A vargyasi szoroshoz közeledve magányos tanyára lel a hegyi vándor. Itt él a „vargyasi betyár”.
Mikor a betyár házába betérsz, a juh még a kertben legelészik, de mire visszatérsz hogy élj a kávéra történt meghívással, már feldolgozva várja a juh, hogy a parabolán elkészülve tányérodon teljesítse be sorsát.
Hogy betyár-é a „vargyasi betyár”, sose tudod tán meg. Tény, hogy a vendéget ritkán látott szeretettel fogadja. Gazdaságán látszik, nem kenyere a semmittevés. Mészégetés, favágás, juhok, tehenek és lovak, sajtkészítés és kereskedelem. Van, hogy 300 kg juhsajtot is elvisz tőle a kereskedő. Munkáját két szolgája, négy apró gyermeke s derék asszonya segíti. Van itt Digi tv, fagyasztó, autómata-mosógép. Igaz, áram nincsen, s csak időnként zúg fel a tanyán a generátor. A húst csalánlevéllel, s sós lével tartósítja az asszony. Betyárunk – saját bevallása szerint – pincér, cukrász és szakács is. Legalábbis „erről a háromról van diplomája”. De hogy hogyan szerezte őket, annak részleteiről már nem szólt a fáma. Az első elemit még kijárta, később inkább az állatok őrzésével töltötte idejét. „Oszt én elvégeztem az estibe. Látogatással.” Összegzi, hogy is került az a három diplma.
Na de hogy szavamnak elébe ne vágjak, had osszam meg olvasómmal betyárunk balladába illő történetét.
A szomszédságban nevelkedett, s feleséget vévén, két fiát nevelvén nem kerülte épp az ital társaságát. Ha ivott, valahogy mindig verekedésbe keveredett. Mármint ő vert másokat. Kapni ritkán kapott. Egy nap aztán gyilkosság gyanúja vetődött rá. S mivel maga se tudta, hol merre járt aznap, lóhátra pattant, s a hegyek közt napokig bujdosott a hatóság elől. Végül feladta magát. Ma se tudni, hogyan is tisztázódott. Tény, hogy a börtönben töltött napok alatt megcsalta őt, s elvált tőle felesége. Új asszonyt vett hát a házhoz, mikor visszatért a hegyek közé. Újabb két gyermek született e második asszonytól. De nem sokáig nyugodott emberünk. Asszonyát elragadta a rák. Gondolt egyet, s két kis árváját elvitte első asszonyához. „Itten vannak ezek az anya nélkül maradtak. Ennyivel még tartozol nekem, hogy ezeket felneveljed.” S az asszony szíve ott helyben megállott. Hát hirdetést adott fel, hogy anyát keressen gyermekeinek. Így került e mostani asszony a házhoz, kitől újabb két gyermek született.
„Osztán beszálljak-é közibetek?” – szól be az ablakon civódó gyermekeinek miközben legutóbbi találkozását meséli a medvével. Legerősebb kutyáját a szilvafához kötötte, hogy a medvét távol tartsa. De „a kerítés annyit ért, mint holt lón a patkó”. A kutya veszettül sírt a fa alatt, miközben a medve szilvázott.
Betyár-é, nem betyár a vargyasi gazda?
„A bicskát használta-é?” – kérdezi a vándor a közeli tanyán.
„Nem állt messze tőle.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése