Ketten

"Ketten vagytok külön. Te meg a beled." - mondta nemrég valaki nagy röhögések közepett a telefonba. Mondtam, legalább két ajándék lesz a fa alatt, ha már úgyis külön életet élünk. :)
Egyébként meg nem is ezt terveztem írni, csak most nagyon megtetszett. Napközben kigondoltam, hogy ha marad még energiám, este írok majd valamit a blogba, s az lesz a poszt címe, hogy páternoszter. Ma ugynis utaztam egy páternoszterben. Wow. Nagyon tetszett. Mindig is szerettem volna közelről is látni egyet. A MÁV székházban ma sikerült. A páternoszterről egyébként meg egy kb. tizenöt évvel ezelőtt a TV-ben elindult annyira jó keresztény ifjúsági magazinműsor jut az eszembe, ami jellemzően csak két adást élt meg. Pedig sose láttam életképesebbet a médiában. Valahoyg úgy kellene csinálni, ha valaha valakinek lenne lehetősége a tv-n keresztül is megszólítani a világot. A médiákról meg... de nem folytatom tovább a szabad asszociációkat.
Inkább megyek kipakolom a mosógépet, amit 14 órája elindítottam - gondolom már lejárt. Ma a mamám elesett és eltört a válla. De nem tudják megműteni, mert a szíve nem bírná az altatást. Jó messze van. Jó lenne látni. Illés meg a mamájánál van, mert megbetegedett. A mai napban még az is volt, hogy volt este női alkalom. És nagyon jót imádkoztunk együtt azokért akiknek testi, lelki problémáik vannak. Nagyné Irénke térdét pl. épp azalatt az idő alatt műtötték.

A felelősségről

A felelősség különleges dolog.
Megoszthatod másokkal, de a rád eső rész ettől még nem lesz kisebb.
Hyman R.Rickover

A napok, melyeket nekem szántál...

"Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál." Zsolt.139:16.

Reggel nem mindennapi izgalommal ébredtem. Hisz ma tudtuk meg, hogy is alakul majd a gyülekezet jövője. Legalábbis olyan kérdésekben döntöttünk, melyek nagyban befolyásolják a missziós lehetőségeket. Régóta vártuk, hogy megtudjuk Isten akaratát. Szóval reggel tele voltam feszültséggel. Mi lesz, ha... mi lesz, ha nem...
Aztán elolvastam a fenti igét. S olyan jó volt megtapasztalni, hogy érzelmek ide-oda, Isten Igéjének örökkévaló Igazsága sziklára állitja az embert. Megnyugtató a tudat, hogy Istennél meg vannak írva a nekem szánt napok. Mind. Mind, amit nekem szánt. A tegnapi. A mai. A holnapi. Már meg van írva. S ha én adom magam a mennyei tervhez, ha nincsenek egyéni ambícióim, nem akarom önmagam valósítni meg, hanem belesimulok abba a megírtba, akkor nincs miért aggódni. Ez sokat segített. A mára. A holnapra. A holnaputánra nézve. "könyvedben meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál."
S hálás vagyok Istennek nemcsak a reggeli Igéért, de az Ő akaratáért is. A gyülekezet ugyanis ma meghívta Lados Pistit ifjúsági pásztornak. S eldöntötte, hogy januártól folytatjuk a kettős istentiszteleteket.

Az Este

Ma este (dec.5.) az MTV 1-en este az Estében lesz egy összefoglaló a cipősdobozról. Sajnos az utolsó anyag lesz, így kb. fél tizenegy körül kerül adásba.
Az utolsó részeket délelőtt forgattuk Gödön a Szorgos Kezek Házában. El tudjátok képzelni mekkora izgalommal várták a fogyatékos fiatalok a Mikulást? S a MIkulás is (H.Gy.) annyira aranyos volt velük. Ujjongtak, tapsoltak a dobozoknak és csomagoknak. Velük lenni mindig öröm, s mindig kap valamit az ember, ha cska látja is őket... S amit pedig Melindáék tesznek értük és velük... Aztán egy másik forgatás, RTL, Reggeli. A keddi Reggeliben lesz. Bár szakadt az eső, s már nagyon fáradtak voltunk, de jó volt megtapasztalni Isten szervezését. Pont jött egy kedves néni dobozzal... s amikor a Bányához értünk, pont akkor ért oda Lilla és Timi a százötven dobozzal a Vörösmarty térről. S persze a Bányában találkoztam régi, kedves ismerősökkel is. Most egy konferencián vagyok - fél órája. Még egy óra a mai előadásokból. Aztán... Mikulással kezdtük a napot, s azzal is fogjuk befejezni. Szereztem egy ruhát, s Lalával még nyolc után meglátogatunk majd egy családot Pesten...hat kisgyereket.
Tizenakárhány éve volt ilyen utoljára, mikor épp csak pár hónapos házasok voltunk. Lala a Mikulás én meg a krampusza. Végigjártuk fél Őrbottyánt. S reménység szerint a mi csemetéinkhez is ellátogat majd ma éjjel a Mikulás. Legalábbis így egyeztünk meg csütörtök éjszaka... ne feledjétek el kitenni a csizmákat. S megnézni az Estét.

ma

Reggel jó időben keltünk, és a srácokat most én készítettem oviba-iskolába. Hazaérkezve még volt egy kis időm, hogy készüljek a Farkasvermi útra. Idősek otthona. Nyolcan-tizen összejönnek, és most a "Tízparancsolat" sorozatunk utolsó része következett. Nagyon aranyosak a nénik, mert főleg ők járnak, szóval nagyon kedvesek.

Hazaérkezve egy rövid ebéd következett, majd indultam Pestre, a reptérre. Angliából volt Békés megyében egy barátunk, (Geoff) aki hazafelé tartott, így a becsekkolás előtt volt még két óránk beszélgetni. Ő az, akivel ha kétévente is találkozunk, akkor is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Mire hazaértem, majdnem este lett. Ma együtt volt a család. A fiúkkal , mivel előbb fekszenek, elolvastunk egy-egy sztorit a kedvenc mesekönyvükből. ( emlékeztek még a Jicsinyi erdőre a Raholec hegységben? ... komoly üzenetek!)
Aztán ima, puszik, egy kis dögönyözés, és " Jó éjt!".
Lent még zajlik az élet, a lányokkal együtt most megy a nap "lereagálása".Jó velük lenni!

Adventi ablak

Az idén: piros színben.

S adventi gondolatok Aranyéknál.

Túinván

Terápiás célokból megpróbálom kiírni magamból a mai napomat.
Reggeli rossz híreket követően nyilvános sírásba kezdtem a Göcsej Intercity járaton ( éljen a MÁV Cipősdoboz járat!!!), majd miután a szembenülő leptopos jól megbámult előszedtem a Bibliámat, s belevetettem magam Dávid zsoltáraiba.
Ami sokat jelentett: 123.Zs.2. Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
124.Zsoltár 8.A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet. - Segítség. Egy névben. De olyan névben, melyet fémjelez már egy-két dolog... pl. az ég,a föld... segítség Aztán volt még egy-két telefonhívás útközben. A fehérvári Szeretetházikóról. S hogy nincs, aki ügyelne, nincs aki vállalna. Majd az is kiderült, a Göcsej egy hét múlva megszűnik.- pedig a legpraktikusabb IC munkába menet-jövet.
Az irodai fürdőben zokogva találtam munkatársnőmet. Felhívta egy "kedves" cipősdoboz-adakozó, s gondolom több hetes frusztráltságát a nyakába borította. Többek között végig kellett hallgatnia, miért is tart itt az ország. Megnyugtattam, talán azért mégse a cipősdobozakció miatt. Majd egy szűkkörú sajtótájékoztatón vehettünk részt, ahol is megtudhattam, milyen is a pokol! Hát ez érdekes volt. A szónok szerint ugyanis a pokol az, amikor az emberek egy nagy körben ülnek egy hatalmas húsosfazék körül, s mindenkinek van egy hatalmas fakanál rögzítve a karjára, de a fakanállal hiába próbálja a szájához emelni az étket, az sose sikerül... ha a szemben lévőt etetné, akkor talán mindenki jól lakna... szóval eme tanulságos, de teológiailag némileg megkérdőjelezhető szónoki beszédről nekem "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat..." jutott eszembe - bár némiképp másról szól a két idézet, de inkább a másodiknál maradnék. Aztán a jeles üzletközpont vezérkara közölte, hogy akkor most mivel a sajtó részéről csak az MTV van jelen, a meghívással ellentétben mégse mennénk át a H..tonba,gondolom annyira mégse fontosak a nonprofitok... mint a sajtó. Közben történt pár beszélgetés-szerű, melyre most hirtelen nem is találnék szavakat. Irodába visszatérve két kolléganőmet találtam sírva. Aztán akadt még egy,s más elintézendő. Majd rohanás a vérmezőn át a Délibe- a változatosság kedvéért a szakadó esőben. S haza.ha minden igaz, végül a Szeretetházikóban is elrendeződtek a dolgok. Apa elöljáróságin. Még egy félórás rádiós cucc, majd fél nyolctól Az Este- Krizsó Szilvia helyett a gyerekekkel. Adventi gyertyás csokievés. Rumcájsz és Bob Bilder. Most meg: várom a párom.
Ja és persze.... Kubu!