Pages

2010. február 25., csütörtök

Megérkezett a nyugalom

Lassan megint elsuhant egy hét. Vasárnap reggel egy különleges reggelink volt, amit a gyerekeink élveztek leginkább: reggeli a közeli "Mekiben", majd útra keltünk Solymárra. Most a Solymári Agapé gyülekezet vendégei voltunk. Odafelé a reggel élményét növelte a gyönyörű, friss hóeséses, erdei ösvényekkel szegélyzett út. (Tudod, amikor csak úgy felkiáltasz: "Azta! de szép!") A nagy gyönyörködésben elfelejtettünk a Budai-hegyek egyik erdei útjáról letérni Solymár felé, így egy néhány perces hátrányunk volt a 10 órás kezdéshez képest. Megérkezve, barátaink valódi Agapéjától felmelegedve kapcsolódtunk be a gyülekezet dicsőítésébe. Az igehírdetés alatt nagyszerű érzés volt, ahogy a figyelő, bátorító tekintetek "húzzák ki belőled" az üzenetet. Szilvit pedig nagyon jó volt hallgatni. ( Lehet, hogy neki kellett volna prédikálnia? :) )
Jó volt látni egy gyülekezetet, amely élő, lélegző, friss és pásztorával az élén szerető szívű.
Az istentisztelet után a lelkipásztor családja hívott meg ebédre, ami nagyon jól esett! Több szinten is: finom ételek, nagyszerű, oldott beszélgetés! (jó néha másoknál otthon lenni) Köszönjük Csabának és Katinak!

Másnap. A gyerekek délre haza logisztikázták magukat és elindult a következő 2 és fél nap izgalmas forgataga. ... Zalakararos vendégei voltunk 2 éjszakára! ( üdülési csekk, te drága!:) )Az elmúlt hónapok rohanása után végre magára maradt a család. Családi lakosztály, friss ágynemű, kellemes emberek, visszafogott,udvarias személyzet, élményfürdőzés, szauna-hegyek, csend, telefonmentes övezet, finom és nyugodt reggelik, este pedig vacsora-csatával felérő ízek - természetesen mosogatás és fáradtság nélküli kivitelben! Jó volt. Nagyon jó!
A fiúkkal egész nap a medencéket "bújtuk" s féltem, hogyha még egy napot maradunk, akkor pikkelyekkel a hátunkon megyünk haza...
Kicsit szomorúan, de kipihenten érkeztünk haza.

Ma sok potólnivaló várt itthon, de gyorsan a végére jártam a képzeletbeli listának: szervezés, válaszlevelek, telefonok. Aztán néhány óra készülés a hétvégi prédikációkra és a jegyesoktatásra, amit mi is izgatottan várunk Szilvivel. Hat jegyespárunk van a gyülekezetben. Különös időszak. Szeretem Őket, olyan jó látni, hogy nem a félelmeikre hallgattak, hanem hittel-szerelemmel-ragaszkodással telve indulnak a közös életbe. Remélem ragadós lesz a bátorságuk!

Este imaközösség a gyülekezet néhány tagjával. Ma kevesen jöttek, de Isten kipótolta ezt is egy bensőséges-őszinte közbenjárással. Nemsokára meglátogatjuk a Kiskőrösi Szeretetházat. Ma sokat imádkoztunk az ott élő idősekért, az útunkért, az ott élő két gyülekezeti tagunkért: Rácz néniért és Júliáért.

Most a családi vacsorán túl, mikor már a két fiúnak elolvastam Peddington Mackó legújabb kalandjait és Rumini hős-egér titokzatos utazását is, és imádkoztunk, majd jóéjt puszit adtam nekik, nos végre megérkezett közénk a nyugalom.( a lányokról most nem írok, mert ők egyrészt maguknak blogolnak,( Bori ) másrészt "személyiségi jogok miatt védett állapotukban" vannak. Azaz, róluk már ciki az apának írni! :))))
Holnap délelőtt beteglátogatás, majd du 4-től este 1o-ig tinitörekvők, felnőttörekvök, ifis tv felvétel,ifi tanítás.
...majd várom a szombatot, amikor Szobra megyünk néhány vezetővel, hogy szemügyre vegyük a nyári gyerektáborunk helyszínét... ... na, de ez még a kegyelem függvénye, ami reménység szerint holnap és holnap után is megújúl rajtunk. Mert...
Jó az Úr, és jó dolgokat tesz!!!

Nincsenek megjegyzések: