Az idei nőnapi díszvacsorán több mint harminc vendéget fogadhattunk a gyülekezetben. Számomra most a legnagyobb "élmény" az volt, ahogy egy tökéletes egésszé összeálltak az apró részletek. A munkából egyenesen a pincébe rohanva hozzáláttunk a terítéshez és a díszítéshez. Hárman-négyen lehoztunk otthonról "ezt-azt", és jó volt megtapasztalni, hogy valahol mindig akadt egy az adott kreációba illő szalvéta, virág, üveg vagy gyertya. Pedig semmit nem vettünk vagy beszéltünk meg előre.
Azután az ételek. Szokás szerint minden fogást - sőt a fogások egyes összetevőit is - más és más készített. De ízben, színben, minden stimmelt. Közben mindig tanul az ember. Hihetetlen, hogy a lányok milyen fogásokat tudnak kreálni a húsból és köretből egy szójaszósz , némi színes fűszer és snidling segítségével! Valaki elhozta otthonról a fél üveg csokiszirupot, más meg a színes cukorgolyócskákat, hátha szükség lesz rá... Így született a mézesszeletből és a piskóta-tekercsből desszertkreáció.
Az előételnél (tárkonyos csirkeraguleves) kiderült, az egyik hölgy vegetáriánus. De otthon volt még gyümölcsleves! Így két perccel később elé gyümölcslevest tett le a "pincér". Komplett vegetáriánus menüvel is szolgáltunk.
A gyerekeknek külön teremben terítünk ilyenkor, hogy a mamák nyugodtan étkezhessenek. Az idei gyerekek tündérek voltak. Egy drága barna szemű, barna hajú kislány a harmadik desszert-repeta után lelkesen kiabálta: "Ez egy vacsoracsata! Egy igazi vacsoracsata!" "Én a ma esti vacsorára öt pontot adok öt pontból."
Drága "Hófehérke", köszönjük. Többet is adtál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése