Bálint hétfő este közölte:"holnap nyílt nap lesz az iskolában." Még jó, hogy eleve is úgy volt, itthon maradok kedden, s különösebb átszervezés nélkül is megoldható volt, hogy ott lehessek.
A reggel - ahogy Bálintéknál mindig- áhítattal kezdődött. Aznapi téma: bálványimádás. A nehezebb fajsúlyú bálványáldozati húsos igék ellenére jó kis kérdez-felelek alakult ki a B.bácsi és a gyerekek között. Némely kérdés után a szülők is kissé meglepetten nyugtázták gyermekeik válaszait. Érdekes volt pl. hogy mennyien játszanak erőszakos játékokat a számítógépen, vagy hogy hányan nézhetnek tv-t hét közben vagy este tíz után is. Aztán az is érdekes volt, hogy vannak gyerekek, akik szülőstül simán kihagyják az áhítatot, s rezzenéstelen arccal vonulnak be késve.
Töri óra eleje, jelentések. Egy gyerek jelenti, nincs kész a lecke. Miért? Vállhúzogatás. B.bácsi újra kérdez: biztos, hogy más nem akar jelenteni. Kezek a magasban. Még több kéz a magasban. "Nem tanultam. Nincs kész a lecke. Nincs itt a füzet. A térkép. A..." Szülők felhördülnek. Fekete pontok, majd a tanár túllendül. Mellettem ülő anyuka kislánya felel. Másfél éves kisbabáját is magával hozta, és az apuka is eljött. Lelkes család- gondoltam. Amikor viszont anyuka a kisbabát testvére nevének bekiabálására biztatja mondván: "jobb jegyet fog adni neki B.bácsi" , s kiderül, hogy tudták, a lányuk fog felelni... hát.
Bálint fiam közben folyamatosan hátrafelé nézeget. Bármi is történik, felém is lereagálja. Rém lelkes. A keze állandóan a levegőben. Az új anyag feldolgozásánál háromszor is felszólítják olvasni. Majd kiesik a padból. (Ami egyébként is megeshet, hisz állandóan jár a keze-lába.) Óra végén megdicsérik. Nagyon boldog - és én is, hogy így láthatom őt.
Szünetben megérkezett a magyar tanárnő. Kiderült, hogy előző este hiába írtuk órákon át a fogalmazásokat (úgy min, "Iluska távoli kedvesére gondol" valamint "Kukorica Jancsiból János vitéz") tanárnő cseppet sem kukoricázik, s van még vagy három másik, amit sürrrgősssen meg kell majd írjunk cirka egy héten belül. Ó jaj! De az is kiderült, hogy az óra első felében csoportos munka lesz és egyben verseny is. Apró játékokat lehet majd nyerni. Na az én Bálintom meglátott egy kiskutyát, és abban a pillanatban eldöntötte, hogy azt ő most meg fogja szerezni. Elvielg elég esélytelen volt a dolog, mert szegényem csapatában nem akadt egyetlen kitűnő vagy jótanulókislány sem. De láttam rajta, hogy leszállt a lila köd, s dolgozik, mint a gép. Végül az ő csapatuk lett a győztes. Hibátlanul megoldották a feladatlapot, s a szóbeli kérdéseknél is majd kiesett Bálint a padból. Már csak ezért szurkoltam, hogy a hangoskodás miatt ne kapjanak pontlevonást. Kihirdették Bálinték győzelmét, s fiam egyenesen repült a tanári asztal felé a kutyáért. Én is boldog voltam nem csak a fiam teljesítménye miatt, de amiatt is, hogy a délutánra előre betervezett témazáróra tanulás-jánosvitézteljeselolvasása most tiszta lelkiismerettel kiiktatható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése