Tegnap megadatott, hogy láthattam életem eddigi legnagyobb csodáját. Mert elsőre talán paradoxnak tűnik, hogy Nick Vujicic, a kezek és lábak nélküli ember lenne az, akiben a legnagyobb csodát láttam eddig, de azt hiszem így van. Még sose láttam a természetfelettit ilyen erőteljesen egy szituációban, mint az ő életében. Első látásra megrázó és érthetetlen, milyen nehézségek között jött be ebbe az életbe. Megrázó az az őszinteség is, ahogy saját múltbeli harcairól, a magányról, az öngyilkossági kísérletről, a lelki fájdalmakról beszél. De elementáris erővel hat az emberre az, ahogy kirobban az Élet ebből a harmincegy éves fiatalemberből. Megtestesült bizonyítéka annak, hogy mire képes az Isten. Adott egy ember, nem kis deficitekkel, aki nemcsak hogy a háta mögött hagyja a múltját, s kihoz az életéből, a lehetőségeiből minden elképzelhetőt - akarom mondani elképzelhetetlent. (megtanul járni, úszni, szörfözni, családot alapít, ÉL ) De ő az, aki hitet és reményt ad ezreknek, és az Életet, az istenit. Mert ha kezek és lábak nélkül is lehet boldog, és teljes az ember, akkor milyen más akadály képes ettől megfosztani? Bármiben vagyunk, bárhonnan jövünk is, Istennel lehetséges, hogy a jelenünket és jövőnket ne a múltunk határozza meg!
"Ha lenne egy kívánsága, amit teljesít az Isten, mi lenne az?" - tették fel neki csütörtökön a kérdést, a bizonyossággal, hogy perszehogykezeketéslábakat szeretne. De ő másként felelt: "Azt kérném, hogy minden ember szíve meggyógyuljon."
A legszebb kérés, amit valah hallottam.
Meggyógyult szívek - ez a kegyelem. S hogy Jézus a kereszten ezt elintézte nekünk. "Sebei árán gyógyultunk meg."- múlt időben.
Jó látni és tapasztalni, hogy a keresztnek ez a dimenziója működik - működhet. Csak el kell dönteni: élet vagy halál, remény vagy kétségbeesés, jövő vagy múlt.
Ezt a -sokszor nehéz és fájdalmas- döntést viszont senki más nem hozhatja meg helyettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése