Nadapon

Délután Nadapon jártunk a fiúkkal és papával-mamával. Évekkel ezelőtt hetente kilátogattunk a szintezési ősjegyhez - mostanában nem sűrűn járunk arra.
Bálint mindenre emlékezett. A Velencéről Nadapra vezető ösvényre. Az erdei úra. A sziklákra, miket anno ki tudja hányszor másztak meg apával. A cápás játékra. Na és persze gyíkokat is talált! Egy csomó apró gyíkot. Aztán Velencén maradt a mamáéknál. Mi pedig bevégeztük, ami a húsvéti sütés-főzésből még hátra volt.

Papírsárkányok

Afgán film. Nemcsak a papírsárkányokról és nem csak Afganisztánról.

Nekünk tetszett.

Igen, de

Az "Igen, de..." válasz az az állapot, amikor az ember szíve tudja, mi is az igazság, de az esze nem akarja azt elfogadni.
Az "Igen,de..." jó válasznak tűnik, mert hát pl. Isten Igéjét mégse cáfolhatja meg az ember, szóval ki kell mondani azt az igent, de hogy aszerint cselekedni, az már milyen lenne! - hát gyorsan követi az igent, a de...
Az "Igen,de..." után jönnek a jó kis reális ellenérvek, tapasztalatok, kifogások, mentségek.

Igen, de az "Igen, de" sajnos nem létezik Isten szótárában.
Ő azt mondja, hogy "a ti igenetek legyen igen" és fordítva, de harmadik alternatívát nem említ az. Arról beszél, hogy volt olyan, aki igent mondott, aztán mégse ment el, a másik meg nemet, de meggondolta magát. De az "igen, de..." nála nem létezett.
Mert az "Igen,de..." tulajdonképp egy önbecsapással megszépített nem. "A Biblia mondhat ezt vagy azt, én nem mondom, hogy az nem lenne igaz, de ez engem nem befolyásol, mert a magam részéről amit gondolok vagy látok mégis csak kézzelfoghatóbb már, mint a Biblia."
Igen, de "Hitben járunk és nem látásban." (2.Kor.5:7.)
Mármint a hívők.
Legalábbis elvileg.

A Föld órája

Március 27-én, szombaton este 20.30 és 21.30 között ismét: a Föld órája.

Nyílt napon Bálintnál

Bálint hétfő este közölte:"holnap nyílt nap lesz az iskolában." Még jó, hogy eleve is úgy volt, itthon maradok kedden, s különösebb átszervezés nélkül is megoldható volt, hogy ott lehessek.
A reggel - ahogy Bálintéknál mindig- áhítattal kezdődött. Aznapi téma: bálványimádás. A nehezebb fajsúlyú bálványáldozati húsos igék ellenére jó kis kérdez-felelek alakult ki a B.bácsi és a gyerekek között. Némely kérdés után a szülők is kissé meglepetten nyugtázták gyermekeik válaszait. Érdekes volt pl. hogy mennyien játszanak erőszakos játékokat a számítógépen, vagy hogy hányan nézhetnek tv-t hét közben vagy este tíz után is. Aztán az is érdekes volt, hogy vannak gyerekek, akik szülőstül simán kihagyják az áhítatot, s rezzenéstelen arccal vonulnak be késve.
Töri óra eleje, jelentések. Egy gyerek jelenti, nincs kész a lecke. Miért? Vállhúzogatás. B.bácsi újra kérdez: biztos, hogy más nem akar jelenteni. Kezek a magasban. Még több kéz a magasban. "Nem tanultam. Nincs kész a lecke. Nincs itt a füzet. A térkép. A..." Szülők felhördülnek. Fekete pontok, majd a tanár túllendül. Mellettem ülő anyuka kislánya felel. Másfél éves kisbabáját is magával hozta, és az apuka is eljött. Lelkes család- gondoltam. Amikor viszont anyuka a kisbabát testvére nevének bekiabálására biztatja mondván: "jobb jegyet fog adni neki B.bácsi" , s kiderül, hogy tudták, a lányuk fog felelni... hát.
Bálint fiam közben folyamatosan hátrafelé nézeget. Bármi is történik, felém is lereagálja. Rém lelkes. A keze állandóan a levegőben. Az új anyag feldolgozásánál háromszor is felszólítják olvasni. Majd kiesik a padból. (Ami egyébként is megeshet, hisz állandóan jár a keze-lába.) Óra végén megdicsérik. Nagyon boldog - és én is, hogy így láthatom őt.
Szünetben megérkezett a magyar tanárnő. Kiderült, hogy előző este hiába írtuk órákon át a fogalmazásokat (úgy min, "Iluska távoli kedvesére gondol" valamint "Kukorica Jancsiból János vitéz") tanárnő cseppet sem kukoricázik, s van még vagy három másik, amit sürrrgősssen meg kell majd írjunk cirka egy héten belül. Ó jaj! De az is kiderült, hogy az óra első felében csoportos munka lesz és egyben verseny is. Apró játékokat lehet majd nyerni. Na az én Bálintom meglátott egy kiskutyát, és abban a pillanatban eldöntötte, hogy azt ő most meg fogja szerezni. Elvielg elég esélytelen volt a dolog, mert szegényem csapatában nem akadt egyetlen kitűnő vagy jótanulókislány sem. De láttam rajta, hogy leszállt a lila köd, s dolgozik, mint a gép. Végül az ő csapatuk lett a győztes. Hibátlanul megoldották a feladatlapot, s a szóbeli kérdéseknél is majd kiesett Bálint a padból. Már csak ezért szurkoltam, hogy a hangoskodás miatt ne kapjanak pontlevonást. Kihirdették Bálinték győzelmét, s fiam egyenesen repült a tanári asztal felé a kutyáért. Én is boldog voltam nem csak a fiam teljesítménye miatt, de amiatt is, hogy a délutánra előre betervezett témazáróra tanulás-jánosvitézteljeselolvasása most tiszta lelkiismerettel kiiktatható.

Innen nézve

Pár napja az oviból hazafelé indulva Illés azzal állt elő, hogy mindenképp nézzem meg vele az általuk épített katica-otthont.
Hátramentünk hát az oviudvar sarkába, ahol egy fa mögött a földön néhány egymás mellé és fölé helyezett aprócska gallyacska jelezte: ez itt a katica-otthon.
Sajnos a katica közben kereket oldott, de olyan jó volt látni, hogy a fiam napját ez a csoda katica-lak tette aznap széppé. Innen nézve milyen más is ez az óvoda, ahová én általában csak futtában térek be! Az udvar e zugában sose jártam még. Pedig Illés itt éli napjait. Innen nézve látja a világot.

Apa egy hétre Kárpátaljára utazott, és mivel a mamiék itt jártak a hétvégén, hát átköltöztem a fiúk szobájába a földre. Annyira örültek, hogy azóta is náluk maradtam. Esténként mikor egyenletes szuszogásuk hallgatom az utcai lámpa beszűrődő fényében látom a színes gyerekszobát. Próbálom mélyen elraktározni a hangulatot és a pillanatot. Innen nézve milyen más a világ.

Nőnap 2010

Az idei nőnapi díszvacsorán több mint harminc vendéget fogadhattunk a gyülekezetben. Számomra most a legnagyobb "élmény" az volt, ahogy egy tökéletes egésszé összeálltak az apró részletek. A munkából egyenesen a pincébe rohanva hozzáláttunk a terítéshez és a díszítéshez. Hárman-négyen lehoztunk otthonról "ezt-azt", és jó volt megtapasztalni, hogy valahol mindig akadt egy az adott kreációba illő szalvéta, virág, üveg vagy gyertya. Pedig semmit nem vettünk vagy beszéltünk meg előre.
Azután az ételek. Szokás szerint minden fogást - sőt a fogások egyes összetevőit is - más és más készített. De ízben, színben, minden stimmelt. Közben mindig tanul az ember. Hihetetlen, hogy a lányok milyen fogásokat tudnak kreálni a húsból és köretből egy szójaszósz , némi színes fűszer és snidling segítségével! Valaki elhozta otthonról a fél üveg csokiszirupot, más meg a színes cukorgolyócskákat, hátha szükség lesz rá... Így született a mézesszeletből és a piskóta-tekercsből desszertkreáció.
Az előételnél (tárkonyos csirkeraguleves) kiderült, az egyik hölgy vegetáriánus. De otthon volt még gyümölcsleves! Így két perccel később elé gyümölcslevest tett le a "pincér". Komplett vegetáriánus menüvel is szolgáltunk.
A gyerekeknek külön teremben terítünk ilyenkor, hogy a mamák nyugodtan étkezhessenek. Az idei gyerekek tündérek voltak. Egy drága barna szemű, barna hajú kislány a harmadik desszert-repeta után lelkesen kiabálta: "Ez egy vacsoracsata! Egy igazi vacsoracsata!" "Én a ma esti vacsorára öt pontot adok öt pontból."
Drága "Hófehérke", köszönjük. Többet is adtál...