Nyíregyházán jártam egy hete. A baptista gyülekezet női csendesnapján beszéltem a szeretetről. Különös érzés volt huszonegy év után újra visszatérni egy gyülekezetbe, ahová négy évig jártam. Olyan ritkán jutunk el az országnak abba a részébe (Nyíregyen is vagy kétszer ha voltam az elmúlt két évtizedben), hogy attól tartottam, majd nem találok az imaházhoz. Valóban változott is a környék, az utca, még az imaház külseje is megújult. A kisteremben aztán ráismertem a régi ifik színhelyére. Annakidején még Pintér Béláékkal jártunk itt egy ifibe. Ma már kevés ismerős arccal találkoztam. Akiket ismertem, azok pontosan egy generációnyit öregedtek, s néhány kivételtől eltekintve eltelt egy idő, mire felismertem a régi arcokat. Érdekes volt visszatérni életem egy korábbi színhelyére - kár, hogy városnézésre már nem maradt idő.
Jártunk viszont Lala ikertesójáéknál Újfehértón, ami szintén ritkán adatik meg. Ha nem is hosszan, de jó volt, hogy újra találkozott a család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése