A hátizsák

Szombat délután a Decatlonba mentünk a fiúkkal - ugyanis a "dekizés" már bevett mozgásos program a családban. A fiúk fociznak az áruház melletti pályán, aztán kipróbálnak minden kipróbálhatót, s persze az ital és csokiautomatát is meglátogatják egy-egy ilyen program keretében. Tavasztól őszig bicajjal járjuk a "Dekit" - télen csak az elvetemültebbje, Isi és apa szokott két keréken menni, családilag marad akocsi.

No, de nem a "dekizés"-ről akartam írni igazából, sokkal inkább a caminós hátizsákokról, amiket a szombati "dekizés" kapcsán beszereztünk.

Mert hogy a két órás látogatás közben végignéztem mindenféle hasznos dolgot, s ráakadtunk egy klassz hátizsákra - épp ideális caminós méretben. S ha már ráakadtunk, meg is vettük őket - hisz nem mindegy mit cipel a hátán az ember heteken és kilométereken át.

Közben összefutottunk B.Jánossal, a református lelkésszel, s nagyon örült nekünk, mert kiderült, hogy egyszer ő is szeretné majd végigjárni a Caminót.