Ez ugye, elég nyilvánvaló.
Nem mintha nem szeretnék írni, csak idő híján maradt a blogolásról történő lemondás.
Aztán szombaton az érdi nőnapon többen megköszönték a blogot - s persze újra itt vagyok.
Jelenleg épp az ágyat nyomom egy kiadós megfázással, s Lalát várom, aki az elöljárókkal megbeszél. Sára nemrég érkezett a Szabadság Krisztusban-ról, a fiúk már alszanak, Bori pedig - Warsóban. Ma reggel még nem sejtette, olyannyira nem, hogy felhívott, ebédelnénk-e együtt... aztán a barátai elrabolták két napra. Nagyon klassz kis szülinapi meglepetés.
Valahogy visszarázódni az írásba...
Nem biztos, hogy zökkenőmentesen sikerül.
Sok dolog kavarog bennem. Sokféle téma. Sokféle gondolat, amiből számtalan bejegyzés születhetne akár. Csak épp egybe képtelenség belegyömöszölnöm magam.
Több nagyszerű lehetőséget is kaptam az elmúlt időszakban, s a közeljövőben a tanításra. Ez egyben felelősség is, ahogy azt Jakab is említi, komoly felelősség. Igyekszem hozzátenni a magam részét, de a kegyelem nélkül sose sikerülne. Soha. Többféle témába beleástam magam. Az egyik terület az érzelmek. Egyszercsak jött egy gondolat, hogy X helyen (azaz Tahiban) majd az érzelmekről kellene beszéljek. Aztán a Bori kezében volt egy egyetemi jegyzet, ami pontosan erről (is) szólt. A gyüliben meg kölcsön kértem egy Sz. K. tanítói könyvet, hogy belenézzek, mikor is azt mondja T.P:: "Várj egy percet, kiszaladok a kocsiba, van nálem épp egy ilyen témájú könyv. A tiéd. Ajándék." Ez is kegyelem - hogy a házból se kellett kitennem a lábam, s a kezembe adtak két könyvet is, épp a húsvét előtti napokon, amikor szabadságon voltam.
Sokféle okom van a hálára. Azt hiszem, legközelebb ezzel a bejegyzéssel folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése