Tegnap este vendéglátóink kertjének csodás panorámáját élvezhettük. Nézegettük a tujákat, bokrokat, kisebb-nagyobb facsemetéket. A kert végében van egy platánfájuk. Illetve sokkal inkább platánfa-csemetéjük. Pedig már akkor se volt apróság, amikor megvették, s az utánfutóban hazafelé szállítva a villanyvezetékeket lesték, vajon átcsusszan-e alattuk a kis platán. Az átültetés óta viszont nem sokat nőtt, csak a törzse vastagodott. Mert köztudott, hogy minden valamirevaló fát megvisel az átültetés - ha egyáltalán abban a korban van még, hogy túl tudja élni...
Ma egy pásztorcsaláddal beszélgettünk. Páran továbbálltak gyülekezetükből. Mert a másik szebb is, jobb is. Már ahogy az lenni szokott :) Mikor a pásztor egyiküktől azt kérdezte:"Figyelj, hozzánk is csak pár éve jöttél. Most kezdted megtalálni a helyedet. Nem gondolod, hogy ha megint "átültetnek", jó ideig újra esélytelen, hogy gyümölcsöket teremj? Hogy fogsz így gyümölcsöket teremni?" Emberünk értetlenül nézett. Ki beszél itt gyümölcsökől? Neki a lényeg, hogy kapjon, kapjon, kapjon.
Valaki beszélt egyszer róluk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése