Szakadt szalag

Megint elrohant egy hétvége.
Pénteken a kisifibe vendégelőadó érkezett. Mókás, de valamiért ezeddig nem jutott eszembe Lalát meghívni. Most ő tanított, s a maga-tartás témakört választotta. A cím ellenére úgy tűnt, nem volt olyan zord a téma- sajnos nem maradhattam végig, mert magányos kisfiaim valamiért hiányoltak, s levonultak értem.
Szombat. Sára Sopronba utazott egy kétnapos kosár-kupára. Jómagam délután Kaposvárra egy kétnapos női konfira, csak előtte még be kellett pótolnom az egyhetes házimunka-lemaradást, így nem ecsetelem, milyen kipihenten érkeztem. De áldásos volt. Az előadások mindenképp, a szemináriumokról vegyes érzéseim maradtak.( általam vezetett :( ) Este a vendégségben jókat beszélgettünk szobatársammal, közben érkezett a telefon, Sára épp a soproni kórházban van, mert részleges bokaszalag-szakadása lett a második meccsen. A rosszban a jó, hogy épp azon a meccsen ott volt egy soproni barátunk, Tamás , aki rögtön el is vitte a kórházba és lerendezte a legfonotsabb dolgokat Sára körül. Elég nehéz, amikor tudod, hogy a gyerekednek épp rád lenne szüksége, te meg valahol tétlenül imádkozol érte :( - dehát épp a viharokról, az azokban való megállásról szólt az előző tanítás. Persze éjjel nem nagyon tudtam aludni. Meg azon is agyaltam, hogy részünkről nem felelőtlenség-e hagyni Sárát sportolni, hisz olyna fanatikusan küzd, hogy előbb-utóbb mindig történik vele valami, s leamortizálja a testét. Viszont annyira szereti a sportot, erre van tálentuma... Mekkora felelősségem van, mint szülőnek? Eszembe jutott egy cikk, amit épp a héten olvastam a neten O.G. halálával kapcsolatban : " el kellett dönteni, hogy a teste vagy a lelke". Megértem őket. Mert látom Sárán is, hogy átlagon felüli teljesítményre csak átlagon felüli erőbedobással képes egy ember, de annak ára van. Gyöngyivel is beszélgettünk már erről egyszer, de ő se tudott semmi bölcsebbet. A lényeg, hogy itthon van, s reméljük pár hét alatt felépül. S reméljük, megérti azt is, hogy addig pihennie kell!
Vasárnap. Délelőtt Kaposvár. Délközben haza. Szakadt az eső. Itthon azonnal indulás Győrbe. Este Győrben voltunk, aminek nagyon örültünk. Jó volt újra látni őket. Jó látni, hogy jól vannak, növekednek.
Pihenni sajnos most se sikerült.

Értő figyelem

Mostanában felkapott fogalommá vált az "értő figyelem".
Beszélj úgy hogy érdekelje, Hallgasd úgy, hogy elmesélje - címen olvasok most egy könyvet a témában. Alcíme: gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz.
Örülök, hogy a kezembe adták. Akkor is, ha keresztényként nem tartom "szentírásnak", sőt időnként azért magamban megjegyzem, hogy mindezek mellett azért nem árt megemlékezni a Biblia sokezer éve bevált, hitelesített gyermeknevelési alapelveiről sem. ( pl. büntetés-ellenes, ami viszont Ige-ellenes, s jó táptalaja a "fattyak" születésének :) ) De rengeteg hasznos ötletet, tanácsot találok benne.
Elgondolkoztató, hogy a napi rutinban az ember milyen sokszor egy-két szóval "lepasszolja" gyerekeit, mikor azok talán épp valami fontosat szerettek volna megosztani. Reggel a vonaton is azon elmélkedtem épp, hogy csak a tegnap este során is hány olyan szitu volt a gyerekekkel, amikor felvetettek egy témát, s én elintéztem egy futó válasszal. Mennyire jó lenne, ha mindig kész lennék meghallgatni - főleg nagyobb korban, hisz olyankor már nem akármikor tudok velük beszélgetni... Jó lenne, ha tudnák, hogy fontosak nekem az érzéseik, hogy fáj amikor nekik fáj, s hogy komolyan veszem őket. Sajnos e téren is követek el hibákat időnként. Szóval változnom kell. S megtalálni a számomra/számunkra legideálisabb utat/módot. Időnként, mikor látom a gyeses mamák blogjait, vagy a családdal, gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokat olvasok, irígylem kicsit az anyukákat, akik minden figyelmüket kizárólag az övéikre szentelhetik, s az apróbb dolgoknak is képesek megadni a módját. De tudom, hogy mindenkinek megvan a maga helye, útja, kihívásai, s azok között kell győztesként megállnia.
S remélem, végül azért sikerülni fog.

Holnap este: Föld Órája

Babits és a Várnegyed

Újabb útvonalon közelítettem meg ma munkahelyem. Pár napja az Attila úton épp Babits valamikori lakóháza előtt parkoltam. Ma reggel pedig felfedeztem egy újabb Attila úti ház kapuján egy másik emléktáblát. S a Logodi 31. alatt is van egy Babits-táblás ház. Úgy tűnik, szerette azt a környéket, csak a lakásokkal nem lehetett hosszabb távon elégedett. Ezeken agyalva felötlött bennem, miért is volt nekem olyan ismerős a Logodi utca, amikor egy éve ide kezdtem járni dolgozni. Hát persze. Irodalomtörténetből. Talán még tanítottam is, hogy utolsó éveiben, mikor a gégerák miatt már elgyengült... a Logodi utcában lakott. S nyaranta persze Esztergomban. Itt járt-kelt, ezeken az utcákon.

Ma

Bálint már a nappaliban várt. Hét hete készült erre a reggelre. Akadtak vele gondok a suliban - magatartásilag - s egyéb "eszközök" mellett azt is beígértem neki, hogy ha négy hétig nem lesz vele gond eljöhet egyszer a munkahelyemre. Ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból ez volt egyik nagy vágya. Mivel délután a cirkusz miatt úgyis jött volna Pestre, így a mai nap mellett döntöttünk. Hihetetlen volt a lelkesedése.
Ahogy kiléptünk otthon az ajtón megszorította a kezem, s azt mondta : "annyira régen várok rá, s eljött ez a pilanat" - tisztára mint egy filmjelenet. Minden érdekelte. A vonatok. A váltók. A kalauz. A jegyek. Olvasott is, s tanultuk a megyeszékhelyeket. Aztán megszámolta, hogy a munkahelyemig 178 lépcsőt kell megmászni :) Illedelmesen bemutatkozott mindenkinek, majd letelepedett a számítógéphez. Kapott forrócsokit, s az egyik lány játszott vele egy órát. Délben a BurgerKingben ebédeltünk. Visszafelé megjegyezte hogy: 1. ezentúl szeretne magántanuló lenni, s minden nap dolgoznijönni velem 2. szerinte nekem nagyon jó, s ő is lenne simán a helyemben, mert irtó kedvesek a munkatársaim. Megint felmásztunk a nagy magasba, mindenki tette a dolgát, majd jöttek értünk apáék, s elmentünk a cirkuszba.
A cirkusz egészen jó volt. A gyerekek is nagyon élvezték. Illés csak a pisztolylövéstől ijedt meg, viszont ezt még este is nehezményezte. A légtornászoknál azt sugdosta :" ess már le..." s a mongol csajok pedig "sportszeletruhában" voltak szerinte. Bálintnak persze az alaszkai malamutok voltak a nap fénypontjai. Igaz hazafelé mérlegelte, hogy még soha nem látott ezeddig alaszkai malamutot a fehérvári utcákon. Fél hétre értünk haza. Hétkor kezdődött a színház.
A Nyolc nőt láttuk. Klassz volt. Annak ellenére, hogy tekintettel az egész napos rohanásra egyáltalán nem volt színházas érzésem, még átöltözni se maradt időm. A lányokkal voltunk. Elvégre Nyolc NŐ. Ha mind a nyolc nem is, de kettő egész kiválóan játszott. Azzal szórakoztunk, hogy mindig azt a csajt figyeltük, aki a legjobban játszott. Mert ha nem volt szerepe, akkor is játszott, mégpedig a legjobban. Találkoztam egy-két volt kollégával is. Most meg Doktorhauseelőtt ülünk, pedig mindjárt itt a reggel, s minden kezdődik előről.

Cirkuszi kutya

Holnap cirkuszba megy a család. A kicsik már izgatottak. Megnézették velem a neten, de elég gyenge a weblap. Bálint viszont már attól is lelkes volt, hogy a plakáton van két huskie kutya. Bálint ugyanis folytonos kutyalázban ég. Két évig elfogadta, hogy itt nem lehet kutyája, de mióta a remiseknek lett, kicsit gyenge maradt az érvelésünk :( - így apa a szülinapra beígérte neki a kutyát.
A témát tudományosan közelítettük meg. Könyvekből kitanulmányoztuk a különböző kutyafajtákat. Valamiért az alaszkai malamut és a huskie maradt a kedvencek listáján. Két hete azonban az örökbefogadás mellett döntöttünk. Ha már kutya lesz, legalább mentsünk meg egyet. Namármost naponta legalább egyszer-kétszer téma itthon A Kutya. Rebeka már beígért egy pórázt, így Bálint szerint már csak nyakörv és szájkosár kellene. "Szájkosár? Az meg minek?" - kérdeztük csodálkozva. "Hát, ha a buszon utazunk majd a kutyával!" - érkezett azonnal a válasz. Annyira nevettünk, hisz mióta itt élünk, még egyetlenegyszer se ültünk helyijáraton. Olyan édesek a gyerekek, ahogy beleélik magukat a dolgokba, s részletesen elképzelik a jövőt, pl. a szájkosaras kutyával a buszon.

No comment

A berlini fal felhúzását követően a "keleti" oldalról másnapra átdobtak egy nagy halom szemetet provokálás gyanánt. Mire a "nyugatiak" válaszul átdobtak tiszta ruhákat, élelmiszereket, gyógyszereket egy cetlivel, amin a következő állt: "Mindenki azt adja, amije van!"