A szobából valami tavaszi reggelnek tűnő, tovább lustálkodós, családtagok szétesőben lévős késő márciusi reggel. Az első eszmélő is csak háromnegyedhét magasságában, a következő már csak "hatalmi szóra" ébredő, korcsolyacuccát nem lelő, apaágyába újrabefekvő Bálint. Majd Bori, ki a sulishét szövődményeként nyolcra menve 7.57-kor még itthon, s pirosban, mert ma mindenkinek abban kell mennie :) gitárral a hátán távozó. Sára köhögősen itthonbetegeskedő - apaágyába bújó ( valamiért ez egy népszerű hely nálunk a gyerekek között ). S Illés mindigvidám. Gitárospólójában lelkesedő, hisz péntek lévén nemkellottaludni... Jómagam nőialkalomraindulósan, pakolósan, mégegyutolsómosógépetelindítva szétesve és izgatottan. Hollehetanormálisnőiskönyvem? Az igekártyák. A hálózsák. A fogkefémet tegnap az irodában hagytam... Délután a tekintélyről beszélünk. Lala a nagyifiben én pedig a nőin. Ugyanakkor két helyen ugyanarról.Nagyon várom! Ez az indulás előtti olyan szépenfájós idő. Merthogy néha azt érzem, "hátkellettezneked?". Persze hogy kellett! Ott a lehetetlen feszültsége, hogy egy ilyen közönséges péntek-szombati napon, hétköznapi embereken keresztül meg fognak történni azok az egyáltalán nem közönséges dolgok, hogy Isten meglátogat, megsegít, megszabadít, megújít, meggyógyít? S ott van a csodavárás izgalma, hogy újra és megint közelről láthatom majd Isten munkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése