Felemelő, lelkesítő, bátorító...
„Az emberek gyakran kérdezik tőlem: Mi az élet értelme?
Válaszom dióhéjban: az élet célja felkészülés az
örökkévalóságra. A testünket nem örökkévalóságra tervezték, de Isten azt
akarja, hogy a Mennyországában Vele legyünk. Egy nap le fog állni a szívünk, ez
jelenti majd testi létünk végét – de nem a mi végünket. A földön 60 vagy akár
100 évet is élhetünk, de évmilliárdokat az örökkévalóságban. A földi lét a
bemelegítés, a kosztümös főpróba. Isten azt akarja, itt gyakoroljunk azt, amit
Vele fogunk csinálni mindörökké az időtlenségben. Isten alkotott, és Isten saját
céljára alkotott. Amíg erre nem jövünk rá, életünknek nem lesz értelme.
Az élet problémák sorozata: Vagy éppen nehézségben vagyunk,
vagy abból jövünk kifelé, vagy éppen fel kell készülnünk a következőre. Ennek
az az oka, hogy Istent sokkal jobban érdekli jellemünk, mint kényelmünk; Istent
jobban érdekli, hogy életünket szentté tegye, mint hogy boldoggá. Elérhetünk
itt a földön is egy bizonyos boldogsági szintet, de nem ez az élet célja. Az
igazi cél: növekedni jellemben, növekedni a Krisztushoz való hasonlatosságban.
Az elmúlt év életem legnagyszerűbb éve volt, de egyben a
legnehezebb is, hiszen feleségem, Kay rákos beteg lett. Régen azt gondoltam, az
élet hegycsúcsokból és mély völgyekből áll – néha sötét időkön kell
átverekedjük magunkat, majd hegytetőn, és így tovább, le és föl. Ma már nem
vallom ezt. Ahelyett, hogy az élet hegycsúcsok és völgyek sorozata lenne,
szerintem sokkal inkább olyan, mint a vasúti pálya két sínje, azaz életünkben
folyamatosan szembesülünk jóval és rosszal. Függetlenül attól, mennyi jó dolog
ér, mindig akad rossz is, amit meg kell oldani… És függetlenül attól, mennyi
rossz dolog ér, mindig akad jó is, amit meg lehet Istennek köszönni.
Választhatjuk, hogy céljainkra figyelünk, vagy választhatjuk, hogy
problémáinkra. Utóbbi esetben önközpontúak leszünk, vagyis ami számít, az az én
nehézségeim, az én kérdéseim, az én fájdalmaim.
De a fájdalomtól való megszabadulás legkönnyebb módja az,
hogy figyelmünket magunkról Istenre és másokra tereljük. Hamar rá kellet
jönnünk, hogy százezrek imái ellenére sem fogja Isten Kay-t meggyógyítani, vagy
életét megkönnyíteni. Nagyon nehéz volt ezt elfogadnia, Isten mégis
megerősítette jellemét, másokat szolgáló munkával látta el, bizonyságtételt
adott neki, közelebb vonta Magához és a többi emberhez. Mind a jót, mind a
rosszat meg kell tanuljuk kezelni életünkben.
Az igazat megvallva, a jó dolgok kezelését néha nehezebb
megtanulni. A múlt évben például, amikor könyvemet 15 millió példányban adták
el, szinte egyik napról a másikra vagyonos ember lettem. Óriási ismertséget is
kaptam, melynek kezelésével korábban szintén nem kellett foglalkoznom. Nem
hiszem, hogy Isten vagyont és ismertséget az egónk számára ad, vagy azért, hogy
könnyű életet éljünk. Elkezdtem tehát Istent faggatni, mi a célja ezzel a nagy
adag pénzzel, ismertséggel és befolyással. Két külön igehelyet is adott a
helyes út kiválasztásához, a 2Kor 9-et* és a 72. zsoltárt**.
Az első, amit megfogadtunk: bármennyi pénz is folyik be
hozzánk, életvitelünkön egy jottányit sem változtatunk. Nem vettünk semmi nagy
dolgot. A második: valamikor múlt év közepe óta nem fogadok el fizetést a
gyülekezettől. Harmadik: egy olyan alapot hoztunk létre, mely a „Béketerv”
elnevezésű projektünket támogatja. Ez a projekt gyülekezetet plántál, vezetőket
készít fel, szegényeket támogat, betegeket gondoz és a következő generációt
műveli. Negyedik: Összeraktam azt a pénzt, amit a gyülekezet indítása óta
eltelt 24 év alatt fizettek nekem, és mindet visszaadtam. Felszabadító érzés,
hogy Istent ingyen szolgálhatom.
Meg kellett magamtól kérdezni: a birtokolt tárgyakért fogok
élni? Népszerűségért? A világ nyomása fog irányítani? Vagy bűntudat? Keserűség?
Materializmus?
Vagy Isten célja az életemmel, ami irányítani fog? Amikor
reggel felébredek, az ágyam szélére ülök és azt mondom: Uram, ha semmi mást nem
is tudok ma elvégezni, szeretnélek még jobban ismerni, és még jobban
szeretni. Isten nem azért helyezett a földre, hogy a „Teendők” lista tételeit
pipálgassuk. Sokkal jobban érdekli, hogy kik vagyunk és mit csinálunk. Ezért
hívnak minket emberi lényeknek és nem emberi munkagépeknek.
Ha boldog pillanatod van – DICSÉRD ISTENT.
Ha nehéz pillanatod van – KERESD ISTENT.
Ha csendes pillanatod van – IMÁDD ISTENT.
Ha fájdalmas pillanatod van – BIZZ ISTENBEN.
Minden pillanatodban – LÉGY HÁLÁS ISTENNEK.”
forrás: céltudatos.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése