Valami kegyelem

Hallgatni a lányodat, amint kortársai előtt megvallja hitét, kiáll az értékei mellett, megosztja önmagát, mindazt, amit számára az örökbeadás és fogadás jelent... Hallgatni őt és gyönyörködni benne... valami kegyelem.
Látni, ahogy egy kemény közegben hirtelen elcsendesednek felbőszült tizenévesek, s néma döbbenettel hallgatják, amint eléjük tárja hitét, életét...valami kegyelem.
Hallgatni, amint a vadidegen tanárnő megköszöni neki, hogy eljött, hogy elmondta... s bátorítja, hogy tanárnak kell mennie, mert nem mindenkinek adatik épp egy ilyen közegben ilyen kiállás és tekintély... valami kegyelem.
Látni, amint a szünetben a diákok után megy, és beszélget velük, ahogy pár perc után megosztják vele titkaik... valami kegyelem.

Hatvanban jártunk. Az ottani befogadó iskolánkban egy prevenciós napon az abortuszról, az élet értékéről tartottunk előadást Katival és Sárával. És ma is többet kaptam, mint amit adni tudtam. Láthattam a lányomat, ahogy még soha nem láttam őt. És láthattam sok-sok esélytelen, reménytelen életet - szemeket, amelyek üvöltötték, hogy "mondd még, mondj csak még egy szót, mondd, hogy mi is számítunk valamit". De láttam tanárokat is, akik ebben az embertpróbáló közegben állják a sarat nap nap után, és megpróbálják a lehetetlent, hogy az esélytelennek is adhassanak egy hajszálnyi esélyt. Soha nem beszéltem még úgy diákoknak a kapcsolatokról, az elköteleződésről, a következményekről, az abortuszról, hogy a húsz fős csoportból a végén odajöjjön egy srác és azt mondja" december 5-én családos leszek", majd egy lány: "négy hónap múlva fog megszületni a babám." Ki áll melléjük? Ki segít rajtuk? Életbevágóan szükségük van a Mindenhatóra. Kellene nekik... valami kegyelem.