Név szerint ismerlek

Sokféleképp készülünk a nőikre.
Az egyik szerintem fontos dolog, hogy a résztvevők névsorát az alkalom előtt egy héttel szétosztjuk a szolgálók között, s egy héten át imádkozunk a ránk bízottakért. Imádkozunk értük, s kérünk számukra Istentől egy igét, amit az alkalom legelején átadunk mindenkinek egy igés kártyán.
Így volt ez a múlt héten is. Kaptam e-mailben hat nevet, s napról napra ezekért a lányokért, asszonyokért imádkoztam. Namármost a nevek feléről sejtelmem se volt, hogy kik is lehetnek. Az általánosságokon túljutva úgy kedd magasságában már a legtöbbjükkel kapcsolatban adatott egy-egy gondolat, terület, melyekre újra visszatértem imában.
Volt aztán egy teljesen idegen név, akiről semmit se tudtam, csak egyre jobban hatalmába kerített az érzés, hogy ezt az asszonyt nagyon szereti az Isten. Munkába menet vagy takarítás közben újra és újra visszatért ez az érzés vele kapcsolatban, s egyre kíváncsibb lettem, hogy ki is lehet ez a hölgy. Tegnap az alkalom vége felé Kati odaküldött valakihez, aki nagyon sírt a sarokban. A Bibliájában ott volt bekarikázva az ige: "Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen..." Hát ő az! Végigolvasta az egész részt, s ott ült megsemmisülve, hogy Isten mennyire ismeri őt, az aktuális állapotát. Mert az Igékben ott álltak az érzései...

Az agyammal tudom, s sokszor meg is tapasztaltam már, hogy Isten tud rólam, ismeri gondolataim, érzéseim. Mégis időről időre elképedek azon, hogy mennyire fontosak, értékesek is vagyunk az Ő szemében. Hogy nem feledkezik el dolgainkról, s közülünk egyetlenért is képes megmozgatni embereket, dolgokat, eseményeket. "Név szerint ismerlek" - mondta annak idején Mózesnek. S a ma élő hatmilliárd közül is név szerint ismeri nemcsak övéit, de azokat is, kik még csak reménybeli gyermekei.
"Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged. " 2.Mózes 33:17.

Reggel

A szobából valami tavaszi reggelnek tűnő, tovább lustálkodós, családtagok szétesőben lévős késő márciusi reggel. Az első eszmélő is csak háromnegyedhét magasságában, a következő már csak "hatalmi szóra" ébredő, korcsolyacuccát nem lelő, apaágyába újrabefekvő Bálint. Majd Bori, ki a sulishét szövődményeként nyolcra menve 7.57-kor még itthon, s pirosban, mert ma mindenkinek abban kell mennie :) gitárral a hátán távozó. Sára köhögősen itthonbetegeskedő - apaágyába bújó ( valamiért ez egy népszerű hely nálunk a gyerekek között ). S Illés mindigvidám. Gitárospólójában lelkesedő, hisz péntek lévén nemkellottaludni... Jómagam nőialkalomraindulósan, pakolósan, mégegyutolsómosógépetelindítva szétesve és izgatottan. Hollehetanormálisnőiskönyvem? Az igekártyák. A hálózsák. A fogkefémet tegnap az irodában hagytam... Délután a tekintélyről beszélünk. Lala a nagyifiben én pedig a nőin. Ugyanakkor két helyen ugyanarról.Nagyon várom! Ez az indulás előtti olyan szépenfájós idő. Merthogy néha azt érzem, "hátkellettezneked?". Persze hogy kellett! Ott a lehetetlen feszültsége, hogy egy ilyen közönséges péntek-szombati napon, hétköznapi embereken keresztül meg fognak történni azok az egyáltalán nem közönséges dolgok, hogy Isten meglátogat, megsegít, megszabadít, megújít, meggyógyít? S ott van a csodavárás izgalma, hogy újra és megint közelről láthatom majd Isten munkáját.

Zsidók, a kedvenc

Valami számítógépes munka közben kérdezte tegnap kollégám: "melyik a kedvenc könyved a Bibliából?" A Zsidókhoz írt levél - vágtam rá gyorsan.
Reggel aztán a vonaton eszembe jutott, hogy miért is nem olvasom akkor ma a Zsidókat? Szeretem a Bibliát úgy is olvasni, hogy a könyveket, leveleket végig egyben, mintha egy könyvet, hozzám írt levelet olvasnék. S az Igében az a hihetetetlen, hogy bárhányszor is olvastad már az épp aktuális sorokat, mindig tud újat mondani általuk azok szerzője, a Mindenható. Mert az Ige élő és ható. Ható. Minden ható.

Miért is szeretem a Zsidókat? Nem tudom. Talán, mert életem első gyerekbibliaóráján a Zsidók 11:1. volt az aranyige? Talán, - mert talán nem véletlen- már akkor, az Igével való legelső találkozásomkor épp a hitről volt szó?
Talán, mert titkokat tár fel, mert dimenziókon ível át? Talán, mert írójának kijelentettek összefüggések üdvtörténeti korszakokról? Talán, mert azt se tudjuk igazán, ki is írta - talán, mert nem is ez a lényeges?

Talán, mert ebben a könyvben van a legkedvesebb részem is. S persze, hogy a Zsidók 11. a hit hőseiről. Kész vagyok pl. a 11:4.-től. Ahogy Isten Szavával előhívta a világot a láthatatlanból a láthatóba! Egyszerűen hátborzongató a tudat, hogy Ő az én Istenem, akivel bármikor beszélhetek! Erről jut eszembe a 11:16. Ma reggel azon is gondolkodtam, hogy ott írja az Ige: "ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék..." Remélem, miattam se kell szégyenkeznie. Azt hiszem ez a legfőbb ambícióm ebben az életben, hogy tudjam Őt úgy nevezni Istenemnek, hogy azzal ami vagyok, s azzal amit teszek országa növekedjen, terjedjen, egyáltalán megjelenhessen ezen a Földön... Ja, és biztosan azért is a kedvencem a Zsidók, mert itt beszél Isten pl. Mózesről, aki "erős volt szívében, mint aki látja a láthatatlan" - s ugye blogunk mottója pedig... S micsoda történések a legváltozatosabb embereken, a legreménytelenebb helyzeteken keresztül. Tetszik ahogy az Ige megjegyzi pl. Ábrahámtól: "attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan.." Nem elég csoda, hogy egytől olyan sokan? Nem, nem. Egy szinte már elhalttól. És hányszor történik meg ma is? Valami elhal, aztán jön az Élet, s abból az elhaltból megszületik a csoda. Mert Isten nemcsak azokat tudja előszólítani, amik még nincsenek, de másra is képes: megeleveníteni a holtakat. Sose volt? Vagy ma már halott? Hit által a létezőbe léphet, ha megérinti az Élet.

Mert Istennél az Idő nem létezik. Ma reggel borzongtam épp bele, hogy "már jelen volt őseiben" ( 7:10.) vagy "hite által holta után is beszél.." (11:4/b.). Időkön átívelő dimenziók. Halhatatlan szellmi dolgok. Örökségek.
Szóval talán kb. ez nekem a Zsidók. S ha tudok ma még időt szorítani rá, később folytatom még, hisz nem beszéltem még...

Meghökkentő kegyelem

Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem című könyvét olvastam a múlt héten. S ajánlanám mindenkinek, de tudom hogy egyrészt talán nem mindenki fogyaszt hasonlókat, másrészt akadnak keresztények, akik nehezen vennék be a mondandóját - pedg talán nekik lenne leginkább szükségük rá. Tetszett, hogy sokféle, hogy írója otthonosan mozog az irodalomban, a történelemben, a közéletben, a kereszténységben, s hogy ezeket egyben tárja az olvasó elé. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni Babette lakomáját, s talán újra fogom még olvasni párszor...

"Mit tudok én? Csak azt, mit bárki más. Táncolnom kell, ha mellettem táncra perdül a Kegyelem."
- W.H.AUDEN

Tematikus blogok

Az este a "következő blog"okat nézegettem a bloggeren. Nagyon klassz kreatív blogokat is láttam. Megállapítottam viszont, hogy a blogok többsége tematikus. Vannak gasztro, fotó, könyv, sport, zene, kisbabás, idézetes, divat, lakberendezős és ki tudja még milyen blogok. Erről jutott eszembe, hogy "megmutassam" saját patchwork ágytakaróimat. Pontosabban a gyerekeimét. Sáráé a kockás, Borié a margarétás, Bálinté a gyíkos falvédős, Illésé pedig az autós. Egyelőre ennyi. Illetve van még egy nappaliban használós tévénézős is, de szegényem az intenzív igénybevételtől már felújításra szorul. A szobák átrendezése miatt sajnos mire mindenkinek elkészült a sajátja, lassan kezdhetem is újra gyártani őket, mert Sára szobája mostmeg lila, Illés új ágyára rövid a már meglévő és ...

Kokárd

Nemzeti ünnep lévén a közelmúltban többször is szóba került itthon március 15-e. Péntek reggel ugye bőszülten kerestük: "Hol vannak a kokárdok?" Illés szerint ugyanis "kokárd" -ra van szükség az ünnepen, amikor megemlékezünk azokról, akik azért harcoltak, hogy magyarul beszélhessünk. Olyan cuki, hogy az oviban is tanulnak már ezekről. Egész héten nemzeti színű zászlókat és kokárdokat festettek. Azt is elmagyarázta, hogy a zászlón nem mindegy ám a sorrend, mert ha felülre kerül a zöld, akkor az olasz. Csak nézem, miket tud. Szóval pénteken megpróbálkoztunk azzal, hogy mind a négy érintettnek legyen fehér blúza/inge, s fekete nadrágja/szoknyája. A lányok még szerepet is vállaltak iskoláik ünnepi műsoraiban. Bálint pedig a Himnuszt tanulja. Pontosabban a Himnusz első három versszakát. Ne tudjátok meg, ma hányszor hallgattuk már végig! Ebédnél megfenyegettük, hogy ha mégegyszer el meri mondani, akkor elküldjük az asztaltól :) Pedig nem volt egyszerű, hogy megértse mit is jelent pl. "zászlónk gyakran plántálád, vad török sáncára..." Péntekig az egész verset tudnunk kell :(

Megvan?

Tolsztoj írja Isten országa bennetek van című írásában:

"A külsőségekre vonatkozó szabályok betartása egyszerűen az ember viselkedésével mérhető, aszerint, hogy a kettő összhangban van-e egymással. Az összhang pedig lehetséges.
Krisztus tanításának betartása viszont azzal mérhető, hogy felismerjük, milyen messze vagyunk az ideális, tökéletes állapottól. Az, hogy mennyire kerültünk közel a tökéleteshez, láthatatlan, egyedül az látható, hogy mennyire tértünk el tőle.
A külsőségekre vonatkozó törvény hívei olyanok, mint amikor az ember beáll a lámpaoszlop alá, és rávetül a fény. Körülötte világos van ugyan, de továbblépni már nem tud. Aki viszont Krisztus tanításában hisz, az olyan, mint amikor az ember egy hosszú, vagy akár rövidebb oszlop végére erősített lámpát cipel maga előtt. A fény így elvetül, mindig újabb útszakaszt világít meg és továbblépésre ösztönöz."

Szerinte a vallási rendszerekben mindig a külsőségekre vonatkozó szabályok és az erkölcsi ítélkezés kerülnek előtérbe, pedig Jézus soha nem volt hajlandó olyan szabályokat megnevezni, amelyek betartása elégedettséggel tölthette volna el követőit. Az olyan sodró lendületű parancsok, mint hogy "szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből... Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" hallatán viszont soha nem mondhatjuk, hogy kész, ezt kipipálhatjuk.