Megérkezett a nyugalom

Lassan megint elsuhant egy hét. Vasárnap reggel egy különleges reggelink volt, amit a gyerekeink élveztek leginkább: reggeli a közeli "Mekiben", majd útra keltünk Solymárra. Most a Solymári Agapé gyülekezet vendégei voltunk. Odafelé a reggel élményét növelte a gyönyörű, friss hóeséses, erdei ösvényekkel szegélyzett út. (Tudod, amikor csak úgy felkiáltasz: "Azta! de szép!") A nagy gyönyörködésben elfelejtettünk a Budai-hegyek egyik erdei útjáról letérni Solymár felé, így egy néhány perces hátrányunk volt a 10 órás kezdéshez képest. Megérkezve, barátaink valódi Agapéjától felmelegedve kapcsolódtunk be a gyülekezet dicsőítésébe. Az igehírdetés alatt nagyszerű érzés volt, ahogy a figyelő, bátorító tekintetek "húzzák ki belőled" az üzenetet. Szilvit pedig nagyon jó volt hallgatni. ( Lehet, hogy neki kellett volna prédikálnia? :) )
Jó volt látni egy gyülekezetet, amely élő, lélegző, friss és pásztorával az élén szerető szívű.
Az istentisztelet után a lelkipásztor családja hívott meg ebédre, ami nagyon jól esett! Több szinten is: finom ételek, nagyszerű, oldott beszélgetés! (jó néha másoknál otthon lenni) Köszönjük Csabának és Katinak!

Másnap. A gyerekek délre haza logisztikázták magukat és elindult a következő 2 és fél nap izgalmas forgataga. ... Zalakararos vendégei voltunk 2 éjszakára! ( üdülési csekk, te drága!:) )Az elmúlt hónapok rohanása után végre magára maradt a család. Családi lakosztály, friss ágynemű, kellemes emberek, visszafogott,udvarias személyzet, élményfürdőzés, szauna-hegyek, csend, telefonmentes övezet, finom és nyugodt reggelik, este pedig vacsora-csatával felérő ízek - természetesen mosogatás és fáradtság nélküli kivitelben! Jó volt. Nagyon jó!
A fiúkkal egész nap a medencéket "bújtuk" s féltem, hogyha még egy napot maradunk, akkor pikkelyekkel a hátunkon megyünk haza...
Kicsit szomorúan, de kipihenten érkeztünk haza.

Ma sok potólnivaló várt itthon, de gyorsan a végére jártam a képzeletbeli listának: szervezés, válaszlevelek, telefonok. Aztán néhány óra készülés a hétvégi prédikációkra és a jegyesoktatásra, amit mi is izgatottan várunk Szilvivel. Hat jegyespárunk van a gyülekezetben. Különös időszak. Szeretem Őket, olyan jó látni, hogy nem a félelmeikre hallgattak, hanem hittel-szerelemmel-ragaszkodással telve indulnak a közös életbe. Remélem ragadós lesz a bátorságuk!

Este imaközösség a gyülekezet néhány tagjával. Ma kevesen jöttek, de Isten kipótolta ezt is egy bensőséges-őszinte közbenjárással. Nemsokára meglátogatjuk a Kiskőrösi Szeretetházat. Ma sokat imádkoztunk az ott élő idősekért, az útunkért, az ott élő két gyülekezeti tagunkért: Rácz néniért és Júliáért.

Most a családi vacsorán túl, mikor már a két fiúnak elolvastam Peddington Mackó legújabb kalandjait és Rumini hős-egér titokzatos utazását is, és imádkoztunk, majd jóéjt puszit adtam nekik, nos végre megérkezett közénk a nyugalom.( a lányokról most nem írok, mert ők egyrészt maguknak blogolnak,( Bori ) másrészt "személyiségi jogok miatt védett állapotukban" vannak. Azaz, róluk már ciki az apának írni! :))))
Holnap délelőtt beteglátogatás, majd du 4-től este 1o-ig tinitörekvők, felnőttörekvök, ifis tv felvétel,ifi tanítás.
...majd várom a szombatot, amikor Szobra megyünk néhány vezetővel, hogy szemügyre vegyük a nyári gyerektáborunk helyszínét... ... na, de ez még a kegyelem függvénye, ami reménység szerint holnap és holnap után is megújúl rajtunk. Mert...
Jó az Úr, és jó dolgokat tesz!!!

Kutyák és lovak

Valahavolt Átriumból Sofitellé lett csodaszálló.
Budapest Párizs étterem ámulatba ejtő kilátással.
A legjobb séfek legfantasztikusabb menüi.
Különleges ízek, illatok, színek. Műremekek.

Tokajiban marinált libamáj paté erdei gyümölcsöszselén, gyömbéres körte sorbet-val és mikro salátákkal;
Narancsos sütőtök krémleves ánizs raviolival és balzsamecet redukcióval;
Banánlevélben párolt fűszeres vajhal filé, curry mártással;
Borjúkaraj illatos vadgomba raguval, céklapürével és sáfrányos vajretekkel valamint Almás pite, ahogy az Elnök tudja.

Élmény volt.

Jár(hat)atlan utakon

Körmend elvileg 150 km Fehérvártól. Az útvonaltervező szerint 1 óra 25 perc alatt megjárható a 8-ason. A hírek másról szóltak. Az egész Dunántúlon piros riasztás. Hófúvások. Elakadt vonatok, autók. Járhatatlan és lezárt útszakaszok.
Körmenden vártak, így indulnunk kellett.

Az előző esti előadó ott éjszakázott, s szombat délelőtt négy óra alatt küzdötte fel magát Körmendről Fehérvárig. Na ezek a hírek csak annyiban befolyásolták férjuramat, hogy fejébe vette: azonnal indulunk, rohanunk, ahogy tudunk - mert ugye hófúvások ide, lezárt utak oda, mennünk kell! Így hát próbáltam lóhalálában összeszedni mit az útviszonyok ismerői ajánlanak: takaró, meleg tea, hólapát... imádkoztunk még és szó szerint elviharoztunk úgy fél három tájékán.
Tudtam, ha ott kell lennünk ma este, Isten megsegít majd az úton.

Az első útszakasz érdekesnek ígérkezett, mert a nyolcas elvileg járhatatlan volt Csór és Várpalota között. Tény, hogy a körforgalomnál már akadt némi hóvihar. A tömör szürkeségből csak a rendőrautók villogó lámpái jelezték: az elkerülő lezárva. A városból kiérve újabb hullámokban terítette be a kocsit a hódara. A kétsávos úton időnként egy sávban is alig tudta átküzdeni magát a néhány bátor autós, aki az úton rekedt. Csór előtt megállásra kényszerültünk. Valaki kisodródott a hóba vájt ösvényről. Meg kellett várni, míg kitolják a hóakadályból és újra menetirányba helyezik. Ez is megtörtént. Így kellő lendülettel mi is felküzdhettük magunkat a kb. 60-70 cm magas hóbuckára. Csórtól Várpalotáig már-már minden problémamentesnek tűnt. Igaz a száraz szakaszokat visszatérő rendszertelenséggel váltogatták a totál hóborította részek. Később a hófödte részek némelyike alulról jégbordás lett. (Ezt abból tudtam meg, hogy egy szemből érkező terepjáró sofőrje úgy tűnt -tán gyerekei szórakoztatására?- rángatta a kormányt. Lala felvilágosított, hogy szórakozásról szó sincs. Ez itt kérem a járhatatlan Dunántúl!

Hogy mi motiválja a Hófúvásokat? Miért épp itt, s miért nem ott csapnak le váratlanul az utazóra? Nem tudom. Tény, hogy valamiért előszeretettel kedvelik a városok körül épült elkerülő útvonalakat. Hétköznapi szóhasználatban: körgyűrűk. Fúvások a körgyűrűk iránti titkos vonzalmukról újabb tanúságot tettek Veszprém környékén. "Adrenalinfröccs" elnevezésű kisded játékukat többnyire úgy időzítették, hogy a legrosszabb útszakaszok előtt küldtek egy jó adag masszát az "arcunkba". Így a teljes nyugalomból a gyanútlanul arra eszmélhettünk, hogy 1. látni nem látunk 2. ha látunk is, az se sokat segít rajtunk - nyugtáztuk mikor újra derengett valami a homályból.
Odautunk utolsó szakaszán váratlanul előbújt az épp lenyugvóban lévő nap is, hogy megjutalmazzon egy különleges naplementével. Fél hatra megérkeztünk a kastéllyal szemközti parkolóba.

Valamivel kilenc előtt indultunk vissza. A változatosság kedvéért most a vas megyei szakaszok voltak a "fehérebbek". Időnként a sötétből sárga fények villogása jelezte, hogy valaki az árokban landolt. Ilyenkor egymás segítségére siettek az éjszakai autózók.
A szél ereje enyhülni látszott, s ez sokat segített.
Zenét, rádiót hallgattunk, s Isten kegyelméből simán haladtunk az időnként magasabban emelkedő hófalak között. "Karakó környékén kritikus a nyolcas állapota". Nem is volt olyan kritikus. Legalábbis nekünk nem.
Éjfélre hazaértünk. Kicsit fáradtan, de egy téli utazás élményével gazdagabban estünk az ágyba.

Megjártuk a járhatatlant.

Hóban

De szeretnék...

... rendes lenni.
Főleg ilyen esetekben, mint pl. most is, hogy egy korábbi előadás teljes anyagát keresem már két napja. Fogalmam sincs hol lehet vagy milyen néven mentettük el. Van-e kinyomtatott verziója, s ha igen, a lakás mely szegletén létezik.
Holnap Körmenden lesz egy előadásunk, amire olyan szépen felkészültünk hónapokkal ezelőtt Csornára, és most...

De szeretnék rendes lenni.
Főleg, amikor látok más anyukákat, akiknél minden ragyog, minden rendben. Délelőtt meglátogattunk egy családot, ahol a falon volt a napirend. Melyik gyerek mikor miben segít.Hánykor van a vacsora, a fürdés, a lefekvés, a villanyoltás. Szeretném, ha sokkal szervezettebb, rendezettebb lenne a kicsik napi- hetirendje. Minden augusztusban elhatározom, hogy mostantól minden este előkészítem a másnai ruhákat... aztán eltelik egy-két hét és... jó ha heti egyszer-kétszer megvalósul az ideális megoldás.

De szeretnék rendes lenni.
Akinek átlátható a napirendje. Szerveztetten sokminden egyszerűbb lenne.
De ma délelőtt, amikor valahogy kibuggyant ez belőlem a vendégségben, az anyukától megtudtam, hogy nála ez az autista kisgyerek miatt van, akinek a túléléshez kell a szigorúan átlátható napirend. Lala pedig emlékeztetett, hogy ha a keretek szigorúak lennének, akkor a legtöbb számomra, számunkra fontos dolog soha nem férne bele a napirendbe.

Így megnyugodtam. Maradok inkább önmagam. Keresem még pár órát az előadás anyagát. Aztán ha nem találom, írunk egy újat. Ki tudja, tán nem is a régit kell holnap magunkkal vinnünk Körmendre?

Boldogság, de rögtön

A boldogságról olvastam:

" A szociális sikeresség rengeteg olyan viselkedést követel(ne)meg tőlünk, amelyre gyerekkorunkban kellett volna szocializálni minket, azaz megtanítani arra, hogy sok fárasztó dolgot tudjunk élvezni a távoli - boldogító - célok elérése érdekében. Akinek a fejében nincsenek megfelelő korai tapasztalatok arra, hogy a kitartás, az igazmondás, a felelősségvállalás önjutalmazó viselkedés, az hajlamos lesz az életben mindig a gyorsabb és könnyebb utat választani - ez hosszú távon viszont alacsonyabb boldogságszinttel jár. Munkában, tanulásban komoly eredményeket csak az képes elérni, aki elsajátította a kielégülés késleltetésének képességét...
A fogyasztói társadalom bázisát az azonnali örömök kielégítésére szocializált tömegek alkotják...ennek a fő problémája azonban, hogy rövid ideig tart és állandóan ismételni kell - ez viszont gyors kiürüléshez, unalomhoz vezet...Amikor a fogyasztói társadalom boldogságot ígér, az csak a fogyasztásra buzdító reklámüzenet. Egyre nagyobb probléma az unalom, a kiégettség, a depresszió. A közvetlen kielégülés hajszolása hosszú távon boldogtalanságot és örömtelenséget okoz. ...
Egy másik jellegzetes probléma a válás, amely rengeteg embernek, gyermeknek okoz életre szóló boldogtalanságot. A válások egy része abból fakad, hoyg a média által közvetített hamis ideálok fényében a házastárs testi-lelki jellemzői vagy a vele megvalósítható életszínvonal gyorsan elveszíti vonzerejét... A boldogság is fogyasztási cikké válik, a fásult ember új és még újabb boldogságot akar.
A közvetett, késleltetett kielégülési formák, mint a szociális sikeresség, az elismertség, a munka élvezete tartósabb és egyenletesebb boldogságot - vagy még inkább elégedettséget -nyújthat. Ezek elérése és élvezési képessége azonban sajátos személyiségfejlődést igényel, amely vagy ezt ösztönző nevelési légkört vagy komoly felnőttkori személyiségváltozást igényel...."

Tesszük a dolgunk

Semmi különös: csak tesszük a dolgunk. Felkelünk reggel, összeszedjük magukat, a családot, és tesszük a dolgunk egészen estig.
Jövünk, megyünk. Felhívunk, leírunk. Elintézünk, kikérdezünk. Átveszünk, továbbadunk. Beszerzünk, kifőzünk. Elmosogatunk, összepakolunk. Szétosztunk és begyűjtünk. Lefektetünk és felébresztünk. Tesszük a dolgunk.

Tesszük a dolgunk. Azaz semmi látványos, lényeges.
Vagy mégis? Dolgunkat tenni tán mégse lényegtelen?
Mert ez is kegyelem: hogy tehetjük. Hogy van dolgunk. Hogy tudjuk, mi a dolgunk. Hogy nem a másét tesszük, hanem a magunkét. Hogy tesszük, s nem csak ábrándozunk róla: majdegyszer... majdmáskor... s nem csak méregetjük azokat, akik teszik a dolguk. Végezzük a magunkét. Kegyelem, hogy dolgunk van ebben a világban. S adatott hozzá erő, hit, képesség és szenvedély. Kegyelem, ha rátaláltunk, ha tudjuk, érezzük, ez a mi dolgunk. S kegyelem az is, ha visszanézve mondhatjuk majd: nem volt több, de kevesebb se - tettük a dolgunk.

ITTHON

Itthon-otthon

Érdekes az az érzés, ami hazaérkezve kerített hatalmába. Érzés csupán, de nagyon érdekes. Mintha egy kicsit otthon lennél ott hon, és itthon nem találod a helyed, pedig itthon vagy igazán otthon. Mára a hétfői nap forgatagában már erősen itthon éreztem magam a múlt heti mongóliai otthon érzés után.
Lassan visszacsordogálnak gondolataimba a mindennapok teendői. Segíti ezt a sok szeretetteljes köszöntés-ölelés-hátlapogtatás. Jó itthon lenni! Szeretem nagyon Szilvit, a ránk bízottakat. Borit, Sárát, Bálintot na meg a nagy óvodást, Illést.
Szeretem nagyon a gyülekezetet, ahol élhetünk. Imájuk biztos védelemként volt mögöttem az elmúlt 2 hétben.
Ma reggel a Máté evangéliumából olvastam a mai útravalómat. Ha teheted, olvasd el a 13. rész 36-43-at. Hmm! ... izgalmas végkifejlet, izgalmas fordulattal a végén.

"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap."

Talán néha nem érzed olyan átütően sugárzónak az életed, s lehet , hogy megkérdezed magadtól, biztos, hogy jó utat választottam? Egészen a végső megítéléséig a dolgoknak nem úgy fog tűnni, hogy kereszténynek lenni felemelő! De a végső szortírozásnál csak két alternatíva lesz: Égni a tűzben, vagy az Atya országában fényleni.
Ezek a dolgok, hogy hová kerülünk, most dőlnek el. Ma van lehetőséged a változásra, dönthetsz úgy, hogy az Atyát követed.
Látom, hogy az Atya követése sem itt, sem más kontinensen( tőlünk nyugatra vagy keletre egyaránt), nem mentes áldozatoktól.Hol a közmegvetéssel kell szembenéznünk, mint annak a mongol srácnak, akit a hite miatt kitagadott a családja, de befogadta az új családja Krisztusban. Hol a kényelem puha bársony fotelba huppanva elfelejtjük az Istent. Nyugat, amire azt gondoljuk, hogy a civilizáció netovábbja, s amihez mi is próbálunk felnőni itt Kelet-Európában, nos irónia nélkül megállapítható, hogy mára Vadnyugattá alacsonyodott. Csak a szereposztás és a kosztümözés más mint 130 éve.
Ide, ebbe a világba volt vágyódása Krisztusnak bejönni. Szeretettel, szerelemmel járt köztünk, és ennek gyümölcse lett a Gyülekezet. A saját vérén vásárolta családja. Gyülekezet. Némelyeknek mindent, sokaknak semmit nem jelent ez a szó.

"A szántóföld a világ" " a jó mag a mennyek országának fiai" "az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög..."
A világ szántóföldjébe két merőben más növény sarjad. Csak a végén lesz a szétválasztás. De a végén nem lehet váltani: " bocsánat, én mindig is búzává akartam fejleszteni magam..! " Ha búza vagy, akkor az a mennytől van, adj hálát Neki ezért a csodáért.
Ha konkoly vagy, ( ami gyomot jelent) akkor vegetálni vegetálsz, de nem termed a lényeget, a búza szemeket. Amit csak és kizárólag a mennyei vetőmagból tudsz produkálni. Halj meg a réginek és újjá lesz minden. Tőle, és nem tőled lesz ez! Ő megígérte, hogy újat hoz, újat tesz beléd, benned. Hisz Ő tudja, hogy milyen nehéz lesz az a nap, amikor végső ítélettel látogatja meg a földet.
Barátom, közel a meglátogatás ideje, érdemes készülni. Hozzá, Vele! Búzának lenni kiváltság!!!