Ma

Bálint már a nappaliban várt. Hét hete készült erre a reggelre. Akadtak vele gondok a suliban - magatartásilag - s egyéb "eszközök" mellett azt is beígértem neki, hogy ha négy hétig nem lesz vele gond eljöhet egyszer a munkahelyemre. Ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból ez volt egyik nagy vágya. Mivel délután a cirkusz miatt úgyis jött volna Pestre, így a mai nap mellett döntöttünk. Hihetetlen volt a lelkesedése.
Ahogy kiléptünk otthon az ajtón megszorította a kezem, s azt mondta : "annyira régen várok rá, s eljött ez a pilanat" - tisztára mint egy filmjelenet. Minden érdekelte. A vonatok. A váltók. A kalauz. A jegyek. Olvasott is, s tanultuk a megyeszékhelyeket. Aztán megszámolta, hogy a munkahelyemig 178 lépcsőt kell megmászni :) Illedelmesen bemutatkozott mindenkinek, majd letelepedett a számítógéphez. Kapott forrócsokit, s az egyik lány játszott vele egy órát. Délben a BurgerKingben ebédeltünk. Visszafelé megjegyezte hogy: 1. ezentúl szeretne magántanuló lenni, s minden nap dolgoznijönni velem 2. szerinte nekem nagyon jó, s ő is lenne simán a helyemben, mert irtó kedvesek a munkatársaim. Megint felmásztunk a nagy magasba, mindenki tette a dolgát, majd jöttek értünk apáék, s elmentünk a cirkuszba.
A cirkusz egészen jó volt. A gyerekek is nagyon élvezték. Illés csak a pisztolylövéstől ijedt meg, viszont ezt még este is nehezményezte. A légtornászoknál azt sugdosta :" ess már le..." s a mongol csajok pedig "sportszeletruhában" voltak szerinte. Bálintnak persze az alaszkai malamutok voltak a nap fénypontjai. Igaz hazafelé mérlegelte, hogy még soha nem látott ezeddig alaszkai malamutot a fehérvári utcákon. Fél hétre értünk haza. Hétkor kezdődött a színház.
A Nyolc nőt láttuk. Klassz volt. Annak ellenére, hogy tekintettel az egész napos rohanásra egyáltalán nem volt színházas érzésem, még átöltözni se maradt időm. A lányokkal voltunk. Elvégre Nyolc NŐ. Ha mind a nyolc nem is, de kettő egész kiválóan játszott. Azzal szórakoztunk, hogy mindig azt a csajt figyeltük, aki a legjobban játszott. Mert ha nem volt szerepe, akkor is játszott, mégpedig a legjobban. Találkoztam egy-két volt kollégával is. Most meg Doktorhauseelőtt ülünk, pedig mindjárt itt a reggel, s minden kezdődik előről.