"Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál." Zsolt.139:16.
Reggel nem mindennapi izgalommal ébredtem. Hisz ma tudtuk meg, hogy is alakul majd a gyülekezet jövője. Legalábbis olyan kérdésekben döntöttünk, melyek nagyban befolyásolják a missziós lehetőségeket. Régóta vártuk, hogy megtudjuk Isten akaratát. Szóval reggel tele voltam feszültséggel. Mi lesz, ha... mi lesz, ha nem...
Aztán elolvastam a fenti igét. S olyan jó volt megtapasztalni, hogy érzelmek ide-oda, Isten Igéjének örökkévaló Igazsága sziklára állitja az embert. Megnyugtató a tudat, hogy Istennél meg vannak írva a nekem szánt napok. Mind. Mind, amit nekem szánt. A tegnapi. A mai. A holnapi. Már meg van írva. S ha én adom magam a mennyei tervhez, ha nincsenek egyéni ambícióim, nem akarom önmagam valósítni meg, hanem belesimulok abba a megírtba, akkor nincs miért aggódni. Ez sokat segített. A mára. A holnapra. A holnaputánra nézve. "könyvedben meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál."
S hálás vagyok Istennek nemcsak a reggeli Igéért, de az Ő akaratáért is. A gyülekezet ugyanis ma meghívta Lados Pistit ifjúsági pásztornak. S eldöntötte, hogy januártól folytatjuk a kettős istentiszteleteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése