Értő figyelem

Mostanában felkapott fogalommá vált az "értő figyelem".
Beszélj úgy hogy érdekelje, Hallgasd úgy, hogy elmesélje - címen olvasok most egy könyvet a témában. Alcíme: gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz.
Örülök, hogy a kezembe adták. Akkor is, ha keresztényként nem tartom "szentírásnak", sőt időnként azért magamban megjegyzem, hogy mindezek mellett azért nem árt megemlékezni a Biblia sokezer éve bevált, hitelesített gyermeknevelési alapelveiről sem. ( pl. büntetés-ellenes, ami viszont Ige-ellenes, s jó táptalaja a "fattyak" születésének :) ) De rengeteg hasznos ötletet, tanácsot találok benne.
Elgondolkoztató, hogy a napi rutinban az ember milyen sokszor egy-két szóval "lepasszolja" gyerekeit, mikor azok talán épp valami fontosat szerettek volna megosztani. Reggel a vonaton is azon elmélkedtem épp, hogy csak a tegnap este során is hány olyan szitu volt a gyerekekkel, amikor felvetettek egy témát, s én elintéztem egy futó válasszal. Mennyire jó lenne, ha mindig kész lennék meghallgatni - főleg nagyobb korban, hisz olyankor már nem akármikor tudok velük beszélgetni... Jó lenne, ha tudnák, hogy fontosak nekem az érzéseik, hogy fáj amikor nekik fáj, s hogy komolyan veszem őket. Sajnos e téren is követek el hibákat időnként. Szóval változnom kell. S megtalálni a számomra/számunkra legideálisabb utat/módot. Időnként, mikor látom a gyeses mamák blogjait, vagy a családdal, gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokat olvasok, irígylem kicsit az anyukákat, akik minden figyelmüket kizárólag az övéikre szentelhetik, s az apróbb dolgoknak is képesek megadni a módját. De tudom, hogy mindenkinek megvan a maga helye, útja, kihívásai, s azok között kell győztesként megállnia.
S remélem, végül azért sikerülni fog.