Valami számítógépes munka közben kérdezte tegnap kollégám: "melyik a kedvenc könyved a Bibliából?" A Zsidókhoz írt levél - vágtam rá gyorsan.
Reggel aztán a vonaton eszembe jutott, hogy miért is nem olvasom akkor ma a Zsidókat? Szeretem a Bibliát úgy is olvasni, hogy a könyveket, leveleket végig egyben, mintha egy könyvet, hozzám írt levelet olvasnék. S az Igében az a hihetetetlen, hogy bárhányszor is olvastad már az épp aktuális sorokat, mindig tud újat mondani általuk azok szerzője, a Mindenható. Mert az Ige élő és ható. Ható. Minden ható.
Miért is szeretem a Zsidókat? Nem tudom. Talán, mert életem első gyerekbibliaóráján a Zsidók 11:1. volt az aranyige? Talán, - mert talán nem véletlen- már akkor, az Igével való legelső találkozásomkor épp a hitről volt szó?
Talán, mert titkokat tár fel, mert dimenziókon ível át? Talán, mert írójának kijelentettek összefüggések üdvtörténeti korszakokról? Talán, mert azt se tudjuk igazán, ki is írta - talán, mert nem is ez a lényeges?
Talán, mert ebben a könyvben van a legkedvesebb részem is. S persze, hogy a Zsidók 11. a hit hőseiről. Kész vagyok pl. a 11:4.-től. Ahogy Isten Szavával előhívta a világot a láthatatlanból a láthatóba! Egyszerűen hátborzongató a tudat, hogy Ő az én Istenem, akivel bármikor beszélhetek! Erről jut eszembe a 11:16. Ma reggel azon is gondolkodtam, hogy ott írja az Ige: "ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék..." Remélem, miattam se kell szégyenkeznie. Azt hiszem ez a legfőbb ambícióm ebben az életben, hogy tudjam Őt úgy nevezni Istenemnek, hogy azzal ami vagyok, s azzal amit teszek országa növekedjen, terjedjen, egyáltalán megjelenhessen ezen a Földön... Ja, és biztosan azért is a kedvencem a Zsidók, mert itt beszél Isten pl. Mózesről, aki "erős volt szívében, mint aki látja a láthatatlan" - s ugye blogunk mottója pedig... S micsoda történések a legváltozatosabb embereken, a legreménytelenebb helyzeteken keresztül. Tetszik ahogy az Ige megjegyzi pl. Ábrahámtól: "attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan.." Nem elég csoda, hogy egytől olyan sokan? Nem, nem. Egy szinte már elhalttól. És hányszor történik meg ma is? Valami elhal, aztán jön az Élet, s abból az elhaltból megszületik a csoda. Mert Isten nemcsak azokat tudja előszólítani, amik még nincsenek, de másra is képes: megeleveníteni a holtakat. Sose volt? Vagy ma már halott? Hit által a létezőbe léphet, ha megérinti az Élet.
Mert Istennél az Idő nem létezik. Ma reggel borzongtam épp bele, hogy "már jelen volt őseiben" ( 7:10.) vagy "hite által holta után is beszél.." (11:4/b.). Időkön átívelő dimenziók. Halhatatlan szellmi dolgok. Örökségek.
Szóval talán kb. ez nekem a Zsidók. S ha tudok ma még időt szorítani rá, később folytatom még, hisz nem beszéltem még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése