Játék

A játék izgalma, öröme semmihez se fogható.
Akár a nevetés. Kimos, feltölt, megőriz gyermeknek.
A nyaralás egyik áldása, hogy jut idő… a játékra is.
Játszik a gyerek, s a felnőtt.
Illés önfeledt játéka a „munka”. Egész nap szegel, fűrészel. Készített egy vele azonos méretű keresztet. Ádival egy kunyhót is csináltak. Kunyhójában asztal és lóca. Ott eszik, iszik, olvas. Éjszakánként a kutyák költöztek be hozzá albérletbe. Aztán fát vág, rőzsét hord a tűzre. Lelkesen vesz részt a nagyok sok dolgában.
Bálintnak a hegy maga a paradicsom. Nem is tudom, mennyi itt a kutya. Kedvence a Gárdony és kistestvére, az Agárd. Napjában többször áthozza őket a szomszéd tanyáról. Birkák, lovak, tehenek. Gátépítés a közeli patakban.
A nagyok lovagolnak. Ábrahámtól kapnak lovat, s irány a környező dombok. Ügetnek, vágtatnak. A srácok lombkunyhóba kezdtek az erdő alatt. S nemritkán két asztalnál is folyik a póker, a ligretto, Honfoglaló, keresztrejtvény, amőba vagy országváros.
S mi is játszunk. Éjszakáig folyik a vonatos dominó vagy a ligretto. Mert holnap sem kell kelni. Nincs halaszthatatlan feladat vagy kötelesség.
A férfiak hegyeket másznak. Órákon át. Esőben és napfényben. Mélységen és magason át.
Apa a Nivával terepezik. Tizenkét km hegyen-völgyön át a sáros hegyoldalakon le, s ugyanannyi vissza. Ma is kétszer.
Igaz, nem játékból, feladatból – de ahogy kiszáll a tanyán, arcán még ott a játék izgalma, s szemében a győztesek öröme.

Ábrahám

Ki hozott fel? – Ábrahám.
Ki vágta a bárányt? – Hát, Ábrahám.
Ki hozta a tejet? – Ábrahám.
Kié a ló, a nyáj, a kutya, a… - persze hogy Ábrahámé, hisz jó néhány km-es körzetben nincs is más a közelünkben, csak Ábrahám a szomszéd gazda.
Jóval túl a hetvenen, a tata utolsó havason maradt fia. Valaha ő is bemerítkezett, gyülekezetbe járt. A vadonban aztán maga is elvadult…
Vendéglátónk szívére helyezte Isten őt. Tartsunk vasárnap istentiszteletet a taték házánál, s hívjuk meg Ábrahámot és családját is.
Szombat este gyűjtögettük az énekeket. Felszálltak az imák. Ábrahámért is…
Másnap reggel Ábrahám átjött a tejjel. Távozóban visszaszólt, hogy mégse tud ott lenni az istentisztelet, mert ezértmegazért le kell szekerezzen a faluba.
Úgy tűnt, az imákra nem ma érkezik a válasz.
Elindultunk a gyülekezeti háznak kiszemelt mezőre, s egyszer csak szembe jött Ábrahám és felesége. Ünneplőben, megfürödve. „Itt maradtam. Majd az istentisztelet után megyek le a faluba.”
Énekeltünk. Szólt az ige. S Ábrahám egyre csak szipogott. Aztán az imáknál ő is megszólalt. Sírástól szaggatott alázatos imája megrendítő volt. Az Áldott legyen a frigyet énekeltük, aztán Lala őt kérte fel záróimára. S ez az Ábrahám most más volt, nem a havasi pásztor.
Vajon hányan vannak közöttünk, Ábrahámok, kik valaha Isten közelében éltek, aztán messze sodorta őket az élet?
Szükségük van a kegyelemre, a feltétel nélküli szeretetre, hogy megérezzék és elhiggyék nem ítélettel, szeretettel fordul feléjük az Isten.
Mindennel együtt és minden ellenére. Az Atya szeretete nem változott.
Kell, hogy érezzék, kell hogy meghallják, megértsék. Mert Őelőtte az ábrahámok is ugyanolyan értékes lelkek, mint …

Székely kutyánk, a Gárdony

A vargyasi betyárnál

A vargyasi szoroshoz közeledve magányos tanyára lel a hegyi vándor. Itt él a „vargyasi betyár”.
Mikor a betyár házába betérsz, a juh még a kertben legelészik, de mire visszatérsz hogy élj a kávéra történt meghívással, már feldolgozva várja a juh, hogy a parabolán elkészülve tányérodon teljesítse be sorsát.
Hogy betyár-é a „vargyasi betyár”, sose tudod tán meg. Tény, hogy a vendéget ritkán látott szeretettel fogadja. Gazdaságán látszik, nem kenyere a semmittevés. Mészégetés, favágás, juhok, tehenek és lovak, sajtkészítés és kereskedelem. Van, hogy 300 kg juhsajtot is elvisz tőle a kereskedő. Munkáját két szolgája, négy apró gyermeke s derék asszonya segíti. Van itt Digi tv, fagyasztó, autómata-mosógép. Igaz, áram nincsen, s csak időnként zúg fel a tanyán a generátor. A húst csalánlevéllel, s sós lével tartósítja az asszony. Betyárunk – saját bevallása szerint – pincér, cukrász és szakács is. Legalábbis „erről a háromról van diplomája”. De hogy hogyan szerezte őket, annak részleteiről már nem szólt a fáma. Az első elemit még kijárta, később inkább az állatok őrzésével töltötte idejét. „Oszt én elvégeztem az estibe. Látogatással.” Összegzi, hogy is került az a három diplma.
Na de hogy szavamnak elébe ne vágjak, had osszam meg olvasómmal betyárunk balladába illő történetét.
A szomszédságban nevelkedett, s feleséget vévén, két fiát nevelvén nem kerülte épp az ital társaságát. Ha ivott, valahogy mindig verekedésbe keveredett. Mármint ő vert másokat. Kapni ritkán kapott. Egy nap aztán gyilkosság gyanúja vetődött rá. S mivel maga se tudta, hol merre járt aznap, lóhátra pattant, s a hegyek közt napokig bujdosott a hatóság elől. Végül feladta magát. Ma se tudni, hogyan is tisztázódott. Tény, hogy a börtönben töltött napok alatt megcsalta őt, s elvált tőle felesége. Új asszonyt vett hát a házhoz, mikor visszatért a hegyek közé. Újabb két gyermek született e második asszonytól. De nem sokáig nyugodott emberünk. Asszonyát elragadta a rák. Gondolt egyet, s két kis árváját elvitte első asszonyához. „Itten vannak ezek az anya nélkül maradtak. Ennyivel még tartozol nekem, hogy ezeket felneveljed.” S az asszony szíve ott helyben megállott. Hát hirdetést adott fel, hogy anyát keressen gyermekeinek. Így került e mostani asszony a házhoz, kitől újabb két gyermek született.
„Osztán beszálljak-é közibetek?” – szól be az ablakon civódó gyermekeinek miközben legutóbbi találkozását meséli a medvével. Legerősebb kutyáját a szilvafához kötötte, hogy a medvét távol tartsa. De „a kerítés annyit ért, mint holt lón a patkó”. A kutya veszettül sírt a fa alatt, miközben a medve szilvázott.

Betyár-é, nem betyár a vargyasi gazda?
„A bicskát használta-é?” – kérdezi a vándor a közeli tanyán.
„Nem állt messze tőle.”

Környezettudatos életmód :)

Székelyföldön...

Mesebeli helyeken, hegyeken és völgyeken át érkeztünk a tanyára. Az utolsó falutól tíz kilométerre, egy patak partján volt a találkozóhely. Innen már csak szekerekkel vagy gyalogszerrel juthat tovább az elszánt utazó. Másfél óra szekérút három erdőn és öt bércen át. Az ötödik hegyháton feltűnik a tanya. A sparhertben már égett a tűz, az udvaron készült a vacsora. Sötétedés előtt hazatért a juhnyáj, s a lovak is a szemközti legelőről. A gyerekek elhelyezkedtek a padláson a sarjúból vetett ágyakon, s a hatalmas égbolton gyerekkorunk csillagos egét idézte a rég nem látott ragyogás.
Kelünk mikor kelünk, fekszünk mikor kedvünk tartja. Ki kirándul, ki olvas, játszik, fát vág vagy forrásvizet keres.
Lassan megismerjük a tanya történetét. András tatája kereskedőútjai során vetődött a hegyek közé, s megszületett benne az elhatározás, tanyát épít itt, s maga termeli majd eladásra a tejet, vajat, ordát, túrót. Közben megtért, s elhatározta, neki biz tizenkét fia lesz, mint Jákóbnak. Ha tizenkét fia nem is, de végül öt fia és nyolc lánya született. Mózes, Ábrahám, János, Sára, Borbála, Márta és a többiek. Itt éltek a hegy tetején épült hihetetlenül apró szobácskában, ami a mai napig őrzi valaha volt gazdái életét. A falon igeversek, s az udvaron lévő kereszten is a kedvenc ige: „Az Ő sebei által gyógyultunk meg…” Reggelenként a tata Bibliájából olvasunk a tanyán. A nagy családi Bibliában feljegyeztek minden eseményt. Így tudjuk meg, hogy 1957 július 5-én hatalmas vihar tombolt a környező hegyekben.
S ha eddig nem is láttuk azt a medvét, de megtudtuk szép sorjában hogy is volt, mikor a nyájat megtámadta a medve. Utánamentek és visszaszerezték tőle az elrabolt bárányt. Sose értettem, hogy lehetett Dávidban akkora bátorság, hogy fiatal fiúként utánament a medvének… ám itt Székelyföldön látom, hogy az állataival/ért élő embernek nem is olyan rendkívüli teljesítmény ez. S talán, hogy lássuk mindez nem mese, délután Ábrahám egy széttépett birka tetemével tér haza a legelőről. A farkas megtámadta a nyájat,s elkapta a szélen levőt. Szürkület után vadul ugattak a kutyák. Összegyűltek és veszettül ugatták a hegyet. Visszajöttek a farkasok. A gazdának nem lesz ma nyugodt éjszakája. Hát őket is megemlítjük az esti imában…

Elmentünk a rengetegbe

Hát a mai nap is véget ért. Pedig voltak percek, mikor csak ültem a nappaliban, s azt hittem, képtelen leszek bepakolni hat embernek két hétre hideget, meleget, takarót, könyveket, játékot, kanalat, gyógyszert és naptejet és már azt se tudom mi mindent - és még mi mindent nem.
Reggel indulunk nyaralni. Erdélybe. Székelyföldre. A Vargyashoz. Egy erdei házba, ahová felvisznek és ott hagynak egy hétre. Ahol nem hogy internet, térerő, de áram és folyóvíz sincs. S ahol állítólag nem lehet mást csinálni, mint "kergetni a medvéket".
No nembaj, szeretjük a vérmedvéket!
S viszünk magunkkal jó sok könyvet, meg kártyát, meg társasat, meg gyertyákat.
Mindenkinek áldott hetet!

Vigyázzatok Forrestre!