Tolsztoj írja Isten országa bennetek van című írásában:
"A külsőségekre vonatkozó szabályok betartása egyszerűen az ember viselkedésével mérhető, aszerint, hogy a kettő összhangban van-e egymással. Az összhang pedig lehetséges.
Krisztus tanításának betartása viszont azzal mérhető, hogy felismerjük, milyen messze vagyunk az ideális, tökéletes állapottól. Az, hogy mennyire kerültünk közel a tökéleteshez, láthatatlan, egyedül az látható, hogy mennyire tértünk el tőle.
A külsőségekre vonatkozó törvény hívei olyanok, mint amikor az ember beáll a lámpaoszlop alá, és rávetül a fény. Körülötte világos van ugyan, de továbblépni már nem tud. Aki viszont Krisztus tanításában hisz, az olyan, mint amikor az ember egy hosszú, vagy akár rövidebb oszlop végére erősített lámpát cipel maga előtt. A fény így elvetül, mindig újabb útszakaszt világít meg és továbblépésre ösztönöz."
Szerinte a vallási rendszerekben mindig a külsőségekre vonatkozó szabályok és az erkölcsi ítélkezés kerülnek előtérbe, pedig Jézus soha nem volt hajlandó olyan szabályokat megnevezni, amelyek betartása elégedettséggel tölthette volna el követőit. Az olyan sodró lendületű parancsok, mint hogy "szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből... Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" hallatán viszont soha nem mondhatjuk, hogy kész, ezt kipipálhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése