünk arról, hogy most tényleg vannak olyan területek az életünkben, ahol egyértelműen változásban vagyunk. Egyik pl. az életmódváltás: több alvás, egészségesebb étkezés és főleg több mozgás.

A mozgás a közelgő camino miatt is létszükséglet. Sőt ha lenne időnk, valójában már tudatosan kellene edzenünk - egyre nagyobb távokkal. Viszont mivel erre nincs módunk, így összekötöttük ezt egy másik változásunkkal, mely szerint április elejéig meg szeretnénk látogatni ( vagy más módon szeretnénk időt tölteni) a gyülekezet nagy részével. ( Ez mondjuk nem kis vállalkozás - mondtam is Lalának, hogy ehhez eddigi tapasztalataim alapján csoda kell , dehát mint tudjuk, csodák pedig vannak.) Szóval a látogatások miatt most még szervezettebben és sokkal tervezettebben kell élnünk. S hogy szavamat ne feledjem, a mozgás és a látogatás úgy jön össze, hogy ahová csak tudunk, gyalog megyünk el látogatni. Időt pedig ott találunk, ahol van - így azokhoz, akik este is szívesen fogadnak, van hogy a gyerekek lefektetése után kelünk útra. Így esett, hogy öt év után először vetődtünk el múlt kedden egy éjszaka a Rác városba Fehérváron. S felfedeztünk egy csodát karnyújtásnyira a hétköznapjainktól.

Pénteken az Öreghegy- Köfém- Abonyi út hármasában 10-12 km-es távot sikerült legyalogolnunk. Csodálkoztak is a meglátogatottak, hogy "csak nem gyalog jöttetek ebben a szélben!". És igen. Útközben pedig felfedeztünk egy csomó érdekes helyet.

Sütögettünk 2.

Tegnap is kipróbáltunk egy új recetet. Kicsit melós, de megéri megpróbálni. A receptet természtesen a netről szedtük: http://www.nosalty.hu/recept/kinder-bueno

Sütögettünk

Tegnap este sült almával leptem meg Lalát. Ilyet még soha nem készítettem eddig, pedig roppant egyszerű és azt mondta, hogy finom édesség.

Ma pedig buktát sütöttünk a Borival. Bori már korábban is gyártot ilyet. A receptet a netről szedtük. Innen:http://desszert.eu/bukta

A modern élet buktatói

"Egyik ilyen buktató a túlpörgő életritmusból adódó állandó stresszben gyökerezik. – A mai ember például átlag 2 órával alszik kevesebbet, mint akár a 100 évvel ezelőtti felmenők, miközben sokakat éppen az alvászavar, az álmatlanság kínoz. A természetes biológiai ritmus felborulása a többi között olyan technikai találmányra vezethető vissza, mint a villanykörte. A könnyen hozzáférhető fény miatt is egyre több a bagoly típusú, az idegrendszerre terhet jelentő éjszakai életre berendezkedő ember, amíg a nap járását követő, egészségesebb, pacsirta típusú kortársak száma csökken. Lámpással kell keresni őket... Ma sokan a fokozódó feszültséget – szervezetükkel visszaélve – gyógyszerek, nyugtatók nyakló nélküli szedésével, drogokkal, alkohollal próbálják megszüntetni, ami nem megoldja, hanem csak halmozza a bajokat.

A modern világ örvendetes hozadéka a társadalmi mobilitás, amelynek azonban szintén megvannak a maga csapdái. 200–300 évvel ezelőtt az akkori viszonyok között a születés jobbára behatárolta, bizonyos korlátok közé szorította az elődök életútját, ami egyfajta stabil, kiszámítható, jövőképet is adott.

– Manapság viszont a konyhai mosogatástól a sztárságig ívelő szédületes karrier vagy a gyors meggazdagodás árnyoldala a mögötte felbukkanó belső bizonytalanság. A gyökereitől elszakadva az idegen közegben az irigyelt, sikeres ember könnyen elveszítheti a belső fonalat. Szorong, a nagy anyagi jólét közepette nem találja a helyét, valamiféle légüres térben érzi magát, ahol nincs fogódzó. Bizonytalanság nehezítheti az átlagos modern hétköznapi nő életét is, akinek az anya, a szerető és a munkahelyi előremenetel elvárásai között kellene összhangot teremteni, ami szinte lehetetlen. Ezért a túlterhelt nő akár depresszióba is zuhanhat. Ugyancsak buktatókat rejt a frusztrációkkal kísért szingli lét és a férfiakra nehezedő szerepbizonytalanság. Nem tesz jót a pszichének a mai generációknál a túl hosszúra nyúló útkeresés időszaka sem, tehát amikor felnőttként megrekednek a diáklétformánál, ami egy koron túl már csupán egyfajta felelőtlen lebegést jelenthet az öncélúvá vált életben."

Forrás: drinfo.hu

Tévénélküli életünk egyik áldása ( a számos közül), hogy kétségtelenül többet alszunk. Egy kimerítő nap után nem a tv elé huppna az ember, hanem a hálószoba felé veszi az irányt. S mivel olvasni fáradtan nehéz, így már nincs olyan este, amikor "másnap" keveredik ágyba. Érdekes módon az álmatlanság is elkerül azóta.

A hátizsák

Szombat délután a Decatlonba mentünk a fiúkkal - ugyanis a "dekizés" már bevett mozgásos program a családban. A fiúk fociznak az áruház melletti pályán, aztán kipróbálnak minden kipróbálhatót, s persze az ital és csokiautomatát is meglátogatják egy-egy ilyen program keretében. Tavasztól őszig bicajjal járjuk a "Dekit" - télen csak az elvetemültebbje, Isi és apa szokott két keréken menni, családilag marad akocsi.

No, de nem a "dekizés"-ről akartam írni igazából, sokkal inkább a caminós hátizsákokról, amiket a szombati "dekizés" kapcsán beszereztünk.

Mert hogy a két órás látogatás közben végignéztem mindenféle hasznos dolgot, s ráakadtunk egy klassz hátizsákra - épp ideális caminós méretben. S ha már ráakadtunk, meg is vettük őket - hisz nem mindegy mit cipel a hátán az ember heteken és kilométereken át.

Közben összefutottunk B.Jánossal, a református lelkésszel, s nagyon örült nekünk, mert kiderült, hogy egyszer ő is szeretné majd végigjárni a Caminót.

A kutya megtaláltatása

Mint hálaokaim között már említettem, a közelmúltban Blanche, a kutyánk (is) elveszett és megtaláltatott.

Szilveszter este - épp az istentisztelet közben - valahogy megesett, hogy a kutyaól ajtaja nyitott állapotba került, s a temérdek petárdától megriadt állat pedig elkóborolt a környékről.

Bálint roppant szomorú volt. Nagyon rossz volt látni a fájdalmát és elkeseredettségét - de azonnal átöleltem és imádkoztunk. Mert tudtam, hogy Istennek semmi se lehetetlen...

Amint lehetett, apa és fia autóba pattantak és körbejárták a környéket. De a kutyának már se híre, se hamva nem volt.

Bálint a telefonján nézegette a kutya képét, miközben barátja azzal "biztatgatta" : "Jobb lesz, ha kitörlöd, már úgyse fog az a kutya előkerülni". De Bálint nem adta fel.

Újév kora délutánján a menhelyek oldalait nézegette. Sehol semmi.

Aztán azzal állt elő, hogy ő felhívja a menhelyet. Meg is tette. S a beszélgetésből kiderült, nem reménytelen az eset, mert valaki talált egy hasonló kutyát.

Szóval gyorsan el kellett küldenünk Blanche fotóját és adatait a menhelyes nőnek. Aztán vártunk. És vártunk. És vártunk.

Megérkezett a várva várt e-mail, ráadásul jó hírrel. A kutyát megtalálta és befogadta egy család, s nem is olyan messze.

Újabb telefon a megtalálóknak, s már indult is a fiúcsapat a Tóvárosi lakótelepre. Az egyik tízemeletesben élt ugyanis a megtaláló család. A gimnazista lány a belvárosban vette észre Blancheot, aki riadtan kóborolt. A lány levette a nadrágszíját, s azt póráznak használva vitte haza a kutyát. Megfürösztötte, befogadta. Meg is tartotta volna... ha nem jön a gazdija, Bálint.

De a gazdi se volt rest, hogy kutyája nyomára akadjon. Így esett, hogy most már Blanche is - elveszett, de megtaláltatott.

Ebben a pillanatban...

Bori épp felolvas a fiúknak, miután ma sikeresen letette "Bevezetés a nyeltudományba vizsgáját". Szóval ebben a pillanatban a fiúk a képen látható módon várják a Matilda következő epizódját. Bori meg gondolom, hogy végre pihenjen egy kicsit. S hogy végre be tudja íratni az egytemen megszerzett jegyeit. Azon az egyetemen, ahol ez már-már képtelen vállalkozásnak tetszik. Meg persze holnap elkezdi a következő vizsgára való felkészülését is.

Ebben a pillanatban Sára a szobájában, az ágyán hasonfekve olvas egy izgalmas könyvet. Azt a könyvet, amit a család ajándékba kapott az este vendégünktől - s miután a vendég elment, ketten egyszerre kezdték el olvasni, így ma reggel volt ám vita, hogy ki is birtokolja e mái napra. Mígnem apa, az igazságosztó elmondta bölcsen kinél hány órát lehet ma délután a könyv. Ebben a pillanatban tehát Sáránál van.

Ebben a pillanatban apa a földszinten épp elöljáróságit tart. Így ma este kicsit nélkülözzük őt. Míg ők a férfiakkal terveiket szövik, s imáikban hordozzák a gyülekezetet, mi itt felettük szép csendesen morzsolgatjuk a hétfő este hátralévő óráit.

Ebben a pillanatban már semmi kedvem semmi házimunkához, pedig szemben itt szemtelenkedik a vasalnivaló, s akadna még más is - mondjuk készíthetnék ebédet holnapra. De ebben a pillanatban, mivel ma már magam mögött tudom a reggeli főzést, a munkát, egy kórházi látogatást egy fogorvosi kezelést és egy bevásárlást - s mivel a szemüvegem az autóban maradt, az meg kinn a hidegben, így ebben a pillanatban hajlok rá, hogy ma este már maximum csak egy filmet nézünk, ha sikerül rábeszélnem a felolvasás után a Borit egyre.

Hálás vagyok...

233. ... az ünnepekért.

234. ... a családdal töltött időkért.

244. ... az ajándékokért - s azokért akik adták :)

245. Hálás vagyok a családi utazásért.

246. ... hogy Zozy kölcsönadta az autóját, s így nem kellett végig hidegben uatzni.

247. ... a nagy család közösségéért. Ahogy mindenféle erőfeszítés és extra nélkül, csupán az egymás feletti örömben együtt lehetünk napokat, estéket.

248. A Révész család vidámságáért.

249. ... s azért, ahogy a család együtt énekel.

250. Papiért, aki csak azzal, ahogy a mamira néz, ahogy megsimogatja vagy a gyógyszerét hozza egy élő tanítás és példa számunkra, hogy is kell a társunkat szeretni, megbecsülni és mellette állni jóban-rosszban, egészségben-betegségben...

251. Hálás vagyok, hoyg az ünnepek alatt stabil volt a mami egészsége.

252. Hálás vagyok, hogy volt időm a fiaimmal kártyázni, társasozni.

253. Hálás vagyok, hogy ezek alatt a hosszabb együttlétek alatt közelebb kerültünk egymáshoz és ők is megosztottak velem dolgokat saját kis világukról.

254. Hálás vaygok Istennek, hogy nem csak nagylányaim, de fiaim is vannak.

255. Hálás vagyok, hogy a Mindenható épp hozzánk küldte a Bálintot. Épp mihozzánk. Olyan csoda és titok ez, amit talán sose értek meg.

256. Hálás vagyok azért a sok-sok szeretetért, amit a Bálinton keresztül kapok.

257. ... hogy figyelmes és különösen érzékeny fiú.

258. Hálás vagyok, hogy karácsony előtt kitakarította a fél lakást, mert "látom rajtad, hogy fáradt vagy, s hogy még mennyi soka feladat"

259. Hálás vagyok Isiért, hogy megajándékozott bennünket vele az Isten.

260. Hálás vagyok a nagylányaimért.

261. .... Bori eddig letudott vizsgáiért.

262. ... Sára elevenségéért.

263. Hálás vagyok a nagymamámért, akitől olyan sok szeretetet kaptam kiskoromban, s aki most is tudom, naponta imádkozik értünk.

264. Hálás vagyok Julcsiért, aki helyettem is gondját viseli mamának. Aki nap nap után mosdatja, öltözteti, bátorítja... őt.

265. Hálás vagyok, hogy a mam is ismeri Istent, s abban a biztonságban és békességben morzsolgathatja a hátralévő napokat ezen a földön, hogy ami ezután jön, minden képzeletet felülmúló lesz.

266. Hálás vagyok, hogy 3 év után újra találkozhattam az unikatesómékkal.

267. .... s hogy milyen nagy az Isten, aki ilyen hatalmasan segített nekik a lakáscserében.

268. Hálás vagyok az apukámért, hogy túl van a műtéten, s jobban van, mint valaha:)

269. Hálás vagyok, hogy 15 évet kért - és kapott még az Úrtól. Jó látni Őt így.

270. Hálás vagyok az anyuékkal való beszélgetésért.

271. Hálás vagyok a szilveszerért - bár bevallom, én ezt a napot nem igazán szeretem.

272. Hálás vagyok, hogy szilveszter éjszaka egy csomószor felébredtünk - mert ez azt jelenti, hogy a fiatalok jól érezték maguket, s azt is jelenti, hogy Vannak, és Itt vannak Isten házában.

273. Hálás vagyok, hogy Illés és Bálint számára is emlékezetes volt a szilveszter éjszaka.

274. Hálás vagyok, hogy vendégül láthattuk Sára barátnőjét, Rékát és még másokat.

275. ... a Böbéért.

276. ... és Böbe anyukájáért, akit bár alig ismerek, de akitől mégis már annyi szeretetet és gondoskodást kaptam.

277. Hálás vagyok a gyertyakoppantóért. Annyira szeretem az ilyen kis finom tárgyakat!

278. Hálás vagyok, hogy bár Szilveszter éjjel a petárdázás alatt elveszett, de másnap mégis megtaláltatott Blanche, a kutya.

279. Hálás vagyok az újévi üzenetért.

280. ... s hogy lassan, de újra elindult az év.

100 nap

100 nap múlva kezdjük az El Caminót Lalával. Április 10-én elrepülünk Párizsba, ahonnan majd másnap reggel a TGV-vel leszáguldunk Dél-Franciaországba. Itt elvonatozunk még egy hegyi falucskába. Saint Jean Peid de Portból indul ugyanis a francia út, s valamiért mi ezt választottuk. Igaz kicsit elrettentő, hogy első nap rögtön át kell kelni a Pireneusokon és több mint 1000 m-es szintkülönbséggel kell megbírkózni. De ha másoknak sikerült, nekünk miért ne sikerülne. Addig még le kell adjam minimum a hátizsákom súlyát, hogy legalább azt ne kelljen végigcipelnem 800 km-en keresztül. Jelenleg ezen a projekten "dolgozom".

Ma délután megvettük a caminós bakancsomat. Ugyanis az előző- ami most 8 éves, és már túlélt egy mongol telet meg sok minden mást is - a nyáron az egyik kéktúrán megadta magát. Lala megragasztékozta, s egész jól használható is - de szerinte túl nagy rizikófaktor egy ilyen bakanccsal nekivágni. Így a nomádosok tanácsára most egy sokkal könnyeb Olangot választottam. Kezdődhet a betörés.