Pages

2010. február 10., szerda

Boldogság, de rögtön

A boldogságról olvastam:

" A szociális sikeresség rengeteg olyan viselkedést követel(ne)meg tőlünk, amelyre gyerekkorunkban kellett volna szocializálni minket, azaz megtanítani arra, hogy sok fárasztó dolgot tudjunk élvezni a távoli - boldogító - célok elérése érdekében. Akinek a fejében nincsenek megfelelő korai tapasztalatok arra, hogy a kitartás, az igazmondás, a felelősségvállalás önjutalmazó viselkedés, az hajlamos lesz az életben mindig a gyorsabb és könnyebb utat választani - ez hosszú távon viszont alacsonyabb boldogságszinttel jár. Munkában, tanulásban komoly eredményeket csak az képes elérni, aki elsajátította a kielégülés késleltetésének képességét...
A fogyasztói társadalom bázisát az azonnali örömök kielégítésére szocializált tömegek alkotják...ennek a fő problémája azonban, hogy rövid ideig tart és állandóan ismételni kell - ez viszont gyors kiürüléshez, unalomhoz vezet...Amikor a fogyasztói társadalom boldogságot ígér, az csak a fogyasztásra buzdító reklámüzenet. Egyre nagyobb probléma az unalom, a kiégettség, a depresszió. A közvetlen kielégülés hajszolása hosszú távon boldogtalanságot és örömtelenséget okoz. ...
Egy másik jellegzetes probléma a válás, amely rengeteg embernek, gyermeknek okoz életre szóló boldogtalanságot. A válások egy része abból fakad, hoyg a média által közvetített hamis ideálok fényében a házastárs testi-lelki jellemzői vagy a vele megvalósítható életszínvonal gyorsan elveszíti vonzerejét... A boldogság is fogyasztási cikké válik, a fásult ember új és még újabb boldogságot akar.
A közvetett, késleltetett kielégülési formák, mint a szociális sikeresség, az elismertség, a munka élvezete tartósabb és egyenletesebb boldogságot - vagy még inkább elégedettséget -nyújthat. Ezek elérése és élvezési képessége azonban sajátos személyiségfejlődést igényel, amely vagy ezt ösztönző nevelési légkört vagy komoly felnőttkori személyiségváltozást igényel...."

5 megjegyzés:

aranymonika írta...

Tetszik amit írtál,és egy gondolat jutott eszembe erről,hogy sokszor a célhoz vezető úton való haladás már boldogságot ad!Aki ezt a folyamatot begyorsítja,az megfosztja magát valami nagyszerűtől,ami lehet többet nem tér vissza.
:-)
pusz

Révész írta...

"A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga. " - mondotta volt Madách hajdanán :)

aranymonika írta...

:-) Madách tudott valamit
pusz

Revbal írta...

az biztos, hogy 14 evesen nekem semmit nem mondott. most meg... ujra kellene olvasnom az egesz altalanos iskolai irodalmat.... :-D

toma írta...

akkor annak jobb, aki nem is olvasta, nem? hihi...
egyébként amit a Szilvi irt épp most olvastam, The road less travelled cimű könyvben. Pszichológiai kifejezés. Tulajdonképpen a kitartás szinonimája...